Változunk

 

Csak estefele jutott megint eszembe

a kiscipő, a gyermek, a kutya és a lány,

majd rozsdás emlékekből idéztem fel

az érzelmektől fűtött buja délutánt,

mikor fogtad a kezem, és fogtam a kezed;

csendesen álltunk egy hatalmas kövön,

a világ is megszűnt, csak mi voltunk ketten,

s virágok illatát éreztem bőrödön.

Az első ölelés sokáig tartott,

hosszú percek, vagy órák talán,

a tétova kezek gyakorlottá váltak,

s ne akard tudni, mi történt azután.

Az idő felgyorsult, asszony lett a lány,

majd jött a kiscipő, és benne a gyerek,

a mámoros ölelések ideje elmúlt,

a szoba közepén egy kutya hempereg.

Együtt morgunk és keressük a csontot,

hárman veszekszünk a kutyavacsorán

lassan az asszonyi mosoly is elmúlt,

ki tudja, hova lett? Én sejtem… talán.

Most újra fogod, és fogom a kezed,

bódulat nélkül, csak úgy, csendesen,

a gyerek is elment, a kutya sem él már,

meddig lesz ez így, mondd, kedvesem?

Hozzászólások

tárgyakba és személyekbe sűrített élettörténet... nagyon jó átfogó ötlet jó képekkel...

A végén leültetném a verset jobban: 

a mesélj helyett én a mondd -ot használnám, egy vesszővel és 3 ponttal így leparkol a vers a végén. (Vagy mindenképp kell egy kérdőjel a végére (?) )

a gyerek is elment, a kutya sem él már;

meddig lesz ez így, mondd, kedvesem?

 

De a hangulata tetszett, mint minden ilyen múltbanéző "hiányversnek" van egy speciális légköre.


Koszonom szepen , javitottam .

G. Tumpeck

Mysty Kata képe

Szeretettel olvastalak!

"Sodrásban!"

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Orultem , hogy jottel . Koszi .

G. Tumpeck

Koszonom szepen .

G. Tumpeck

lnpeters képe

Ez szép, és fontos vers. Engedelmeddel idézném valamikor az esszésorozatomban, mert iskolapéldája az általam ma aktuálisnak ítélt szerelmi líra egyik típusának.

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Megtisztelsz vele , koszonom szepen .

G. Tumpeck