Türelem

Nem adhattam még neked
az első fényre feltörő mosolyom,
mikor jóízű reggeleken
ujjam arcodon oson,
és álomittasan,
ha szemed felragyog,
füledbe súgom: boldog vagyok...
Ó, nem!
Ezt még nem tudhatod...

Nem érezhetted még, milyen,
ha álmodban hozzád ér kezem,
és sóhajod
tarkómon megpihen, s majd napközben,
ha emlékem megtalál,
sietsz haza,
mert tudod, hogy otthon újra vár...
De nem!
Még emléked sincs velem...

Nem hallhattad még
a csend-szimfóniát, mikor
ujjongva szárnyal a lét,
s múltja terhét
ledobva, fénylőn a mába lép,
mikor színek töltik be lelked,
s érzed,
hogy egy vagyok veled...
Jaj, nem!
Talán boldog sem voltál még...

Nem adhattam még mást
neked, csak illúziót,
azt, amelynek óriás szárnyai
beterítik
a szürkén ébredező várost,
csendben repülök most
forró árnyékodba,
és várok rád türelmesen...
Csak várom...
hogy álmodj velem...

Hozzászólások

Nagyon jól felépitett vers, szeretem a sejtető, előre felé haladó, mindig újabb és újabb képpel bűvülő alkotásokat. Jó hogy az első három versszakban a hiány dominál, a vers utolsó sorában megerősitve azt. Jók a felkiáltások, kibeszélnek a versből.

Jó az álomból a nappalba való átmenet, mintha kilépnénk abból, de aztán mégis visszatérünk, mert még nincs rólad emléke...

Jó lett. És új szinek tőled! (legalább is nekem...)

Igy marad a nagy szárnyas illúzió-álommadár.
 


lnpeters képe

Csodálatosan szép és őszinte vers.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Elbűvölő!

Ölellek

Nagyon szép várakozás :)

Sokat adó és sokat ígérő várakozás. Gratulálok.

Cseri János

nagyon szép...és jó...:)

utólagos engedélyeddel a fészbookon az oldalomra feltettem..

Imre

Mysty Kata képe

Csupa nagy betűvel:

LÉLEK ;a lelked zenél!

Ez nem bók!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"