Blogok

Időrágta Mítoszfalván

Időrágta Mítoszfalván
Mindenki Ember a talpán.

Számos délceg archetípus;
Ki nőies, ki meg fiús.

A Jövendő nem kiabál;
Csak az ördög globalizál.

Időrágta Mítoszfalván
Ezer dal a Népek ajkán.

Emberek közös dallama;
Ahány Nép, annyi szólama...

Egyet sem pótolhat soha
Műanyag globál muzsika.

Időrágta Mítoszfalván
Áll a világ a négy sarkán.

Viszket a Múlt Isten markán;
Időrágta Mítoszfalván...

Azért se!

A büszke héja zsenge gerlicét fogott. 
- Ígéretes falat, de súlyra oly nehéz,
repülni véle nem tudok - panaszkodott.
- Fogyaszd el itt, alant ebédre, többre mész -
sugallta ott a nyegle rétihéjaész.
 
De észrevette ezt Bogáncs, a bolhazsák,
a falka által rég kivert, elüldözött -
no ezt kihagyni végzetes bűn, balgaság;
sunyin lapulva már osont a fű között,
ezennel mégse mond talán csütörtököt!
 
A héja bátorsága már inába szállt, 

Rózsát fest a Remény

Olyan kék ma az ég,
Rózsát fest a Remény,
A napba nézve ég,
A máért, (és )holnapért.

Fényesebb most az éj,
A csillag mind ledér,
Levetve mindenét...
Böjtöl és jót ígér.

Oszlik a sötétség,
Szeme a Mindenség!
Világ az, Világa,
A szemek Szikrája.

Kivirult, mint a rét,
Kékül gyepszőnyegén,
Tisztulni hagyjuk még!
Élj , drága, magyar nép!

Mysty Kata: Rózsát fest a Remény

Véglet

 
Koszorúk egy síron -
kinn a temetőben...
és a Nap is most van
pontban lemenőben;
 
de még éppen rálát,
rálát a világra -
fényével betölti
azt, aki már árva.
 
Madárdal hallatszik...
szellő kúsz' hajamba -
nincs már, ki figyelne
szavamra...magamra.
 
(2019. március-április)

Csendes áprilisi zápor

Csendes áprilisi zápor;
Egyedül az isten bátor.

Amit mi csak sejtünk, tudja:
A Múlt nem a halál kútja.

Emberé:
Teremtés,
Jövő
Az ördögé: a túlerő.

Csendes áprilisi zápor;
A profán csak sátortábor,

De lélek-katonák nélkül;
Csupán a ráció vénül.

A tét: a pénz szabadsága,
Vagy az ember boldogsága.

Csendes áprilisi zápor;
Szörnyek születhetnek bárhol:

Ideológia-rémek,
Gyilkos dogma-teremtmények.

Papír-szörny jövőnkre figyel,

Az elhallgatott szó

Hogy csillag légy, fáklyát hordó költő, 
nem elég egy hosszú emberöltő, 
s száz kötet sem, s nem tesz azzá semmi, 
mit elhallgatsz, nem hagy megpihenni!
 
Munkád lehet pontos, gonddal végzett, 
egyszer úgyis utolér a végzet, 
s amit addig sugallt szájba, tollba,
veled együtt süllyed majd a porba.
 
De ha egyszer mégiscsak kimondod, 
egycsapásra ledobod a gondot.
És a szóra, hogyha utat talál, 
már nem üthet pecsétet a halál! 

Költőnek lenni

Költőnek lenni nagy dolog,
lelkükben millió szó lobog.
Hinni lehet, hogy az leszel,
de arra, talán születni kell.
 
Születni kell, én úgy hiszem,
elméjük éjjel sem pihen,
olyan, mint egy édes szerelem,
mikor csillag nő a szemeden.

Kékben

Mysty Kata : Kékben

Kékben ragyog a fa lombja,
Annak rég zöld a lakója,
Azúrt cseppen a Nap fénye,
illat-tócsa éke, Szépe!

Festő a nap, drága méze,
Csókja párja csalfa, édes...
Ernyőnk kék, és fejünk fölé,
Gyöngy lakozza azt be büszkén!

Szín pompája

A tavaszi szél lenge,
mint harmathoz ért lepke,
A fák között várhat még,
enyhet hozhat a friss lég.

Levél zizzen, s a végén,
araszolva mit sem ért.
Napot hívja, ideér,
Szépre festi a kék ég.

Ady Endrének

Halálának 100. évfordulóján
 
Én vérem, költőm, legnagyobbam,
szemedben mennyi fájdalom,
mint villám, hogyha fénye lobban,
elégtél, újravágytál, jobban,
s megült az éj a válladon.
 
Csodákat váró, jó gyerek vagy,
fejét meghajtja mind, ki lát,
a szép remény, ha szádon elfagy,
vacogva, hűvösen rebegsz nagy,
szívünkre csattanó imát.
 
Mit mondhatnék, amit ne tudnál,

Gazdasági korban hol van a Költészet?

Gazdasági korban
Hol van a Költészet?
Talán részvényt vásárol, és
A tőzsdére téved?

Gazdaságosodva
Vígan üzletelget,
Sutba dobva poétikát,
Mindenféle elvet?

Célját, küldetését
Profán porba ejti,
Önmagát a Lótuszevők
Szigetén felejti?

Gazdasági korban
Hol van a Költészet?
Szent egész-e a világban,
Vagy csak profán részlet?

Ahogyan azt kéne,
A világot rázza,
Vagy szakállas nyegleként csak
Magát magyarázza?

Felpattan-e most is
A Pegazusára,

Áprilisi tavaszpompa

Áprilisi tavaszpompa;
Virulnak a körtefák,
Kikelet jogara alá
Került ismét a világ.

Feléledtek a Remények,
Kizöldült a dombtető,
Hátha mégis beteljesült
Álmokat hoz a Jövő...

Felébredt téli álmából
A nagyságos Akarat,
A fogcsikorgató végzet
Megint csak hoppon marad.

Áprilisi tavaszpompa;
Szívbe markol a Jelen;
Amit Isten bentről sugall,
Sohasem érvénytelen.

Áprilisi tavaszpompa;
Öröm könnyű fénye ég,
Nemzetekből, családokból
Épül az emberiség.

Oldalak