Tüzes pokol

Adjon Isten még tavaszt! Ki vár sokat?
Hozza vissza éltető világomat!
Szívemben az április,
odakünn a nyár dilis,
aszályt fogan.

Lankadt pusztán kókadok, az út porol,
jól jönne egy csepp eső, mi fellocsol.
Nem elég a melegem,
felperzsel a szerelem,
tüzes pokol.

Mielőtt még lángolok, vizet hozok,
eloltom a pusztító zsarátnokot,
nem is kéne víz, patak,
várom azt, ki rám akad,
s a zálogom.

Pirkadatkor elém áll, letérdepel,
ha elmarad, az se baj, nem érdekel,
visszahívom a telet.
Kinek kell a kikelet?
Ne égjek el!