Blogok

Szeretve

 

 

Mysty Kata

Szeretve

Az anyaság szépsége
tesz igazi nővé,
Csak gyermekkel éden
az élet, s lesz teljes!

Csak szeretve nemzel
emberi magzatot,
kedves, édes terhet,
testedből új testet.

Világ világa az
anyaság-szerelem!
Alázatköteles
minden gyermekáldás.

Hála jár mindenért,
és hitbeli küldetés
vér szerint serkent,
az élet el nem vesz.

Angyalok fészke a szemed

Engem minden kettéhasadt hajnal újranevel.
Amikor megcsókolom porcukor-homlokod,
az összes kínom, bűnöm megszégyenül.
Szívemmel halsz, míg tenyeremből eszel.
Amióta rájöttem, hogy egyedül
Istennek táplállak,
letérdepel bennem az alázat.
Hallgatok, és úgy viselem
szótlanságodat,
mint ahogy holt álmainkat tűri
takarónkon a selyem.

Hányszor képzeltem, hogy felém szaladsz,
s én leguggoltam, vártalak
kitárt karokkal - te nekem rendelt tünemény -,
hogy ölembe kapjalak.
Aztán nevetve utánad kiabáltam;

Anyám álmai

H. Gábor Erzsébet
Anyám álmai
 
Szemében megfakult a fény,
szótlan lett, nem sokat nevet
- asztalon terhes már a vény -,
rekedten mondja, hogy szeret.
 
Szívemben kés forog. Köhög,
ahogy a kis kezet fogom,
van úgy, hogy megkésve jövök,
de tőlem nem veszi zokon.
 
Bénítja őt a szenvedés,
segítnék én, de nem tudok
- ereje fogytán, oly kevés -,
akarom, mégis megbukok.
 

Mama

H.Gábor Erzsébet
Mama
 
Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.
Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.
Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,
s rózsa lugasból árva virágot tépni a tőről.
Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.
Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…
 
Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;
nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.

Piroska

Anyám  Piroska volt,
egy sápadt Piroska,
fehérsége mint Hold
sarlónak sziromja.

Arcára lobbant pírt
élet törölt gyorsan:
hisz nyolc gyermeke sírt
felnövekvő sorban.

Kenyér kellett! Kolbász
járta, papriskrumpli.
Főzött, tette dolgát,
munkába járt, aludni

kevés idő akadt,
s tízüknek két szoba,
s  a kölyköknek maradt
szomszéd, s utca pora.

Sápadt kis Piroska!
Helytállt vitézen ő,
temette sírokba
álmait, míg felnő,

Anyámnak

Anyám, Neked még mindig
én vagyok a kisfiad.
Bár az idő már eljárt felettem,
de oly jó hinni és tudni azt-
Te szeretsz csak így engem...
Karjaidból elszállt az erő,
kezed érzem, ahogy simogatsz,
ében hajadba fehér szálakat szőtt
az idő, mely melletted is elhaladt.
Cérnát sem fűzöl át már egyből
bármilyen pici tű fokán.
Utadon egyedül maradtál,
érthetetlenül túl korán...
Ifjúként szültél a világra,
köszönöm, hogy lehettem a gyermeked.
Esténként Te fektettél ágyba
és énekeltél régi slágereket.

Tavasz pogány öröme

 

A pogány, vad öröm,
ha betölt, köszönöm,
Tavasz, illataid
finom árját!

Hogy a Nap ragyog rám,
lila fény a szobám,
s hogy a bú velem nem
hiszi párját.

Madarak serege
csivitel, s e zene
nekem édes, akár
eper íze,

repesek, repülök,
s örömömbe’ szülök
pihe-verset, Líra,
a remízbe…

Lágyselymű dal vagy már

H.Gábor Erzsébet
Lágyselymű dal vagy már
 
Lágyselymű dal vagy már,
dúdollak magamban -
ha egyszer hallanál,
fény lennék hajadban,
tükör a szemedben,
ima a szavadban.
 
Kérj meg, hogy daloljak!
Hangszálam szakadjon,
s amikor karollak,
vágyvihar fakadjon,
s kongatva szívemet,
te légy a harangom.
 
Vagy csak, hogy dúdoljak,
magamban, csendesen,

Lóhátról

Mysty Kata
Lóhátról...
 
Megkérdeztem én a tavaszt,
nyarat hoz-e, netán havat!
Lóhátról csak ennyit mondott,
Kíváncsiságod ostoroz!
 
Pillangó szállt, rajzolt napot,
szélben száguldó lovason.
Kikeleti színek szálltak;
fűre , fára, minden ágra.
 
Tavaszhírt majd nemsokára,
madárdal hoz, és kokárda.
Pegazuson röpül hozzánk,
Egy virágzó Magyarország!
 
2014.márc.15.
 

Boldog dal

H. Gábor Erzsébet
Boldog dal
 
Képzelet repít lila ruhában,
orgona illat libben utánam,
szirmokat bontó tavasz kegyében
karodat tárod, úgy jössz elébem.
 
Magas a röptünk, szédülök én is,
reszket a lelkem, imádom mégis,
amikor itt vagy, egy vagyok véled,
melletted kedves, sohase félek.
 
Szárnyalunk égig angyali ködbe,
nem vonz már többé valóság gödre,
álmaink ára drága, de édes,

Burns:Szívem a Felföldön

 

Felföld, áldjon Isten, a szívemben élsz,
itt bátrak születnek, az érdem merész;
Akármerre jártam, sors bárhogy forog,
Hegy-völgyedet Felföld, szeretni fogom.

A szívem az nincs itt, a síkon időz,
A szívem vadászik, mert dús ott az őz,
mert dús ott a szarvas, és csalitos a táj,
a szívem az ott van, akármerre jár.

Ti hófedte ormok, most elbúcsuzom,
ti bővizű folyók, és völgykatlanok,
ti rengeteg erdők, te vadtiport rét,
az Úr áldjon Felföld, a szívem tiéd.

Kasmíri dal

 

Szerettem sápadt kezed Shalimarnál,
Hol vagy most? Kit terít le igézeted?
Kit vezetsz messze a gyönyörök útján,
mielőtt gyötrelembe kergeted?

Ó, Kínom, s Gyönyöröm sápadt forrása,
Ég és Pokol kapuja bezárult.
Mily vad volt forró vérem rohanása,
míg simogattál, s nem mondtál búcsút!

Úszó lótuszrügy volt sápadt ujjad pírja,
hol együtt voltunk hideg vizeken.
Bár éreztem volna, hogy nyakam szorítja,
s megfojt a lét, ha búcsút intsz nekem.

 

Laurence Hope
CASHMERE SONG

Magyar Líra

Múzsacsókra szomjazónak reménynedű,
bájital vagy, erőt adó természetű.

Aki egyszer nyelvére vesz, el nem felejt,
Istenével is áldatja ezt a delejt.

Áhítattal iszom szavad rímes sorát,
aromája feledteti Bacchus borát.

Dallamával angyalokhoz köt e köldök,
ritmusában benne táncol ezer ördög.

Legféltettebb kincse vagy e szegény népnek,
kapaszkodó gyökér, hogyha szelek tépnek.

Magyar dalnak nincsen párja a világon;
Magyar Líra, te vagy az én imádságom!

2014. ápr. 26.

 

Oldalak