Vesszőfutás

Nyakadban ócska sáladon
sziszegve szúr a szél,
hová futsz még e hajnalon,
hisz ott is majd elér,
hová teszed kabátodat,
ha már le sem veted,
hiszen ki téged elfogad,
ma még nem ismered.
 
Talán születni sem fog egy
olyasmi balga lény,
ki tűri átkos kedvedet,
és nem harap beléd,
akit ha éjjel mész oda,
te még ébren találsz,
ki oldja majd rossz kedvedet,
viselve száz hibád.
 
Lehet, hogy el hiába futsz,
nyugalmad nem leled,
sehol sem lesz ki háborúd
elől ment tégedet,
egy őszi délután talán
majd véget ér a harc,
s a szíved oly kemény falán
marad már némi karc.
 

Hozzászólások

hubart képe

Szépen lüktetnek a jambusaid, kedves Imre!

 

Baranyi Imre képe

Köszönöm, kedves Ferenc!

Baranyi Imre