Tunéziai Életképek - 1. Éjszakák
Szerelemtől izzó esték, jázmin illatú kisszobák,
melengető szívnek és szemnek, vágytól forró éjszakák.
Egy felől a végtelen tenger sós-nedves légtere vár,
máshol szaharai-homok és egy beduin kisleány...
Ruhája hosszú és színes, ez évszázados hagyomány:
a mamája is ezt viselte és valamely' őse már.
Mosolyog néki a szeme, nevet reá a holdsugár,
a fara rezzen, járása kecses - igazi tündérlány....
A fiú terpeszülésben, épp vízipipára vár,
szemben egy idős bácsi, kezében zöldteás pohár.
Píniás teában menta, illata messzire száll
s érzi az éj leple alatt, felette elmúlt a nyár.
Darbuka hangja hallik és fűszerek illata jár,
sziporkázik az esti fényben a sok-sok kis bazár.
Vásárlók hada hangos és telik a pálmakosár,
a holnapi kusz-kuszra gondol, a ház asszonya már.
Otthon a szalonban, családja boldog-szép napot zár,
mindenki hangos, a helység igazi eseménytár.
Majd álmodozik szépen csendben, a kis tündérleány
s tudja, hogy csak reá gondol, akire oly nagyon vár...
Szerelemtől izzó esték, jázmin illatú kisszobák,
melengető szívnek és szemnek, vágytól forró éjszakák.
Egy felől a végtelen tenger sós-nedves légtere vár,
máshol szaharai-homok és egy beduin kisleány...