Blogok

Időzavartalan

 
El kell fogadnom: barátom lettél.   
El kell fogadnom, hogy velem vagy -  
Te, az Idő, ki máskor cserbenhagy,  
most belémkarolsz, hogy vezessél.    
 
Nekem nem tiszta, hová is tartunk,
rád bízom magam, kapaszkodom -
amott, a sármos, tüzes alkonyon
csendesedhet tán végül harcunk.
 
Ott majd elengedsz, lebegek lazán,
szabályok nélkül, korláttalan -
teret adsz, látom, mi hátra van...
minden világok túloldalán.
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 29.

Huszonkilencedik rész

 

Sajnos ma még lehetetlen pontosan definiálni a „költő” fogalmát, ahogy lényegében a „belső emberi tartalom”, vagy az ennél sokkal egyszerűbbnek látszó „sírás”, „nevetés” is definiálhatatlan. A tudományos kísérletek egyoldalúak és sikertelenek.

 

Bocsánat

 
Ne sírj, ne félj, s ne hidd, hogy vége lett,
vihart jósolnak újra mindenütt,
bár házfalunk felázott és repedt,
a tartópillér majdnem elfeküdt,
 
a felhő már csak feslett, gyönge tüll, 
s csupán a fák zizegnek szüntelen;
amíg a szívem hozzád csöndesül, 
sokat kell még vesződj és tűrj velem. 
 
 

Ulti szellempartnerekkel

Ulti szellempartnerekkel;
Elmosódott, álmos reggel.

Egymásra néz Szűz, meg Halak,
Mindenütt csak körvonalak.

Asztalon csattan a talon,
Reped az Idő a falon.

Ulti szellempartnerekkel;
Rám vigyorog a vén hekker.

Zúgnak mítoszban nőtt szelek;
Többé már nem kibicelek.

Tátogva remeg a kassza,
Felemelik piros passzra.

Ulti szellempartnerekkel;
Válaszút előtt az ember.

Múltrablás nyegle divatja

Múltrablás nyegle divatja
Ma a világot áthatja.

Van már ezerféle módja,
Kis tolvaj is,
Nagy is hordja.

Amikor a jelen céda,
A Múltból lesz szabad préda.

Múltrablás nyegle divatja
Politikát is mozgatja.

A klasszikussá vált módja
Jelent vetít messzi múltba,

S mai erőviszonyokat
Rágva - történelmet tagad.

Múltat torzít, "jogokat" csen
A területrabló jelen.

Dáko-nagymorva halandzsa;
Hirdeti a propaganda....

Indogermán fantáziák
Bűzével tele a világ...

A Szinva-parton

 
Sárgán bugyogva olvad szét a nyár,
akár a máz a forró tepsiben,
a lélek, tépett óriásmadár,
árnyékba szédül, fújtat, elpihen.
 
Olyan nyugodt e zöld, szelíd a mély,
magába ringat fű, fa és bokor,
a Szinva suttog, hátán, mint az éj,
hűs fodrokkal nagy álmokat sodor.
 
S lejjebb, ahol már embernép visít,
mezítláb pancsol  benne pár kölyök,
szíjként szorítja át a régi híd,
s a víg Garadna hozzáhömpölyög. 
 

Történhetnek-e ma Csodák?

Történhetnek-e ma Csodák?
Vagy már géppé lett a világ?

A Csoda nélküli világ
Sivár ráció-pusztaság,

Unalmas halál uralma,
Istene az entrópia.

Történhetnek-e ma Csodák?
Gépies-e a valóság?

Legfőbb Csoda az Életünk;
Élhetünk és
Remélhetünk...

Kihalt tagadás-hegyeken
Vagyunk az egyetlen "igen".

Idegen szkeptikus lények
Nem hinnék, hogy van itt Élet.

Történhetnek-e ma csodák?
Nyitott-e rájuk a világ?

Vagy eleve elrendelés
Világ végéig árkot vés,

Mai marsi hétköznapok

Mai marsi hétköznapok;
Homokba fúlt Lét csikorog.

Vörös porsíkságok felett
Gyásznótát fütyül a hideg.

Liberális entrópia
Száll az Élet poraira.

Mai marsi hétköznapok;
Végtelen árnya imbolyog.

Arcok,
Falak,
Alakzatok;
Messzi Múlt szelleme kopog.

Halott sziklák?
Romvárosok?
Vajon mit rejt még a homok?

Mai marsi hétköznapok;
Vak nemhit-banda sompolyog.

Vak tételek szele fütyül:
"Nincsen élet rajtunk kívül."

"Véletlen szülte porszemek"..

Több a világ, mint a dogma

Több a világ, mint a dogma;
Csak a Tisztesség boldog MA.

Jelenkori cenzor-fákat
Minden Jövendő kivágat.

A jelen hő divat-vágya
Jövendő nevetség tárgya.

Több a világ, mint a dogma;
A hivatal - Jelen foglya.

A jó az egész világé,
A gonosz - csak önmagáé.

Csak a Tisztesség boldog ma;
Több a világ, mint a dogma.

A profán világban-lét természetrajza

Ha kétség áll Hit helyébe;
Profán létben
Nincsen béke...

Beképzelt öreg szkepszisek
Mellett a Remény didereg.

Nehéz dolga van a Nyárnak,
Ha a vágyak gyalog járnak...

Ha Hit helyett csupán kétség,
Sehol nem marad segítség.

Az ember világba vetve,
Halálfára felfüggesztve...

Végzetet odáz egyedül,
Mert - pénz által nem üdvözül.

Profán milliókat falhat,
Mégis koldusszegény marad.

Szerelem helyett nagy rakás
"Szexuális identitás";

A profanizált "Szerelem"

A kitartásról másképp

 
Sok itt az úr, nem úgy a szolga…,
s a fenti nép a csillagokra
csukja fényüket.
A falban zúg az elvakolt dal,
feszülsz kibomló mellkasoddal,
mégis éj-süket
szavakba fulladsz, ott találod
csírába szökkent sok halálod
néhány mondaton,
s a lényeget nem sejtve, végül
egy szüntelen nagy csendbe rémül
minden oltalom.
 
A hitszegők rád nem fogadtak,
epét kínálnak, ám a vaknak
jut méz, pár marék;

Oldalak