Te tudod csak

Beküldte hzsike - 2017, május 18 - 16:47
H.Gábor Erzsébet
Te tudod csak
 
Könnyeim gyöngyén rezzen a fény,
igazán boldog itt vagyok én;
karoddal átfonsz, kezed fogom,
ajkam ha néma, ne vedd zokon!
 
Odakinn már a halál kaszál,
tépázott tollú madárka száll,
őszül a lanka, sárgul a lomb,
üveges szemmel bámul a domb.
 
Virágok szirmát fújja a szél,
beköszönt lassan újra a tél,
valami múlik - annyira fáj,
ruhátlan fáktól kopár a táj.
 
Egyszer csak vége, nincsen tovább,
elmúlnak majd a színes csodák,
s kihűl a fészek, verete jég -
didergő szíved szeret-e még?
 
Te tudod csak, hogy ki vagyok én;
te vagy a Nap, én benned a fény!
Ha kialszik majd parázs szemed,
akkor az égi arád leszek.
 
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2017, május 21 - 16:32

Kedves Zsike!

Szép elégiádat, remekül megírtad, nekem nagyon szívreható volt, köszönöm...

Erzsike 

hzsike képe

hzsike

2017, július 5 - 10:30

Köszönöm, kedves Erzsike. :)