Vétkezem

 
Én bántalak, mert folyton vétkezem,
de nézd kisebzett, vérző két kezem,
és mondd, hogy zúgolódni nincs okom,
s hogy össze nem hiába kulcsolom.
 
Mezítláb járok ösztövér nyomon,
kövek zsebemben, múló lángomon
magasság, mélység együtt méreget;
kegyelmed fénye óvja léptemet.
 
 

Hozzászólások

hzsike képe

Megérintően szépséges vers. Gratulálok, Csillám.

hubart képe

Ki kell dobni azokból a kövekből drága Csilla, ha csak ballaszt, de ha drágakő, akkor bizony, cipelni kell tovább! :) Nagyon  megérintet a versed, epigrammai tömörségében minden benne van! Gratulálok! :) 

Csilla képe

Isten ments, hogy kidobjam! Azok az emlékeim! :) Köszönöm szépen, Zsike és Feri, hogy olvastátok és hozzászóltatok.

 

gosivali képe

Szép, dallamos, ritmikus versednek az üzenete is fontos. Tetszik az összhang, a szimbiózis a vers tartalmi és formai elemei között. Minden jót, sok-sok hasonlót mindannyiunk örömére!

Csilla képe

Köszönöm szépen a figyelmedet és kedves szavaidat. Megtisztelsz velük, kedves Vali!

Kankalin képe

Kedves Csilla!

Ezek a "vétkek" tanítanak meg igazán élni, hogy felismerjük a mélységeket, magaslatokat, és megtaláljuk a helyes utat. 
Remélem, fel, egyre feljebb.
Rövid versed tartalmas összefoglalója ennek. Én így helyezkedtem bele saját élményeimmel, emlékeimmel. :)

Szeretettel: Kankalin

 

Csilla képe

Ahogy mondod, kedves Kankalin, mindenből lehet(ne) tanulni. Köszönöm, hogy szántál rá az idődből, és belehelyezkedtél! :)

 

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Csilla!

Tetszett a versed, köszönöm, reméljük a legjobbakat.

Erzsike

Csilla képe

Én is köszönettel tartozom, kedves Erzsike. :) Igen, reméljük a legjobbakat!