Blogok

 1.

    http://www.montazsmagazin.hu/iroklub/1889-ismerkedjuenk-meg-mysty-katava...

Zrínyi Miklós gyilkosai nem öngyilkos merénylők voltak, és legfőképpen nem magányos őrültek. A gaztett aprólékos megszervezése, gondossága arra vall, hogy mindenképpen élvezni akarták az érte járó díjat. Nem hinném, hogy ingyen gyilkoltak volna.

A megbízó valószínűleg elvárta, hogy Zrínyi halála ne tűnjön gyilkosságnak. Azzal semmit sem nyert volna. Nyilván azt akarta, hogy Zrínyi váratlanul meghaljon, de ő maga ne kerüljön gyanúba. Ha meg mégis, akkor tűnjön habókos összeesküvés-elméletnek.

Pengő érc voltam én, szikár -
hatvan tél edzett, s annyi nyár.
Szemparazsadtól, drága nő,
felizzok, mint a lávakő.

Olvassz magadba, légy mohó
tüzes szerelmi vágykohó!

Ingovány, bűzfüstű.
Mégis be` gyönyörű!
Morzsák hullnak kézből,
jószándékkenyérből.
Suhan, kering, pottyan,
mocsárba a morzsa;
Kis Lile, az árva,
bízvást kap utána.

Alámerül Lile

Augusztustól

Most temérdek

Verőfényt kapunk,

Tán többet is, mint amennyit

Fogadni tudunk.

—–

Perzsel a Nap, ömlik ránk a

Nyári szent meleg,

Befőznénk, elraktároznánk,

De azt nem lehet

———

A lelki Nyár is beszökik

Nyitott ablakon,

S lelki gyümölcs is terem a

Fényes Nyarakon.

—-

A lelki verőfényt Isten

Juttatja nekünk,

Annál inkább, minél többet

Ér az életünk.

—-

Bennünk áll a végtelenség,

Az anyag forog,

És helyettünk cselekedni

A drága mag

Szívembe hullott a drága mag, s benn gyökerez mélyen.

Szárba szökkenve a hit virága szirmait bontja,

Isten élő igéje égi harmattal locsolja.

Szeretetben növekedve szolgáljon bő terméssel!

Áldott, érett gyümölcsét két kezemmel szórjam szerte,

hogy  elfogadva had legyen másoknak is hasznára.

A reményt meglátva épüljön a lelkek világa,

Miért sietsz, s hová, te tünde Napsugár?

Ne hidd a kósza szél szavát; csalárd, kufár!

Ne hidd a szép mesét ha mondja, mézeset -

tudod, hogy árva nem vagy, itt vagyunk neked!

Maradj, te kedves, itt velünk! Lehetsz akár;

ragyogva, fénybe szállva lávatűzmadár,

s aranyba bújva indián! Maradj te szép,

korán kelő, imával ébredő remény!

Ne hidd, ha elrepülsz, nem űz a tiszta vágy

azért, hogy átöleljen újra majd a láz,

s velünk legyél! Neked halál az ősz, s a tél!

   Aki gyermeknek megmarad...

1.
Kehely létben örökzöld a gyermeki álom,
Szent Szerelem igéjével szövetkezik,szól,
termővé tevő hittel életigenlést ölt...
lélegzet - eke, röpte formátlan test-öröm.
Új formát nyerő a gyermeknek megmaradt,
 s belül magként rejtőző mindig, mert isteni;
2.

Augusztus Asszony az Idők Hegyén

Hever szélcsendből font kerevetén.

—-

Pogány hőség van, tikkasztó meleg,

Izzadnak fenn a bolyhos fellegek.

—–

Perzsel a fonnyadt, izzó levegő,

Lyukas zsákból szivárog az Erő.

—-

Augusztus Asszony izzad és nevet

Nem csikordul a szélcsend-kerevet.

—-

Fullasztó álmú napsugár-ködök;

A Lét szabad – a feledés örök.

—-

Csak káprázat minden halál-határ,

Az Élet mindig új Életre vár.

—–

Augusztus Asszony forró és tunya,

Csillag leszek, hogyha kéred.
Fogom kezed a sötétben.
Elfelejted, ami bántott.
Szebbnek látod a világot.
Sose félj!

Csillag vagyok fönt az égen,
Fényem kísér a sötétben.
Megmutatom, hogyan éljél,

Már oly rég nem láttam az arcod drága Jolánom.

Meddig nélkülözöd még, mondd csak régi barátnőd?

Lenne-e mód, hogy rám pazarolj a drága idődből,

s némi reményt adj? Bízom benned, hogy Te megértesz...

Láttam anyádat a múltkor kijönni a boltból,

jó bőrben van még ma is , érted, hogy mire célzok..

Még férfinépnek, s vágynak, bizton lenne a tárgya.

