Blogok

Anya

Számolatlanul peregnek most az évek,
rongyos kiskabátban jár testemben a lélek,
hisz tudom, nem látlak többé téged, anya,
s nem dereng reám mosoly, mely megtisztítana.
 
Éjsötétben karcsú lábon jár a perc, s a fény,
múltamat idézem, itt egy ósdi kanapén.

Kis jövevény

Szíved alatt új szív dobban,
Szív a szívért nagyot , S jobban.
Anyaméhed rejti, hosszan,
Kilenc hónap után csupasz
Kis, eleven élet kér meg...
Fogadd szíved melegébe!
Légy te boldog anyukája,
Anyukád meg nagymamája.
Neved legszebb: "az unokánk"!
Jöttödnek az öröm kijár!
Áldott a perc, minden óra,

Fen(n)ségek

 
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 
föld porát lenézve iszkoltok onnan - 
inkább felettünk, az égi otthonban 
elszenderedvén csillaggá váltok. 
 
.....
 
Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."
 
.....
 
Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 20.

20. Rész

 

A jelenlegi kánonról

 

A kanonizáló intézményrendszerhez tartozik a média, a társadalom- és művészettudományos infrastruktúra és a kulturális ipar jelentős része. Az intézmények adják a kánon tekintélyét, a kánonhoz ragaszkodó egyének pedig a fenntartásához szükséges cselekvő aktivitást.

Kanonizáció és sznobizmus egybe tartozik, ugyanazon szisztéma elemei. A sznobizmus a kánon tömegbázisa.

 

Pőreségem

 
Karjaid közt játszva megfürödtem,
pőreségem mégsem szűzies,
hogyha bántok, hangomon dühödten
ördög szól, s az ó-barokk tükörben
zöld szemem kicsiny résén kiles.
 
Majd elárvult csend nyüszít a szájon,
vak sötétje rajtam átcsorog,
lenne bár e pillanat-magányom
tisztulásra érdemes, hogy fájjon
minden vágyba gyúrt sár és mocsok.
 
Mert a lelkem néha lepke, szárnya
alvó álmait magára zárja,
ring a semmin, míg belé fakul.

Mivelünk

 
Sorolom a bókokat,
(Jövőre tán bólogat...)
Dorka baba, pici lány,
születésed nagy nyitány.
 
Általad lett szép tavasz,
nyárral sem jő el panasz -
bimbót bontott lelkemen
öröm-rózsám lelhetem.
 
Ősz sem lehet szomorú,
rút, szeles, rossz modorú...
mert majd sokat nevetünk,
s marad a Nap mivelünk.
 
(2018. április)

Kicsi Hazám, Magyarország

Kicsi Hazám, Magyarország!
Tavaszban ragyog az orcád.

Folyamaid tündér-kékek,
Síkjaidon zsong az Élet.

Égre tárulnak a lombok,
Zöldbe öltöztek a dombok.

Kicsi Hazám, Magyarország!
Hazátlanok duzzognak Rád.

Fontosabb, hogy jön már a Nyár,
Máskor is megzsaroltak már.

Fényben ragyogjon az orcád,
Kicsi Hazám, Magyarország!

Shakespeare: XLIII. szonett

(fordítás)

Szemem lehunyva éj falába lát,
de száz dolog zavarja, hogyha nyitva.
Csodára nézek, álmodozva – rád,
homály vet égi fényt a titkaidba.

Ha éji árnyad ennyi fénnyel ég,
milyen lehet ha testet ölt az árnyék?
A nappalok tüzébe illenék
a csillogás, ha rá világot tárnék.

A két szememnek üdve mily’ lehet
a napvilág tüzében látni téged?
A sápadt árny igézhet hunyt szemet,
s ad nékem áldó égi fényességet.

Felkérni táncra

Felkérni táncra
 
Kitárt kapukkal
kellene élni,
földtől s az égtől
kegyet se kérni,
gyökér bogától 
el nem szakadva,
ütemnyi csendnek 
lenni a dalba',
hanyatt feküdni
vígan a réten,
virágok tánca 
homlokig érjen,
felhővel, nappal
együtt remélni,
az este szélén
álmot mesélni,
halott sötétben
mécseket gyújtva,
amíg a fénylés
árnyékunk nyújtja,

Intelem

Intelem
(Villon kicsit másképp)
 
Nem vagy te bölcs Villon költő barátom,
mint senki sem, ki nem Sorsnak nevez,
csúf végzeted a dölyfös gúnyban látom,
mi halálnak mond, míg hozzám evez.
Senkiházi, ha megmerül a szóban,
áltatás, még fel nem ér a velem,
mert helyed van az előkelő sorban,
meg nem ment tőlem semmi küzdelem.
Előtted már oly sok dicsőt temettem,
belőled is csak porhüvely maradt,
ni hidd, hogy majdan szíved meg se retten:

Jövő ablakából Isten néz a tájra

Jövő ablakából
Isten néz a tájra,
Egy szebb világ,
Egy jobb világ
Születését várja.

Jelen is
Jövő is
Még embertől árva;
Pénzhatalom készülődik
Meg-globalizálva...

Lassú a teremtés,
Lélekben a fenség...
Sok dimenziót lakik
Az Emberi Jelenség..

Jövő ablakából
Szemlélődik Isten;
Vonaglik még
A Kegyelem
A régi kereszten...

Fogyatékos jövők
Jelenné szédülnek,
Aztán lassan,
Szégyenkezve
Múlttá szenderülnek.

Pénz-trónoló Jelen,

Oldalak