Lángol az este a Tisza tükrében,
amikor fölé hajol. Lám, ölében
ringatja a hosszú, többéves álmot,
a megőrzött és felkínált ébredést,
a csekély gyönyört, pár óra létezést.

Születés... a rég várt kibomlás
itt él és röpül,
ügyetlen, ám boldog csapongás,
násztánc körös-körül.

Rajzó öröm... lassan elhal a vízen,
hullott szárnyak a csillogó felszínen.
Záloga mélyben, megtérülő zálog.
Foszló szép... tiszavirág-takaró,
mint milliónyi, hervadó szirom.