Jó szívvel is vennék gondosságát, ízlene főztje,

és nyalnák meg mind a tíz ujjuk...mondd, neki, hogy megy

 a sora? Működik -e még a templomi kórus?

Az itt publikált részletek a most készülő Ne bántsd a magyart című regényem részletei. A regényben Zrínyi Miklós nem hal meg 1664. november 18-án a kursaneci erdőben, hanem tovább él, és emiatt merőben más lesz a történelem.

A publikált részletek a regény egyik szereplője, egy Charles Davis (Később Zerinvári Dévisz Károly uram) nevű angol hadmérnök leveleiből származnak. Az első néhány még a regénynek "nem alternatív történelmi" részéből.

----------------

Drága egyetlen Jane-em!

Ha már szavad kevés, igaz hited vigyen tovább.

Segít, ha bajba jutsz, feledni jajj-ra, hoz derűt.

Szeszélyes úr a Sors, sosem kegyes, ha gyenge tűr...

Te csak legyél kemény acél; a lélek edzve hős

Lehull a testerős, habár merő izomban áll

A zsenge lábu nád, a szélben elhajolva győz...

Segít a józan ész, ölelve mindahány lelenc't,

kik éhen vándorolva kérnek égi gondozást...

Az éji sas madár felettük átrepülve szól:

Miért- e vándorút, megéri mind a szenvedést,

midőn az éj, s a nap kenyéren és vizen talál?

Nyolcvanhetedik rész

A jelen kor tudománya azért is szeretné valamiféle határozott evolúciós aktushoz rendelni a líra kialakulását, mert e nélkül az ember kialakulásáról és fejlődéséről kialakított teljes képe lóg a levegőben.

A jelenlegi evolúciós felfogás szerint az ember néhány millió év alatt alakult ki valamely hipotetikus lényből, kialakulásának kizárólag az anyagi dimenzióban érthető és magyarázható okai, szempontjai vannak. Ha nagyon leegyszerűsítjük: az embert a dolgok teremtették.

Látod-e Kedves, barna szememnek csillag a fénye!

Esti homálytól balga ki fél, míg benned a lámpás -

bízz a jövőnkben, dús kegyelemtől árad az áldás,

hidd a szerelmet, várd ki a jót és nézz fel az égre!

Meg se köszöntem még soha, Kedves, néked a szépet.

Annyira kellesz! Kút vize vagy, hűn oltani szomjam

 - reggel a harmat, délben a napfény, éjjel a Holdam -,

 dús levegőm vagy  - hála ezért  - én általad élek.

Langy szoba vár ránk, bársonya átjár, jó ez az érzés.

Míg heve szélnek tépi a fák ősz lombkoronáját,

Még tombol a nyár, de erőtlenebb már a vágy.

Valahol nevetni kezd egy mátyásmadár, jaj de fáj a hangja!

Borzolja a csendet libabőrbe rázza riadót fúj a fülnek,

hogy ez milyen szemtelen lett!

Gúnyol, rikácsol, kikacag, ahogy repül, merész, hisz’ tudja,

ellene nem sokra mész.   Inkább semmit sem teszel,

mert még ő az , ki így is keveset vesz el...

Aszott szilvaszemekben kutat egy darázs,

hamar elrepül jóllakottan, mézkincsre talált,

majd eljárja táncát odébb, a büszke felfedező.

Nem is lehetne kiválóbb alkalom az egykori Augustus császárról elnevezett hónap kezdő napjánál arra, hogy elhelyezzem ezen az oldalon is – ahol egykor szebb napokat töltöttem – az életpályám ezen kreatív időszakát lezáró darabot. A szöveg alatti linkre kattintva meg is hallgatható a kuplé.

A vén diófa árnyékában

annyi emlék feldereng

- ringva régi hintaágyban -

gondolatom elmereng.

Mikor Apám féltve hozta,

hajtás volt csak, gyönge ág,

Anyám morcon félredobta,

szaporítva tűzre fát.

Tavasz lett, oly hirtelen jött,

és a testes hó alatt,

a vesszőből gyökér szökött

remélve, hogy itt marad.

Anyám szívét megejtette,

kertünk kedvenc éke lett,

éjjel nappal dédelgette -

„ bírna még ki pár telet!”

Évek múltak, derékra nőtt,

Titkot sóvárgó Jelen

Morcos arccal ébred,

Tombol a Nyár, tűz a Nap,

Ünnepel az Élet.

—-

A Jelen a szép Nyarat

Mindig múlni látja,

Aggódik, hogy lyukas lesz majd

Télen a kabátja.

—–

Pesszimista pillanat

Nem talál virágot,

Siránkozás neveli a

Boldogtalanságot.

—-

Titkot sóvárgó Jelen

Retteg fiktív Véget;

De nem hisz mást, csak amit a

Rossz média béget.

——

Az öreg Nap kacag rá,

Mosolyogva éget;

Tudja: csak a pillanatban