Blogok

Fent és lent

Permay Zsuzsa: Fent és lent

Isten szeme fent a hold.
Jó kedved lesz, ha rád nevet.
Körülötte tintafolt-
ég betölti a teret.

Kincsesláda lent a föld,
megtömheted vele zsebed.
Mindenedet bár kitölt
az űr, de Ő ott fenn szeret.

2020. január 15.

Ember mire készülsz

Ember mire készülsz
 
Gyűlik a felhő most magas égen,
izzik az ég tüze már keleten.
Harci acél mikor eltapos mindent,
fájdalom majd kiszakítja szívem!
Ölni ha készül most a világunk,
pattan a szikra és tűnik a kék.
Mars ha felül majd zord szekerére,
lángol a föld, s bele retten a nép.
 
Értelem szűnik ha nyer ma az érdek.
Eltűnik végleg a régi világ,
nincs hova bújni, hisz' lángol az égbolt,
eltűnik véle a nyári virág.

Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!

Én is "fehér keresztény hetero" vagyok!
A megkergült bal akármit makog,
Mi itt élünk,
Halunk,
Ahol Múltunk, Jelenünk
Kart karba öltve andalog,
S maradunk,
Maradunk
Magyarok!

Múltból,
Jelenből
Isten néz le ránk,
Ez a mi Hazánk.
Hol áld,
Hol ver a sors keze,
Múltunk,
Jelenünk
Jövőnk
Egy velünk;
Hódítónak -
- Bármilyen álnéven neveztetik -
Nem engedünk.

Isten kegyelme:
Férfi s nő szerelme,
Áldása:
A Gyerek...

Szeretünk...
A Nő a Férfit,

Képzelet

Permay Zsuzsa: Képzelet

Száll az este teagőze,
keversz bele édes mézet;
bögrémbe a decit méred.
Kihasználod az alkalmat;
nevetésre görbül ajkad,
borzolod a hajam össze.
Két karodban ringatsz éjjel;
és nem zavar, hogyha nézel.
Kitakarlak, ha a reggel
aranyhaja bomlik széjjel;
homlokodon ott a fényjel.
Majd tűzhelyen a gáz lobban,
lángrózsák a csillagokban;
becézgetlek ujjbegyemmel.

Szállok én is képzeletben,
ahol újra együtt vagyunk
csak mi ketten.

Váteszek

Rímfaraghó kopott farmerben és agyonmosott pólóban téblábolt a a Vörösmarty-téren a könyvhét pavilonjai között. Vásárolni nem akart, mert annyi könyvvel vette már körül magát amióta a kenyeret pusztítja, hogy azt havi renszerességgel leporolni a tizenkét fős Hamupipőke KFT-nek is gondot okozott volna!  Szerényen élt,  kocsija sem volt, talán még egy rendes öltönye sem. Miinek? Könyve viszont annál több. Még a felesége is könyvvel fedte le – ó, Egek! – a kislábost a legyek ellen, amiben a tegnapról maradt bableves várakozott sorsára.

Boldogság-szonett

Permay Zsuzsa: Boldogság-szonett

A boldogság madara ül vállamon,
gerlicének a búgását hallgatom;
el nem röppen, s a két kezed átkarol,
szinte csoda ez a ritka alkalom.

A pillanat, mint indigót átitat,
a kezedbe kulcsolod a kezemet.
Az ajkamon ül szerelmes áhítat;
és borzongok, ha suttogod nevemet.

Valósággá teszed minden álmomat;
s édes a csók, megmelenget legbelül.
Érted szinte már semmi sem áldozat,

így jó veled. Együtt vagyunk te meg én,

Tévelygő

Permay Zsuzsa: Tévelygő

Sziporkázik, tündököl egy csillag.
Az éjen át kis lámpás a fénye,
irányt mutat, mint a fárosz csillan,
tévelygőnek támaszt újra hitet,
mintha mindez még valamit érne.

Mennyit ér ez, a szó esti imán?
Hiába az összekulcsolt ujjak,
csoda nélkül az élet csak silány,
idegen test, önmagából kivet.
A szép idők egyre inkább múlnak.

Gyufa serceg, lángra kap egy mécses.
Emlékezni hív derengő fénye,
s a gyász leplén túljutni nem képes.

Remél a test

Remél a test, a lélek vára,
hogy itt a vége nemsokára
e százszor unt, havatlan télnek,
s a csacska égi fényleányok
szelíd mosolyra ösztökélnek.
 
Ha szerteszét rügyek fakadnak,
bolondos kedve kél a vadnak;
a vágyak bolyha fészket épít,
a gerlepárok sem trehányok,
a szóbeszéd csak balga tévhit!
 
Remél a test, remél a lélek,
virágokat, tavaszt remélek,
s amit kezünk bizalma elvet,
ne bántsanak ravasz zsiványok
hűs pázsitot, tüzes szerelmet.

 

Oldalak