Világháborús tavaszok

Világháborús tavaszok

Emléke hangosan zokog.

Tépettek lettek az esték;

Visszatért az esztelenség.

Nem a fegyvert küldözgetni,

Mindkét felet békíteni

Lenne a Jelenhez méltó,

De nincs hozzá sütnivaló.

Világháborús tavaszok;

Április lelke csikorog...

Kihalt a háború népe,

Elhalványult az emléke,

A régen eltűnt romokon

Szertefoszlott a fájdalom,

S politika söpredéke

Újra játszadozik vele...

Idióták és demensek

Beteg agyveleje serceg...

Jövő-remény könnye csorog;

Világháborús tavaszok.