Blogok
Egy éve Veletek
Beküldte hzsike - 2014, március 26 - 08:42H.Gábor Erzsébet
Egy éve Veletek
Egy éves lettem itt a „Bércen” én,
dúdolva jöttem, s ma már dalolok,
a magyar nyelvért híven harcolok -
valóra vált egy vágyott, szép remény.
Tanárom lett itt néhány alkotó,
önzetlenségük sokat ad, s jelent,
jövőt magának kezdő így teremt,
beszívni mindent, s tudni volna jó!
Inpeters, Joe, Tibor és Feri,
koruk már érett, mint a jó óbor,
versük lírikus, kötött, s nem „kóbor”,
tudásuk mély és művelt, mesteri.
Fekete hóesés - XLII.
Beküldte lnpeters - 2014, március 25 - 23:19NEGYVENKETTEDIK RÉSZ
Felelőtlen korban
Beküldte lnpeters - 2014, március 25 - 22:18Felelőtlen korban
Felelőtlen korban,
Bio-drónok között,
Amikor az erkölcs
Rongyokba öltözött,
S hazugságot áraszt
A médiatenger;
Mitől marad Ember
Korunkban
Az ember?
Talán a pénz,
A dollárok varázsa?
Talán a bankó
Isten földi mása?
Felelőtlen korban,
Globál-zivatarban,
Ezernyi arctalan
Gumi-perpatvarban,
Ordas álproblémák
Nyílzápora között
Vajon hogyan lehet
Embernek maradni?
Petőfi szellemében
Beküldte Mysty Kata - 2014, március 25 - 19:38forrás: http://www.mek.oszk.hu/04000/04056/html/plakat/pdf/plakat1956_0292.pdf
Őszbe bújva
Beküldte Zajácz Edina - 2014, március 25 - 15:06Rémült ablakunkon nyújtózik az est,
könnyedén tartasz két látomás között.
Nem akartam én már a rettenetest,
de fénylő retinád visszatükrözött.
Fölém hajoltál, és ringott a végzet,
Szerelem és líra - CXVIII.
Beküldte lnpeters - 2014, március 20 - 23:32Ide kívánkozik József Attila egyik gondolata. Azért éppen Őt idézem, mert napjainkban József Attila neve címke lett, és a legtöbb esetben olyan „termékekre” ragasztják, amelyek az ő felfogásával semmiféle téren nem egyeznek. A legtöbb esetben köszönő viszonyban sincsenek.
Kutyusaink
Beküldte lnpeters - 2014, március 19 - 23:50NALA
Félénken jöttél,
Meghitt magyar Március
Beküldte lnpeters - 2014, március 16 - 00:29Meghitt magyar Március
Újra itt terem,
Március15.
Beküldte Mysty Kata - 2014, március 14 - 19:27Március jött
Beküldte Szepesi Zsuzsanna - 2014, március 12 - 22:32Tavaszhangján szól az erdő,
tavaszt suttog a liget,
tavaszdalt dúdol a szellő,
duzzadó rügy integet.
Minden éled: barka pattan,
bújik jácint, tulipán,
cinege szól a lugasban,
rigó fütyül a nyárfán.
Vidáman fut a kis patak,
frissen csobog a habja;
fészkük` őrzik a madarak,
bimbózik az ibolya.
A levegő földillatú,
simogat a napsugár,
az éjszaka sem oly hosszú,
madárdallal virrad már.
Találkozás
Beküldte baramara - 2014, január 30 - 10:42
Hozzád vágytam,
hazudtam érted.
Nálad jártam,
eső sem fékez.
Kezed fogtam,
szemed kéklett.
Csókod számban,
lelkem égett.
Boldog voltam,
bennem részed.
Hallom szavad,
nézem képed.
Sorsvonat
Beküldte hubart - 2014, január 30 - 08:37Vasútra szállt a vágy egy éjjel,
repült, repült a gyorsvonat,
pöfögve hetyke szenvedéllyel
cipelte, vitte sorsomat.
Kapaszkodott a büszke hegyre,
amerre fényt a Nap ragyog,
s vakítva szórja szét, de egyre
fakultak ott a csillagok.
Megálljt zihált a csúcsra érve,
a fényre éhes értelem;
de megfürödve, alkonyégbe
nyugodni mégse tért velem.
Ne tartsa ott a csúcs hiába,
ne fogja vissza őt a fék!
Feszült vasizma új igába;
s vetett a szurkos éjszakába
halotti szemfedőt az ég.
Hajózz Ember!
Beküldte Stef - 2014, január 30 - 07:49Januári állókép
Beküldte lnpeters - 2014, január 29 - 22:52Mélyen a tél közepén ellanyhul a fény lobogása,
Álmokat, Életeket vastagon ellep a hó.
Kis fantázia-dal
Beküldte Mysty Kata - 2014, január 29 - 18:27Mysty Kata
Kis fantázia-dal
Reményt kaszálva jár a hold,
nem csillagoknak udvarol.
Mosolyban fürdik, oly kacér,
azt mindig tudja célhoz ér.
Nap fájó fénye oda'fér,
és szikra éle hozzá'ér,
de meg nem gyújtja, égtől kék,
széltől a hosszig dísze ék.
Téli éj szalad a hóban,
fehér csíkoz, szél is nógat,
nyomban sikít jég a fagyon,
a hold is a napért rajong.
Siettem hozzád
Beküldte hzsike - 2014, január 29 - 17:33H.Gábor Erzsébet
Siettem hozzád
Megjöttél kedves? - már úgy vártalak!
Egyedül féltem, nem tudtam hol vagy,
reszkető szívvel néztem a Holdat -
köszönöm néked, most is áldalak.
Siettem hozzád árkon, bokron át,
töviság tépett, összekaristolt,
meredélyt mászni erőm alig volt,
teérted tettem - ó, ily ostobát!
Ki látott mondd ily balga szerelmest,
kit év közepén, forró éjszaka,
lélekszakadva űz a szív szava,
s édes álmából felkelni nem rest.
Őszi kép
Beküldte baramara - 2014, január 28 - 23:28.
Sok sárguló levél kacéran táncolt,
míg szőlősor rejtette lépteink,
meztelen testünkön esőcseppek
nevették ránk az ősz hűvös könnyeit.
A vén diófa csak bölcsen hallgatott,
közben a sötét éj minket takart,
csillag-kereszt mögül Isten nézte
a lelkünkben fellobbanó lángokat.
Áradt belőlünk a szó, mint gyors folyó,
fürgén forgott a szépen szóló nyelv,
kályhánk fát ropogtatott, lobogó
tüze szádról, rám izzó csókot lehelt.
Fekete hóesés - XXXVI.
Beküldte lnpeters - 2014, január 28 - 23:11HARMINCHATODIK RÉSZ
Az én Golgotám
Beküldte ChristinaNadale - 2014, január 28 - 21:07Glóriát emel fejemre a közöny,
s vérrózsákat szül csak kínlódásom.
Meddő próféciák az élet-vásznon
felfeslenek. Én hiányukat nyögöm.