Blogok

Hová lett a Sárgaköves Út?

 
Elvesztem az életben.
Nincs nekem már három
kívánságom sem...
az aranyhal tova-úszott,
a fehér ló kehes lett,
hercegem a vasorrú 
bábához vackolódott be...
a törpék kitúrtak ágyukból 
és az összes szóló szőlő,
meg piros alma lerohadt.
 
Elvesztem az életben.
A szivárvány-hídon
bátorságot söpröget egy
madárijesztő, bár folyton
szétfújja a feltámadt szél,
ami mindig feltámad...

Téli nap vírussal

 
Téli nap. „Roskad a kásás hó”*
marja a szórt piszoksárgás só.
 
Sár bugyog lábnyomaim alatt,
ősi erőm kopik, eltagad. 
 
Megjön a gólya is, mit nyújthat?
Friss levegő helyett vírust ad.
 
Prüszköl a nép: „hoci, köll zsepi!”
ágyban az orvos, a körzeti.
 
Körbecsoszog, köhög édesen
jó betegünk, hogy elképedem,
 
gyilkosok szállnak a légtérben, 
maszkokat hordani mért szégyen?
 

Shakespeare: XXV. szonett

(fordítás)

Lehet kevély a csillagok kegyeltje,
hadd birtokoljon rangot és nevet,
személyemet nem érte ily szerencse, 
de boldogítja mégis élvezet.

Viruljanak, kik úr kegyére szoktak,
akár a napra forduló virág,
de dölyfe sárba, sírba hull azoknak,
mihelyt a zsarnok éj nyakukra hág.

A harc vitéze mindhiába győzött
ezerszer, végül ágyútöltelék;
a sírja néma, nincs felőle gőzöd,
a hír, az érdem elfeledve rég.

De én szeretlek, és szeretsz te engem,
megőrzöl, és megőrizlek szívemben.

 

És sz eredeti: 

Február 14-hez

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

São Roque

 
Az apró város minden porcikája
hullámverések ritmusán dobog,
mohás tüdővel vágyait zihálja;
a szó, a testes portugál borok
úgy folynak szét s tovább az utcakőre,
mint ébredés utáni kába álom,
a fény előtör, s házfalakra dőlve 
hosszan mereng el életen, halálon.
 
Egy egyszerű ének csapong merészen,
körém fonódik, hív, a partra vonz,
fiúcska áll a könnyű, déli szélben,
gitáron játszik, sír, az arca bronz.

Holnapig ötvenöt vagyok

Holnapig ötvenöt vagyok...
Reggeltől többet számolok.

Utazom, mint az ó járgány
Két lábbal az Idő hátán.

Megéltem ötvenhat évet,
Kegyes volt hozzám az Élet.

Holnapig ötvenöt vagyok,
A hatvan felé baktatok.

Szerelmünk fényesen ringat,
Felneveltük Lányainkat.

Van jelenünk, kicsi lakunk,
Amíg élünk, együtt vagyunk.

Idő lépcsején ballagok,
Holnaptól ötvenhat vagyok.

A nap dolga

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.

 

Barátok nélkül

 
Barát voltam fiatalon:
ma már nincsen társaságom,
csak egyedül tengek, lengek,
teher nekem így az élet!

Amíg írtam, telt az idő,
érvényesült a verselő,
amit írtam, elfogadták:
elviseltem a kritikát!

Néhányszor már elköszöntem,
hallgatásomat ígértem,
minden erőm összeszedem:
a verselés ne kísértsen!

Versbarátként ismertetek,
akként írtam verseimet,
s ha barátaim nincenek:
miért írnék akkor verset?


 

Szavaink

    
Szavak, szavak, magyar szavak,
mindenkinek ne adjátok magatokat!
De a magyart, csak a magyart szeressétek!
Őshazátok volt ott néktek,
ahol ma is megértenek.
S mikor elkezdtünk beszélni!
jó volt titeket hallani!
Erősek, gazdagok általunk lettetek,
s ti hoztátok Keletről a színeket.
Ritmus, dallam patinás,
nagy érdem: a a jóhangzás.
Ha a régész mélyre ás,
ott a sok bizonyítás!
Itt élünk már nagon régen,
össetartón: egy nemzetben,
amely csak titeket szolgál!
Olyan kultúrákra talál,

Shakespeare: XXIII. szonett

(fordítás)

Elrontja mondatát a rossz statiszta,
ki félve játszik fenn a színpadon,
avagy talán dühöngve mondja vissza
a gyenge szívét csapva úgy agyon.

Hát így feledtem félelemből én
a szép szerelmi rítus csínjait,
s a túlhevített szenvedély ölén
tanácstalan vagyok, habozva itt.

E könyv legyen tehát a szónokom,
a hű kebel ma némaságba’ pang,
a vers szerelmet esd olyan fokon,
hogy arra már nem képes úgy a hang.

Tiéd lesz így a szó, ha cseng, ha nem,
a fül dologtalan, de hall a szem!

 

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 10.

Paradox módon ebben a helyzetben már nem ez a legfontosabb kérdés. Hanem továbbra is Magliani elindulása. A fegyver – feltehetően pisztoly – csak addig súlyosbító körülmény, amíg Zrínyi Miklós életben van. Maglianinak most már – ha egyszer elindult – nagyon kell igyekeznie, hogy előbb érjen a helyszínre, mint az üldözői, a cimborájával végrehajtsa, és vadkantámadásnak álcázza a gyilkosságot. Ha már elindult, mostantól nincs választása. Most már mindenképpen az életével játszik.

 

Kati mama

 
Nyolcvan felé járt, apró termetére
leszállt a vén idő, mint szürke permet,
bőrén redőzve mályvafoltba feslett,
de lelke mély hitét el mégse érte.
 
Szép szentjánosbogár szemét az este
rajtam reptette körbe-körbe, végül,
ahogy lazít a szív s a csendbe békül,
a Szentírás szavában megfürdette.
 
Az asztalnál imádkozott, nem térden,
aztán mesélt kacagva, majdnem eldőlt,
nem volt az úri szó, de mégis fennkölt,

Oldalak