A nagy puszta Hortobágyon
bágyadok egy felhőágyon.
Délibábbal ring a pázsit,
a híd kilenc lyukkal ásít.
Nyugalmamat nem találom,
vén szememre nem jön álom,
mert a parton víg az élet,
szöcske, s tücsök egymásé lett.
Hegedű zeng, meg cimbalom,
világra szól e vigalom,
felveri a száraz berket,
a hangzavar sírba kerget.
Bántja fülem ez a kánon,
öreg vagyok, csendre vágyom.
De ha újra éber leszek,
fent az égben panaszt teszek.
Kacér színésznő rohanta le egy alkalommal az ifjabb Dumas-t.
- Vegyél feleségül!
Ihletet Laciétól
Elpirult a Múlt
a Jövőre nézve,
aki flegmán köpte
vágyait a szélbe.
- Mit akarsz itt hékás?
- kérdezte a Jövő –
- Elmúlt már a napod
nem kell kötözködő
ágáló szellemed !
Pironkodott a múlt,
majd nagyot nevetett:
- Ejnye Jövő komám
miért nem kedveled
az elmúlt időknek
zsenge ifjúságát ?
- Napfényes koroknak
ősi, tiszta báját ?
- Hiszen te sem volnál,
ha én nem születek.
Múlt nélkül nincs jövő…
Tudja minden gyerek.
Újabb Nyár
Új stáció,
Láthatókban látom a láthatatlan cselekvését,
áthatja szelleme az élet minden rezdülését.
Szerető, gondos kezekkel átölel mindeneket,
nap sugarával, holdfénnyel szövi át a kék eget.
Friss harmattal, esővel termővé teszi a földet,
búzát érlel dús kalászban, faágon gyümölcsöket.
Ha körülnézek, szívemben viszont - szeretet ébred,
ének szavával dicséri Istent a hálaérzet.
Schvalm Rózsa
Ajándék a szellem fénye,
SZÁZHUSZONKILENCEDIK RÉSZ
Régi göröngyeivel gyötör engem az út amin élek.
Bús zivatarban a lét, újra a múltba idéz.
Ködbe veszett szakadékban a táj és hunynak a fények.
Ringat az álomadó, és lehanyatlik a kéz...
***
Anyja konok szerető szemein csügg; érti a féltést.
Éber a gyermeki arc, csillog a szem s belefér
még az idő, az a ház hol játszani úgy szeretett, de
rést üt a képzeletén, cincog a gond-kisegér...
Magasan jár a Napunk;
Élni,
Mysty Kata
Focis dal
Száll a labda; foci-ball,
pattog, gurul, égbe száll,
kapufáról betalál...
benn a gól is tapsra vált.
Mosoly, hurrá, van öröm...
szép játék meg gólözön;
katarzis és köszönöm.
Jobb a játék, nincs közöny.
Csatár-cselek, több öröm:
a közönség megköszön...
Lábról lábra jár a labda,
hosszú lesz a focibál,
gólra éhes a család,
az aréna teletál.
Új mezőkre, új utakra
vágyom mindig szüntelen.
Messze szállva vágy tanyája,
szerteszét a nagy világba',
szívemben még egy helyen.
Hogyha hív a szél nevetve,
dombok lankás oldalán;
visszanézek otthonomra,
nem figyelve bús napokra,
búcsút int szívem talán.
Majd, fülembe szél sodorta
hívó, zengő dal, ha száll;
átölelve és karolva,
úgy emel fel összefogva,
mint jóságos griffmadár.
ÖTVENNEGYEDIK RÉSZ
A magyarországi török hódoltság történetével kapcsolatban a leggyakrabban hangoztatott közhely körülbelül így hangzik:
Mysty Kata
Foci-sors
Pályára hív
az élet,
a foci -sors
kemény lesz.
Zöld utat
remélhetsz,
de te küzdj,
egészen!
A küzdés
lehet szép,
a győzelem
egy esély...
Gólzápor -
-nem elég,
győzni jó,
édes méz!
Gólokat
csak remélj...
a Vég is
új kezdés.
