Blogok

Emlékidéző

Régi álom, jó barátom, 
akit a hű múzsa kedvel 
tüzet szíthat holt zsaráton 
egy pohárka szőlőnedvvel.

Mint a gyertya bezárt szobán, 
úgy hamvadt el ifjúkorom, 
melengető emlék nyomán 
nem száll füst, nem pereg korom.

A nagy, régi, sárgult napló 
bús lapjai megritkultak, 
szétmállott, mint ázott tapló 
krónikája a régmúltnak.

Fagyszeretők

 
Akkor...
a vér megalvadt, kialudt a láng, 
borzongató szél söpört a télben -
Most...
halványrózsaszín szagodat érzem
és már elhiszem, itt lesz a hazánk. 
 
Itt, ahol fagyos szeretők élnek,
ahol dermesztő érzések hálnak -
csillagtalan éj sző körénk fátylat, 
s jelen-ecsetünk festeget vénnek.
 
Pedig maradtunk ifjon táncolók,
maradtam öntelt, vadóc szigeted -
együtt és külön hány évtizedet

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 2.

A vasvári béke

 

Elengedhetetlen, hogy legalább a vasvári béke fontosabb pontjait ne soroljam itt fel.

Emlékeztetek rá, ezt a békét jelentős győzelem után kötötték, és hosszú ideig titokban tartották.

 

Vasvári béke

Frieden von Eisenburg

(Elnézést, németül sokkal jobban hangzik)

 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 1.

Mottó:
 
"A kultúra úgy siklik a századokon át, akár jelképe, a kígyó: ki-kibúvik bőréből. Amit külső ismertetőjelének hittél, ami felé már messziről tisztelettel közeledtél, arról igazán csak a szentségtörő megtapintáskor derül ki, hogy üres bőr." (ILLYÉS, Gyula 1976: I/ 218.)[1]
 
Mi a költészet értelme, funkciója manapság? Miféle költészet születik napjainkban, amikor a költői tevékenység tömegessé vált? Ezrek írnak ma verseket magyarul. Mitől lesz, mitől lehet ma valaki költő?
 

Apácska, anyácska és az angyal

 
Fehér december, csend. A téren
szántalpas jókedv siklik át,
álomban félig, majdnem ébren
apácska húzza kisfiát.
 
A táj, s egy csillag mozdulatlan,
varázsos csengőhang röpül,
emlékké nő a tág tudatban:
angyal kering a ház körül.
 
Karácsonyfát hoz. Egy Fiában
az Isten sír fel emberül,
jajába fordul át vidáman
földünk, s a fényben megmerül.
 
A tér, az utcák összezártan
megnyúlnak, égig érnek el,

Hajnali kirakat

Hajnali kirakat
 
A csend lassan körém zsugorodik,
feszül a hajnalok semmi hangja,
az ébredő nap lekuporodik
álmosan a fénylő kirakatra.
 
A hűlt üveg szikrája kiárad,
lecsordul halkan az éji vakság,
tükröződő galambszárnyak járnak,
tükörképpé olvad az igazság.
 
Pára bugyog a csatornarácson,
kis cseppekben ragyog a járdaszél,
lépés koppan, hogy a csendnek fájjon,
az ágak közt megint a szél beszél.

Egyéves vizslánk, Mira

Egyéves vizslánk, Mira
Az ölembe mászik,
Ahogy kiskutya korában,
Továbbra is játszik.

Lassan kezdődik a tél, és
Rég elment a gólya,
Szalad Mira, ha repül a
Sárga pattogója.

Zoeval együtt tapicskol
Bele sárba, hóba,
Aztán másznak a két szemben
Lévő házikóba.

Egyéves vizslánk, Mira -
Talán elkapatva...
Hazatérő gazdit fogad
Boldogan ugatva.

 

Csillagtitok

Régóta rója már útjait, 
a pálya holt sima, nem rögös. 
Ki tudja mikor lesz újra itt, 
kíváncsi szerzet az üstökös!

Látja, hogy mocsokkal telt a Föld, 
felméri egy röpke perc alatt, 
e szennyes világra nyelvet ölt, 
s mint gyerek, borzongva elszalad.

Titkukkal vonzzák a csillagok, 
ellobban lassan a lenge láng, 
toporgunk, mind itt lent, mint vakok, 
ezüstjét miért is  szórta ránk?

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 1.

Bevezetés

 

Gyerekkoromban olvastam először Grandpierre K. Endre Fekete hóesés című könyvét. Még csak azt sem mondhatom, hogy megragadott; sokkal inkább megdöbbentett. Teljesen mást állított, mint amit én olvasmányaimból és tankönyveimből tudtam. Elhűltem, meglepődtem - aztán napirendre tértem.

 

Nekrologó

 
A halálnak szépnek kell lennie.  
Ránctalan szeműnek, kíntalannak,
testet hagyva földi, víg tavasznak -
szelíd vonásunk, mondd, istenhit-e?
 
S akinek nem juthat mégsem béke,
(lapja-hullott Könyvet lát végzete...
tündér szállt el abból, játék, mese)
hogyan idéz nyugvást pisla fénye?
 
Vajon oszt-e idillt egy Örök Úr
és mi alapján dönt rólad, rólam?
Az üdvös távozás csak kép? Szólam?
Mit tegyen az, kiben fájdalom dúl?

Közös játék

(Feleségemnek)

Kis flörtnek indult az egész, 
úgy szép a játék, ha merész. 
De szenvedély lett, kőkemény, 
pedig csak álmot szőttem én.

Vártam a jöttöd, mint gyerek, 
bár tudtam, csodák nincsenek. 
Ám percre perc múlt, s mint vonat, 
robogva hozta titkodat.

Ezüstszőrű fagydémonok

Ezüstszőrű fagydémonok
Éhes hada kint csámborog.

Farkasfogú sötét reggel
Takarózik a hideggel.

Vén csüggedés-szörnyetegek
Felett az enyészet lebeg.

Ezüstszőrű fagydémonok
Torkából végzet vicsorog.

A vén ateista halál
Fagyserege glédába áll.

Felelőtlenség barangol,
Az árulás készre hangol.

Vonít pár ezer rossz torok;
Ezüstszőrű fagydémonok.

 

Rossz lapot oszt


 
Köszönöm a tegnapot,
S azt, hogy megvirradhatott
Új napom!
 
Áramlik, mint az álom...
Amint nagy áldomással
szót vált, s vall...
 
Majd egy csend-csónakba száll,
Viszonyt ápol, - mily ricsaj!
Tárt karral!
 
Mocskot áraszt és Káoszt!
Prostituált világ - oszt...
Rossz lapot!
 
Ez, ami égbe kiált!
Megköszönni nincs okom
-   holnapom!
 

Oldalak