Vágyak vizén

Ha néha-néha múzsacsókra ébredek,
s az ágymeleg tömény csodája visszatart,
a vágy szilaj vizén kis csónak szédeleg,
és ott a kisgyerek, ki száz mesét akart.

A gondolat röpít, s akár a déli szél
dagasztja már fehér vitorlavásznamat,
ma újra Indiába hív a régi cél,
a fűszerillatár, no és a száz zamat.

Szegény, bolondos Cristoforo fattya, én,
hajóm Kelet felé ma is Nyugatra tart,
s remélek még csodát, hogy révbe ér a vén...
De bősz habok prédája lett a Móka-part!*

*Móka – a szülőfalumat átszelő patak
 
 
 
 
 

 

Hozzászólások

lnpeters képe

Meghitt hangulatú, remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Laci!

 

Haász Irén képe

Szépen lüktet! Remek.

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Irénke! 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Kedves vers, tetszett. 

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike!