Blogok

Elcsukló hangon

Beküldte Della - 2014, június 30 - 18:08

Ha szólni kell Rólad,
elcsuklik a hangom,
sóhajt minden mondat,
ha bánatom mondom.

Csóktalan éjszakák,
szívem, mint metronóm,
a hajnalok fájnak,
nem ölelhet karom.

Nincsenek álmaim,
csak furcsa, néma gyász
elkopnak vágyaim,
rám csak Isten vigyáz.

Hadd legyek ma...

Beküldte Mysty Kata - 2014, június 30 - 13:45

Hadd legyek ma
védő háló,
üggyel-bajjal
rád találó.
 
Hadd legyek ma
ki-be 'járó,
innen-onnan
téged látó.
 
Hadd legyek ma
fülbe mászó,
dalban, szóban
ellen'álló.
 
Hadd legyek ma
könnyet ejtő,
érte, érted
tűzbe menő.
 
Hadd legyek ma
kapucsengő,
szívből szívbe
csilingelő.
 
Hadd legyek ma
fénylő kendő,
szélben, kékben,
Napra lelő.
 
Hadd legyek ma
enyhe zápor,
harcra készen,
mindig bátor.
 
Hadd legyek ma

Mire vársz?

Beküldte hzsike - 2014, június 29 - 19:49
H.Gábor Erzsébet
Mire vársz?
 
Mire vársz a görbe hátú fák alatt?
Azt hiszed, az ősz után még nyár lehet?
Rút az idő, alaposan rászedett, 
redőzve rád mélybarázdás árnyakat.
 
Áldozóban már a napod, alkonyul,
pókfonálnyi könnyű álmod elrepült,
mézes borból asztalodra nem került,
torkod emlék fojtogatja, elszorul.
 
Száraz ágból hajtás soha nem fakad -
lábad elé hullik le egy rőt levél,

Útelágazás

Beküldte hubart - 2014, június 29 - 12:55

Vesztedre vagy ma itt,
a szívem nem repes,
hiába hív az unt csalit,
a kerti pad sem andalít,
kalandra már reves.

Fülünkbe súg a szél,
de már a nóta más,
netán a vén tücsök zenél?
Csodát, virágos őszt remél?
Ez itt a hervadás.

Új szkéné - vált a kép:
utunk elágazik.
Ki jobbra tart, ki balra lép,
s az őszi szél hajunkba tép.
A parton két ladik.

2014. jún. 28.

 

Angyal gyermekM

Beküldte Mysty Kata - 2014, június 28 - 17:11

Mysty Kata
Angyal gyermekM
 
Angyal voltál születéstől, született
szelíd bárány, szeplőtelen, egy nimfa.
Jót követő, aki nem is vétkezett.
Igaz lelked nagy hitében - lágy trilla.

Angyal voltál kezdetektől, s vértezett.
Eget, földet úgy átjáró mézillat.
Mint tanítvány bizakodóbb, oly remek.
Ébren járó, épebb, készebb, - szép ima.

Angyal Gyermek, megtelt szíved örömmel!
Szívet követsz, szívességed , örök jel.
Szelíd bárány, szeplőtelen, idea.
Égieknek nagyon tetsző, - igen, az!

Tetőzni bajt

Beküldte hzsike - 2014, június 28 - 11:17
H.Gábor Erzsébet
Tetőzni bajt
 
A dús folyónak árja már
a parton majdnem átszaladt,
az ég szeméből ennyi könny,
tán évek óta nem szakadt.
 
A búza szára vízben állt,
a nyár hiába küszködött;
az Úr akarta! - Így legyen!
S a víz győzött a tűz fölött.
 
A gazda kérges szíve fájt 
- hajolva dőlt a búzaszár -,
az égre nézett - Istenem,
kenyérre így se futja már!
 

Eső után

Beküldte Braunel - 2014, június 26 - 18:34

Orgona illata leng a sötétben.
Sok kicsi tócsa az útra szaladt.
Ballagok egyre, kinyújtva a léptem,
mert a Tejút van a lábam alatt.
 
Májusi éjszaka fénylik az utcán.
Csillog a csönd, s csepegő a magány.
Gyúlnak a csillagok istenek úján;
s táncol a lelkem a hold sugarán.

Dalolt a szél

Beküldte hzsike - 2014, június 26 - 15:49
H.Gábor Erzsébet
Dalolt a szél
 
Nem volt ott senki, már csak én.
A parton sok, sok nyárfa állt,
az ég, a föld, a nyárra várt,
ölelt a csend, és bújt a fény.
 
Szürke volt minden, fújt a szél,
repkedve rítt egy kis madár,
mint ki fészkére nem talál,
s otthont keresni útra kél.
 
Kifosztott szívem megfagyott;
üresen kongott gling, galang -
szomorún bongó kisharang,

A híd

Beküldte Della - 2014, június 26 - 08:39

Ködszűrke csillagtalan este,
Budáról elindultam Pestre.
Koromfelhő mögül a Hold előragyog,
szívem ritmust ver, cipőm kopog.

Köveken csobban siklik tova,
hallom, alattam dalol a Duna.
Keringő dallamára cicomázom léptem,
előveszem halványuló emlékem.

A felrobbantott híd történelem lett,
új szelek fújnak a Duna felett.
Alattunk a mély, új híd kellene,

Fürödj meg kedves (2)

Beküldte hzsike - 2014, június 25 - 19:32
H.Gábor Erzsébet
Fürödj meg kedves (2)
 
Fürödj meg kedves, langy a víz,
lemosom rólad az út porát,
vesd le a sors sáros bocskorát,
feledd a rosszat, s újra bízz!
Tenyerem - s ujjam mind a tíz -,
téged simít. Úgy vártalak!
 
Bontsd le árnyékos várfalad -
ha itt vagy, nem számít semmi sem, 
bánatod messzire elviszem -,
hunyd be szemed, ha bánt a Nap!

Fürödj meg kedves

Beküldte hzsike - 2014, június 24 - 18:59
H.Gábor Erzsébet
Fürödj meg kedves
 
Fürödj meg kedves, langy a víz,
lemosom rólad az út porát,
vesd le a sors sáros bocskorát,
feledd a rosszat, s újra bízz!
Reszkető ujjam - mind a tíz -,
 
téged simít - úgy vártalak!
Ha itt vagy, nem számít semmi sem,
bánatod messzire elviszem -
bontsd le árnyékos várfalad,
s hunyd be szemed, ha bánt a Nap!
 

Egyetlent

Beküldte Mysty Kata - 2014, június 23 - 21:32

Mysty Kata
Egyetlent
 
Isten elvett tőled egyet,
A második vétkezett,
Harmadikat te ölöd meg,
a negyedik veszted lesz.
 
A harmadik termő fádat
gyümölcsöstől kivágtad,
Beborul a csillagos ég,
örök sötét éjt várhatsz!
 
Kaphatsz, kérhetsz, - vezekelhetsz -
Testedhez égő testet,
Angyal álmot lelki ágon,
Sokszor négyben Egyetlent!

Siettem akkor is

Beküldte hzsike - 2014, június 23 - 15:21
H.Gábor Erzsébet
Siettem akkor is
 
Siettem akkor is, mint most, apám, 
rendezni félbehagyott dolgaim;
az idő ráncoktól gyűrt oldalán
feszülve gyűltek púpos gondjaim.
 
Siettem hozzád is - de mondd, minek?
Szívemben gödröt vájt a fájdalom,
nem tudtam azt, hogy te is úgy sietsz,
s helyetted, bőrönd vár az ágyadon.
 
Kifosztott gyermek lettem akkor ott,
s szorítva öregszagú ingedet -

Oldalak