Blogok

Dorka dolga

 
Fújjuk el a napot, no, fújjuk el, Kincsem,
kopog kinn az este, keze a kilincsen -
aludni kéne már, álmos a takaró...
ásítozós csücske kicsinykét zavaró.
 
Kihűlt fürdővízben úszkálnak a kacsák,
(műanyag tollakkal csápoló  társaság)
feledd őket mára, hadd száradjon csőrük,
holnap újból ringhat kedvedre bölcsőjük.
 
Amott - a sarokban - brummogó kismaci,
s veled szeretne ő nagyot bólintani -
siess érte, babám, vigyük az ágyadba,

Ádvent felséges dallama

Ádvent fenséges dallama
Szól már,
Figyeljünk rá oda!

Kívül nehéz, sűrű napok,
Indulat-özön kavarog.

Belül csillagok a körön,
Közeledik a Szent Öröm.

Dallam idéz Jövőt,
Múltat;
Félelmet imává nyugtat.

Csitul profán zenebona;
Ádvent fenséges dallama.

Téli világ

 
Foszlik az égbolt feslő ruhája, 
rongyai kapnak szélparipára. 
Leskelődő Nap pászmákat ültet, 
krizantémharmattól részegült meg.
 
Forrás vizével fénygyűrű játszik, 
virág már nem, csak szívünk virágzik. 
Fagyhalál fojtó markában élet -
tavaszi hagymát üvegház véd meg.
 
De jó is lenne tavaszban élni, 
zsendülő vetés sarját metélni! 
jó lenne mást nem félni, csak Istent, 
feledve halált, életet, mindent
 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 41. rész

41. Rész

Az ilyesféle gyanút pedig nem hirdetik az emberek, hanem éppen ellenkezóleg; leplezni próbálják. Ne feledjük el, Zrínyi meggyilkolása mindenekelőtt az udvari köröknek állt érdekükben. Épeszű ember ilyen gyanút nem hangoztat. Ezzel teljesen összhangban van, amit Széchy Zrínyi feleségéről mond:

Betlehembe

                                          Zsolt. 12.

Minden hazugnak ajkát zárd le, kérlek,
ez nem panasz, de már megundorodtam
hallgatni, látni, hogy nyüszít a lélek
a dalra éhes, elhasznált torokban.

Kettős szívvel ma nyájasan beszélnek,
igazság benne, mintha mégse lenne;
ígéreted, s a nem szűnő remények
visznek Feléd a messzi Betlehembe.


 

Görög csoda

Ha játszadozva zsenge testeden
a mágiával eltelik tanyám,
ott kél a vágy ahol tapint kezem, 
e dombtetőn s e lanka hajlatán. 
 
Ki vagy, te, Éva lánya? Védd magad! 
A szám mohó, beléd harapni kész, 
cibálni, marni mézes ajkadat,
amíg e test görög csodát idéz. 
 
Hisz az vagy énnekem, tömény csoda, 
enyém leszel, Zeusszal alkuszom,
hogy is ne lennék érted én oda, 
élő szobor, te, drága Vénuszom?!

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 40. rész

40. Rész

 

Széchy Károly Zrínyi haláláról

 

Miután ismerteti, hogy Bécsből a különféle idegen államok képviselői miféle jelentéseket küldtek haza Zrínyi haláláról, megjegyzi:

„Tudósításuk lényege teljesen egyezik, csak a színezésben, részletezésben tér el egymástól, ennélfogva a lényeg igaz volta kérdésbe nem jöhet; mert minden esetleges kétséget megcáfol és megdönt az a dolog, hogy érdemileg hasonlóképen írnak és szólnak azok is, közel és távol, kik az udvar körén és befolyásán kívül éltek.”

Ádvent ballag az útszélen

Ádvent ballag az útszélen,
Mint öregapó,
Hideg van, és előbb-utóbb
Esni fog a hó.

Szélesen terpeszkedik a
Jelen-pusztaság,
Jövőjét és Megváltóját
Várja a világ.

Csillagfények játszadoznak
Az útszéli fán,
Ádventet nem érdekli, mit
Csacsog a profán.

Ádvent ballag az útszélen,
Vén botja kopog;
A friss remények mindenütt
Ugyanolyanok.

Öregember, kis batyuval,
Néha meg-megáll.
Bólingat a hidegben a
Nagy fehér szakáll.

Ádvent ballag az útszélen,

Birodalmi lépegető - Hazánk szétmarcangolásának századik évfordulóján

Birodalmi lépegető;
Scifi-fantom dédelgető.

Űr-operettben lehet jó,
De valóságba nem való.

Mégis megtörtént száz éve,
Széthullott az oldott kéve.

Birodalmi lépegető;
Antant záptojás-keltető.

Rablásból nem lehet elég,
Indulhatnak a mű-tevék.

Irredenta alvégeken
Készül a mű-történelem...

Birodalmi lépegető;
Dugul a lélegeztető...

Ősi határokon átnyúl,
Linder Béla bután bámul.

Lépegető rút agyrémek,
Azt hittük, csak abszurd vétek...

Ajándék

H.Gábor Erzsébet
Ajándék
 
Lombja vesztett kőris áll a néma parton,
ráhajol a szürke, ólmos téli alkony.
Egek felé nyúlik minden árva ága,
lehullott már régen mindenik virága.
 
Mindenik virága lehullott már régen,
csillaglámpák gyúlnak fenn az ében égen,
s úgy ragyog a fényük, mintha ünnep lenne,
és a pőre kőris megfürdőzik benne.
 
Megfürdőzik benne, és a pőre kőris

Akkor

 
Ajtódat akkor félig nyitva hagytad,
ráültek zöld, neonszín fellegek,
s megláttam, hogy mosolyra húzott ajkad
egy pillanatra mégis megremeg.
 
Úgy jöttem el, mögöttem még kövéren
gőzölt a tálban pár szem gesztenye,
de mintha Isten, csempék hűvösében,
akár egy rongyot, földre ejtene.
 
 

A Szerelem sose vénül

A Szerelem sose vénül;
Örök ifjúsággá szépül.

Szép a nyarunk, szép a telünk;
Amíg csak élünk, szeretünk.

Ez nem a profán lét kéje,
Hanem az Élet törvénye.

A Szerelem sose vénül,
Csak közben a világ évül.

Élő valósággá fogad
Őrült ostobaságokat.

Profanizált halált fogan;
Vén alagút felé rohan.

Majd Istenből új Föld épül;
A Szerelem sose vénül.

Oldalak