Vasárnapra maradt
Nem sérült a nap szentsége,
rendje cseppet sem borult fel,
de halaszthatatlannak tűnt,
ami versenyzett a héttel.
Csak apám vonókésével
faraghattam a sok rímet,
le vagy meg – már nem terveztem,
a forgácsok úgy repültek.
Pálcika-sorokat törtem,
mintha saját nyomdám lenne,
közben gőzölgő fekete
csurrant bő nyelőcsövemre.
Kertészkedni nem lehetett,
nem ment ki még a föld fagya,
gyomlálni meg korai volt,
kihullott a rímek java.
Hasonlat? No az meg minek?
Gondolkodjon az olvasó,
mi a hézag, a z mit jelent,
lebzsel, szinte habzik a szó.
Élethelyzet, egy pillanat,
egy érzéki, csak szerelmes,
amit diktál egy hangulat,
könnyen elgyőz a Pinterest.
Szerelmet hazudunk este,
éjjel duplázunk puskánkkal,
mint a vadász mesélőként:
ja kérem, a Net mindig csal.
Hazudni művészeti ág,
nem is fa. Előbb metszettem.
Nem csak bensőm tavaszodik,
rügy is újul a kezemben.
Vasárnap szentsége ellen
talán nagyot nem vétettem,
tűri lelkiismeretem...
Tudod mit? Előbb gyónj nekem
te, aki kapcsolatodból
szivárványszínben szállsz reggel,
mint a visszatérő madár,
ha nem bír a fellegekkel.
Játsszunk, jól van...Bírja a vágy,
ikonok ágya viseli...
Jut eszembe, bizony tegnap
nem indult az öreg kocsi.
Hű de szép lesz a vasárnap,
akkumulátor cseréje,
szerencsém van, amit érzek,
nem vár ilyen nagy műtétre.
Daraboljátok szívemet,
Opel bácsi sem halt bele,
csak egy kicsit sztrájkba kezdett,
kudarccal van nagy sikere.
Néha hátraarc a minta,
gyűlölünk, hogy majd szeressünk.
Meg ne álljon a z az inga,
ami emeli jókedvünk!
Nem sérült a nap szentsége,
rendje cseppet sem borult fel,
de halaszthatatlannak tűnt,
ami versenyzett a héttel.
Csak apám vonókésével
faraghattam a sok rímet,
le vagy meg – már nem terveztem,
a forgácsok úgy repültek.
Pálcika-sorokat törtem,
mintha saját nyomdám lenne,
közben gőzölgő fekete
csurrant bő nyelőcsövemre.
Kertészkedni nem lehetett,
nem ment ki még a föld fagya,
gyomlálni meg korai volt,
kihullott a rímek java.
Hasonlat? No az meg minek?
Gondolkodjon az olvasó,
mi a hézag, a z mit jelent,
lebzsel, szinte habzik a szó.
Élethelyzet, egy pillanat,
egy érzéki, csak szerelmes,
amit diktál egy hangulat,
könnyen elgyőz a Pinterest.
Szerelmet hazudunk este,
éjjel duplázunk puskánkkal,
mint a vadász mesélőként:
ja kérem, a Net mindig csal.
Hazudni művészeti ág,
nem is fa. Előbb metszettem.
Nem csak bensőm tavaszodik,
rügy is újul a kezemben.
Vasárnap szentsége ellen
talán nagyot nem vétettem,
tűri lelkiismeretem...
Tudod mit? Előbb gyónj nekem
te, aki kapcsolatodból
szivárványszínben szállsz reggel,
mint a visszatérő madár,
ha nem bír a fellegekkel.
Játsszunk, jól van...Bírja a vágy,
ikonok ágya viseli...
Jut eszembe, bizony tegnap
nem indult az öreg kocsi.
Hű de szép lesz a vasárnap,
akkumulátor cseréje,
szerencsém van, amit érzek,
nem vár ilyen nagy műtétre.
Daraboljátok szívemet,
Opel bácsi sem halt bele,
csak egy kicsit sztrájkba kezdett,
kudarccal van nagy sikere.
Néha hátraarc a minta,
gyűlölünk, hogy majd szeressünk.
Meg ne álljon a z az inga,
ami emeli jókedvünk!