Blogok

Felengedő

Felengedő

Zúzmarás percek olvadása
hagy párafoltot ajkamon,
szavak verődnek
fogamhoz vacogva,
de már nem hagyom
a jégszoborrá dermedt csendet
bordáim börtönében ülni,
rianást kiáltok,
s tanulok tavaszt fütyülni.

(2010)

Áldott év végi béke

Ködtakaró fedi már a szemérmes téli világot;

Leltárt tart az Idő, most jön az év vége.

——-

Búsul a kurta decemberi nappal a vég közeledtén;

Elmegy az esztendő sírva a többi után.

——

Békét hoztak a földre az ünnep napjai újra;

Szép és fürge az est – együtt még a család.

——

Rosszat hozhat az új esztendő – suttog a felhő;

Pár nap békesség jól jön az év végén.

—–

Csendes a tétova, szürke, ködös kisvárosi este;

Úgy jön az éjszaka is, mint vén látogató.

—-

A váradi katedrálisban

Kedvesemmel,

Kéz a kézben,

Mindörökre összetartozván,

A Szentélybe léptem…

——-

A külvilág: magányos hegyorom,

Itt fölénk tornyosult:

A Nyugalom.

——

Mint vak világot a téridő máza,

Úgy fogadott

Az élő Isten háza.

——-

Kezem a szeretet felé kitárván,

Alázatot lehelt belé

A márvány.

—–

Jöttünk nyakig öltözve szenvedélybe,

S a félhomály elvezetett

A fénybe.

——-

Sebek

 Mysty Kata: Sebek

Testi sebek ? - "ebcsont"
beforrnak !
A lelkiektől óvd magad!
Azok egyre mélyebbre
húzódnak, beljebb,
beljebb egészen....
érzőidegek rejtett pályáira.
Tűhegyei mérgeket csöpögtetnek
szerteszét a szív mezején,
csalfán csomókat csalnak elő,
hegyeikből kíméletlenül törnek ki
lávaként;
pusztító tüze mindent fölemészt!

A néhai Bibó István

Miniszter lett, amikor más futott,

Haza Bölcse volt;

Börtönbe jutott.

——-

Bölcsesség,

Szerénység,

Hit és

Alázat;

S elnyelte a sivár huszadik század.

———

Pár mondatát fenn  szajkózzák ma fennen,

Hogy a többit meghallani se kelljen.

—–

De ha szeretnénk még jövőt, hazát,

Jól meg kell jegyeznünk minden szavát.

 

Szél, szál, szalmaszál…

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

Az élet tovaszáll,

Hamarosan nyolcvan lesz

A nyugdíjkorhatár.

—–

Csillag kering,

Óra kondul,

A Lét meg nem áll>

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

Az Élet

Tovaszáll.

——-

Szél,

Szál,

Szalmaszál,

A nyár mendegél,

Devizahitelt kérelmez

A templomegér.

—–

Szegényre is,

Gazdagra is

A sír csendje vár;

Credo

Hiszek a Hit hatalmában,

A Kedvesem mosolyában,

Hiszek hitben

Szeretetben,

És hogy bennünk él

Az Isten.

——-

(És nem hiszek a nemhitben,

Lompos, tudákos szkepszisben,

Szemüveges tagadásban,

Ordas dogmák hatalmában.)

——-

Hiszek a Szó erejében,

Lét céljában, értelmében,

Családban

És boldogságban,

Egy majdani jobb világban.

——–

(És nem hiszek tagadásban,

Halálfilozófiában,

A Semmi birodalma

Az elspórolt és elsikkasztott érzelem

Tán zokog valahol;

Semmi-poézis

Semmi-nyelven

Mélyértelmű

Semmiről dalol.

——-

Van szilikon alma,

Széna helyett szalma,

Univerzális bájvigyor:

Globalizált Semmi

Birodalma.

—–

Tévé-nevelte, szerencsétlen, pusztulni szánt

Bamba ifjúság;

Elrendelt sorsod:

Lapos medrű,

Mesterséges

Érzelmileg kiherélt

Világ.

—–

Ugorj össze

Ha szürke köd…

Ha szürke köd lepi be az eget,

Isten minket attól még nem temet.

Ha reménytelenség esője száll,

Még nem kap szabad kezet a halál.

Ha megalkuvást hoz rossz felhő-madár,

Nem sétál arrébb tőle a határ.

——

Ha szürke köd lepi be az eget,

Isten bennünket attól még szeret.

—-

Ha eső után kamatok kaszálnak,

Maradni kell még holnap is hazának.

——

Ha piacon kapunk olcsó jövőt,

Gyorsan tegyük rendbe a temetőt.

Cinikus éjszaka

Elbújt a Hold.

Tán valahol bablevest kanalaz.

Itt van törvény,

És mindenki számára

Ugyanaz.

——–

Ha el nem alszik reggelig,

Majd húsért sorba áll,

Előbb-utóbb a Végtelen is

Valahogy

Leáll.

—–

Az Éjnek csillag-gyöngysora

Az égen látható,

Vagy megmarad, vagy elvisz

Valami

Új adó.

——–

Szegény jövő: hajléktalan,

Magába sírdogált,

És reméli, hogy valaha

Majd

Vágyam csak ennyi...

   Mysty Kata:
 Vágyam csak ennyi
 
Élet,
hadd legyek rózsa
könyvedbe róva,
vagy inkább útjaidon
szétszórva,
az örök szeretet
fakasztója!
 
Vágyok esti fényben
merengőn,
a város zaját felejtőn,
átölelni
a csönd lágy fátyolát,
fátyolán át
alámerülni a végtelen éj
szerelmétől ittasan...
 
Vágyam csak ennyi :
téged virágban keresni,
kristály nyomára lelni,
szívrózsa szirmait
nap fényébe szórni...
 

Költészet vagy világvége?

(A KÖLTÉSZET NAPJÁN 2011-BEN)

Világnak világa,

Virágnak virága…

——-

Szabács vára óta

Él a magyar strófa,

S gyakrabban volt otthona

Kunyhó,

Mint a palota.

——–

Világnak világa,

Virágnak virága…

——-

Békében,

Örömben,

Bánatban

Vagy hadban,

Költészetünk ott volt

Minden pillanatban,

Hűség, szépség okán

Küzdött a vár fokán,

Nehéz csatatéren,

Egy őrült naplója

 

Már napok óta foglalkoztat a kérdés,

hogy hány méter víz lehet a csapban.

A család tágra nyílt szemekkel figyel

s nyugtatómat is ma tálcán kaptam.

 

Majd a fogpasztát mértem a szőnyegen,

egy tubusban vajon hány méter lehet,

a nejem a drága ideges máma

s gyanús szemekkel engem méreget.

 

A végtelenig már többször elszámoltam

csak az eredmény mindig más nekem

hogy ellenőrizem hol is hibáztam,

segitségül hivtam a nejem .

 

Cibola hét városa

Tán valahol a végtelen

Rejtelmes tengeren,

Túl szakadékon, tűzfolyón,

Vénséges vén hegyen…

——

Cibola hét városa,

Aranyból a kupola,

Hol lehet vajon?

—–

Hét város, messze túl időn,

Téren és lét-körön,

S a hit, hogy ami elveszett,

Majd egyszer visszajön.

——–

Cibola hét városa,

Létezett-e valaha,

Nem tudja senki sem.

——

Hét város. Vagy több? Nem tudom…

Múltak szimbóluma,

Oldalak