Vitéz Mihály havasalföldi vajda fontos ikon a román történetírásban. Állítólag ő kísérelte meg először Erdély, Havasalföld és Moldva “egyesítését”.
Mysty Kata
Halvány sárga rózsa
Halvány sárga rózsa, mintha lelke volna,
anyukámról szólna, mandalába róva.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sápad, hervad aki, nagyon sokat szenved.
Kedvenc virága volt, magát látta benne,
sárguló színében önmagát kereste.
Szerelemmel kézen fogva
Nem vagyok a sorsnak foglya.
Íriszedben csoki-selyem lakik,
pőreségem öltözteted vele,
vannak olyan dolce vita-pasik,
akiknek mind lolli-pop a szeme.
Édenforró capuccinó reggel,
hedonista, két sárgájú tojás,
Margaritha sajtos pizzát rendel,
Alfonznak jár kávés tejszínfolyás.
S kakaófény gördül, bőrön csurog,
sós párákkal szimbiózist kiált,
kipárolgás bennünk összezubog,
cukrosságok mögött egóm summáz:
Míg eperlő létem édes burok,
képes vagyok szülni bonbon-fiát.
Magányba zár
Köröttem néma csend,
magányba zár az est.
Rám teríti fátylát,
ezüst szőttes árnyát.
Hűvös van, borzongok.
Sötétlő égbolton
felhők kergetőznek,
csillagok rejtőznek.
Vagy mégsem, ott távol,
ni csak, szinte lángol!
Nem vagyok egyedül,
égi fény rám vetül.
Schvalm Rózsa
(2014-04-25).
Síndarabon rozsdás szegem
kalapáccsal egyengetem.
Bajlódtam sok deszkalappal,
s kihúzgáltam egy kalappal.
Kínnal verem ám a vasat,
mert az egyik körmöm hasadt,
de sok szeg kell majd a nyáron,
ha az ólat eszkábálom.
Egyik kajla, másik görbe,
vagy derékban el van törve.
Eső, idő szétmardosta,
pereg róla a vakrozsda.
Egész este kalapálom,
míg szememre nem jön álom..
Üllődallam pengve kopog,
szórakozom, ritmust fogok,
Szép az élet, ihaj, csuhaj!
Kopp, kopp, kopp, kopp - jaj, jaj, jajj, jajj!
Elringat az éj...
Mysty Kata: Anyák
Születtek, szültek kínnal,
nyeltek mosollyal,
soktűréssel; idegszál hegedűvel.
Kaptak - adtak életet...
"Szeretet - bűn"elkövetők,
másokéért vezeklők.
"Szeretet-börtön" foglyok:
önfeláldozásban visszaesők,
áldozathozó áldozatok.
Arcuk örömfény-tűzkarika,
forog belső lélekpáholy
tengelyén; Lángját elnyelő
bűvészcsodák tetteik...
A tradíció a líra egyik legfontosabb témája, a költészet azonban a hagyománynak nem csupán kifejezője, hanem alakítója is.
Felhő száll a kert fölött,
lebeg ég és föld között.
Éj óvja az árnyakat,
bánat ül a fák alatt.
Temetőben fáj a csend,
galamb lelked itt kereng.
Kihunytak a csillagok,
csak egyetlen fény ragyog,
szemedé, mit őrzök én,
törött szívem rejtekén.
Tavasszal mindig újrakezdünk
Hitet, Reményt és Életet;
Mélázva süppedő sírokon
bánkódik pár régi jó barát,
könnyeit morzsolja hű rokon.
Nercprémmel nyomul egy kiskabát,
fél marék földcsomót dob maga,
bús dáma riszálja vén farát.
*
Dombtetőn őrt áll egy kopjafa,
Az ördög ment, az ördög ment,
és elvitte a fináncot.
Ő táncikált, csak táncikált,
és elvitte a fináncot.
Az ördög húzta a vonót,
forgatta a fináncot,
és minden nő rikoltozott:
- Csak vidd el a fináncot!
Hopp, csapra bort és csapra sört,
járjuk mi is a táncot,
és százszor is köszönjük meg,
hogy elvitte a fináncot.
Van forgatós és csattanós,
és más ezernyi táncunk,
de legjobb volt, mellyel a vén
Patás vitte a fináncunk!
*
Burns:
The Devil is Away with the Exciseman
Ma rosszul vagyok. Túl sok volt belőled,
az ünnepből, a hamis felhangokból.
A szeretet egész nap fals hangon szól
a zajládából, s ború száll felőled,
bár ugyanúgy látod, mint én: a dokkban
közösen kéne lyukakat foltozni,
egymás lelkére százszorszépet hozni,
hogy múljon a csömör okafogyottan;
hogy Vízkeresztig lanyha, szép napok
csomagoljanak víg ünnepi díszbe,
mint karácsonyi, pihés angyalok;
s a lusta szemhéj alatti íriszbe
NEGYVENHATODIK RÉSZ
A bizonyítási eljárás végére értem, illő röviden összefoglalnom:
Mysty Kata
Tüzelj még, Fejvadász!
Éltes élet kénes alkonyán,
Rám is süss, a telem űzd, napsugár!
Fényed ugye elér hozzám, s megvár.
A testem velejéig járd csak át!
Az élet az alkonnyal jegyben jár,
feléd fordul, nézd:
fiatal, suhanc, gyerek , vén!
Szépülő arcát ékesítsd,
tükröddé égesd homlokig....
Tőled lesz mindegyik fényesebb,
az élettől nyertes, s teljesebb.
A bús élet - borongós alkonyán ,
fejemre süss, tüzelj még Fejvadász!
Érezzem a véred, ha bennem égsz.
Vigyázd hévvel az élők életét!
Jöjj ismét az égre fel, fényezd