Blogok

Gyermekálmokat ringat a téli éjjel,

apró imák lebegnek szerte a széllel.

Magányos árvák remélnek meleg szobát,

s szívük titokban minden rosszat megbocsát. 

Egyszerű vágyakat dédelgetnek belül,

apát kérnének, aki mesélni leül.

Bársonyos hangú szerető édesanyát,

s egy mindig mesélő igazi nagypapát.

Ballag a tél,

Suttog a szél;

Mellkasomban - lélektanyán,
nem duruzsol kályha-meleg,
várom, szíved hazatalál,
kint hideg van, holló remeg.

Ajándékod most én legyek,
karjaidba csomagolj hát,
míg havazást fújnak szelek,

Ma olyan fénnyel öl meg a szemed,
méregzöld írisze marja lelkemet .
Tapintásodban, hívó lélek- sziget ,
mint csillagos égről fényüzenet.
Kezedben arcod, remény hinti be;
Vágyod a kezet, hogy érintse meg,

Még egy kis mosolyt csak emberek
és a szívekbe több meleget,
ha két télapósszerű-lény kéreget...
 
Nincs piros ruhájuk, csak koszos szakálluk
puttonyuk is üres, azért nincs is náluk...

  Mysty Kata
Ádventnek áldása
 
 
A szeretet égig ér,
Tündököl a Nap helyén.
Melegsége földre tér.
 
Örömével két tenyér.
Szívben öröm és kedély,
helyet kér, nem henyél.
 
Tüzet olt, elhárít vészt!
Új vesszőnek hajtása,
ez adventnek áldása.
 
Ültesd el, megfogan!
A szeretet áradat,
ki nem apadó folyam.
 
A szeretet - mozdulat,
sose kér, de önként ad!
Örvend annak, amit kap.
 
Egy megértő pillantás,

Amikor magányom túlnőtte Istent,
nem ültél mellém. Bámultam a vállad,
végtagjaim nyújtózkodtak utánad,
de nem értem fel hozzád, én, a jött-ment.
 
Végleg elengedtelek. Körmeim már

Most boldog zsongással zendül s reszket a vérünk,
vágyna a szív már újra szeretni, ha él a varázslat...
Holnap is annyira szép lesz, várjad! Mert mi remélünk,
így soha meg nem fázhat a lelkünk égve parázsban...
 

Felragyog karácsony

Készülj fel én lelkem
adventi mély csendben!
Tedd le hűtlenséged,
térj meg számvetéssel!

Fogadd tiszta szívvel,
lánggal égő hittel
Betlehem Csillagát,

Ha szeretnél, ólomkatonám lennél.
Rendíthetetlen, akit csatornavíz
tőlem el nem mos, szám íve volna híd
minden telt meder fölött, míg nem lesz tél.

Ha szeretnél, ezüstöddel hullanál

(Intelmek így ádvent táján – nem csak gyermekeknek)

Mózes egykor kőbe véste
mi az üdvös élet nyitja,
s hogy ne menjen feledésbe
a Szentírás megtanítja.

Megjegyezni nem túl nehéz,

Emléke kristálytiszta,

Hangja – árva;

Vajon mikor lesz

Rehabilitálva?

—–

Az idő minden gonoszságot átír;

Hullámverésében nyugszik

A mártír.

—–

Volt Istene,

Hite,

Meg igaza;

S az amputált Haza

Nem ápol,

S nem takar….

—–

Szlovák népét és magyar nemzetét

Szerette tisztán,

Mindenekfelett,

S területrabló, rossz önismeret

Féli halálában is

A nevét.

—–

A tisztesség,

S az álom – nem magányos;

Tűzzetek rózsát a hajamba,
amikor majd a tér bezárul,
űzzetek rontást rögaranyba,
Dunába vessétek leltárul.

Fehér leplet ne adjatok rám,
viseljék azt a koravének,
orgona se szóljon, ha órám

 Mysty Kata
Más a te karácsonyod

Rosszabb a hangulatod,
Más a te karácsonyod.
 
Kiégtél rég, füstölögsz!
soha sem könyörögsz!
 
Megjutalmazod magad,
de tarisznyád üres marad!
 
Aki ünneprontónak jön,
Félszegen, sután köszön.
 
Alázata nem serkentő!
Bizony, mindenki esendő!
 
Nem mind költő-apostol,
Aki sokfele posztol!
 
Szánalmas, ha elveszett...
mégse lesz kegyvesztett!
 
Most érted is imádkoznak,
a hívő megbántottak!

H.Gábor Erzsébet

Adventi dal

Hópihék szitálnak szerteszét,

varázsuk megigéz, oly mesés,

felhőnek cihája szétszakadt,

csillámló kristállyal szél szalad.

Arcomat ég felé fordítom,

mi ez az érzés, azt nem tudom,

szívemben lobbanva gyúl a fény,

ünneplőruhát ölt szép remény.

A szellő csipkedve csókot ad,

fülembe dúdolja titkodat,

azt súgja útban vagy énfelém,

Adventnek gyönyörű éjjelén.

Sötétben szikrázó fény a hó,

 Mottó

Százhatodik rész

A státuszköltő nagyjából olyan viszonyban van a valódi lírával, mint a békebeli hadvezér a győzelemmel.

Mysty Kata
December 25.
 
December 25. kettős örömünnep
ez a nap, - Isten szent Fia ,
és fiam születése napja!
 
Bennem érlelődött egy kicsi
élet magja: - a kegyelemtől
 legdrágább gyümölcse, szerelmi.
 
Szentestén hozzánk is betért a Jézuska,
 és mi csodás születésnapra virradtunk.
A legdrágább ajándékot kaptuk;
fiúgyermekünk lett az Életünk.  
 
A szülés; - anyaságom születése ...
az apaságé szintúgy áldás!

Ha eljön hozzád újra a karácsony,
és mégis bánt egy fájó gondolat,
keserűt érzel az ünnepi kalácson,
ha egy jótét lélek pont azt osztogat...

'Mennyből az angyal'... Hallod mindenütt,

Már ki is ástuk a legszebb fát, apró tobozokkal,

melyben csendben, fázón összébb bújtak a magvak.

Éhes cinkék búsultak, s így szóltak a "zokkal",

mert a rügyekben-nagyban bíztak; bírnak a faggyal...

Most ez minket, boldog népeket úgy nem is izgat.

Álljon majd csak e délceg zöld, ott benn a szobában!

Aggassuk csak díszekkel tele, csillagot is kap!

Majd, amikor már hunynak a fények, megy ki kukába...

Már sosem állítok "fát". Mért jó az, ha telente

tőből vágjuk el, és így teljesedik be a sorsa?