A sors falára

Szepesi Zsuzsanna

A sors falára

 

Elhamvadt vágyak

üszkös porába

mártom az ujjam,

hogy fekete kormával

lassan felírjam

a sors szürke falára:

engedjen örülni

végre valahára!

 

Görcsös aggódása

többé ne tépje szét

a megtalált békét,

hétköznapok örömét.

Ne riasszon folyton

a kegyetlen távlat –

szeretteink jövője

talán köddé válhat.

Irgalmazzon a minden

jót nélkülözőknek,

kik vétkesek mocskában

halódva tengődnek.

 

Hajthassa úgy fejét

a világ nyugovóra,

hogy lesz holnap is –

a bűnökért nem ez volt

a legutolsó óra.

 

 

Hozzászólások

Vaskó Ági képe

Nagyon megérintett a versed, drága Zsuzsikám, mely a lelked mélyéről jött.

Vaskó Ági

Szepesi Zsuzsanna képe

Örülök, hogy megtalálva elolvastad, drága Ágicám!

Szepesi Zsuzsanna

lnpeters képe

Nagyon-nagyon aktuális vers, drága Zsuzsa! Benne van az aggodalom a kor atmoszférájában...

Mély személyes érintettségű, remekül megírt vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Zsuzsi!

 

Tetszett a versed, köszönöm. 

Erzsike