Tunéziai Életképek - 1. Éjszakák

Szerelemtől izzó esték, jázmin illatú kisszobák,

melengető szívnek és szemnek, vágytól forró éjszakák.

Egy felől a végtelen tenger sós-nedves légtere vár, 

máshol szaharai-homok és egy beduin kisleány...



Ruhája hosszú és színes, ez évszázados hagyomány:

a mamája is ezt viselte és valamely' őse már.

Mosolyog néki a szeme, nevet reá a holdsugár,

a fara rezzen, járása kecses - igazi tündérlány....



A fiú terpeszülésben, épp vízipipára vár, 

szemben egy idős bácsi, kezében zöldteás pohár.

Píniás teában menta, illata messzire száll

s érzi az éj leple alatt, felette elmúlt a nyár.



Darbuka hangja hallik és fűszerek illata jár,

sziporkázik az esti fényben a sok-sok kis bazár. 

Vásárlók hada hangos és telik a pálmakosár,

a holnapi kusz-kuszra gondol, a ház asszonya már.



Otthon a szalonban, családja boldog-szép napot zár,

mindenki hangos, a helység igazi eseménytár.

Majd álmodozik szépen csendben, a kis tündérleány

s tudja, hogy csak reá gondol, akire oly nagyon vár...



Szerelemtől izzó esték, jázmin illatú kisszobák,

melengető szívnek és szemnek, vágytól forró éjszakák.

Egy felől a végtelen tenger sós-nedves légtere vár, 

máshol szaharai-homok és egy beduin kisleány...