Blogok

Sebvers

 
A szó ezernyi sebbe mélyül,
s kotor magának fészkeket;
az fáj, amit kimondasz végül,
vagy az, mit érzek s észlelek?
 
Lehűlt a város, nyurga álmok
szaladnak szét a házfalon;
ne félj, utadból  félreállok,
s helyem, bár nincsen, átadom.
 
De tollamat, ha fénybe mártom,
a csillogása nem kísért;
én nem tudom ma sem, barátom,
ki volt a vétkes, és miért.
 
 

Shakespeare: XLVII. szonett

(fordítás)

Frigyet kötött a szív a szemmel érted,
segítik egymást rendületlenül,
ezért szemem lefejtené a vérted,
mikor szerelmedért a szív hevül.

 Szemem, ha arcod ünnepelni készül,
az asztalához hívja szívemet,
s viszont: ha szívem látja őt vendégül,
szememmel osztja meg szerelmedet.

 Te mindig itt maradsz, legyél bár távol,
magad, s a képed is csupán enyém,
a gondolatsugár elérhet bárhol,
a lényed része ő, övé meg én.

S ha elmerül, s az álma szertelen,
gyönyörre kél a szívem és szemem.

 

Foszló fényei

Foszló fényei a városnak, 
itt lebegnek ma énköröttem,
múltbéli árnyakat idéznek.
Emberarcok villannak elő,
s tűnnek el az elmesötétben. 
 
Konokul megvívott harcaim
élüket vesztett kardjai
lengnek veszélyes közelségben.
Koszlott bűnt mosnék hófehérre,
a derengő égimezőkön.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 23.

24. Rész

 

Ki a költő?

 

Ki a költő?

 

Akivel a verseiben találkozunk.

 

Hivatalosan persze ez sem így van. A státuszköltő nem vágyik a tömegek elismerésére, az ő törekvéseiben státusz-szempontok dominálnak.

 

Talán a lírai minőség?

 

Önkívület

 
tündérek, manók, égi-csodák
fátyolos ábránd, pillán brokát
káprázat söpri elméd porát
röpködő szikrák, szerver-varázs
fejedben marék zsongó darázs
 
szédülten várod: vége legyen
gondolat szállong révetegen
siklanak képzelt bőr-betegen
könyörgés, sírás hatástalan 
messziről diktál: hass általam
 
lázálom, kórság jó házasság
betegség (vigéc!) őrült vadság 
támadnak, mint az éhes falkák

Májusi eső

Égi áldás hullott földre, fűre, fára,
mint a tömjén füstje  száll  a könnyű pára.

Előbukkan a nap, az arany pénzdarab,
de egy fösvény felhő menten beleharap.

Jön egy friss fuvallat, és arrább kotorja,
ő a köztisztaság hű égi motorja.

Hídba feszül ott fenn a tarka szivárvány,
drágakő a világ, s mi borostyánzárvány.

Patyolat a határ, közel jön a távol,
habos légvár épül akác illatából.

Majd ismét beborul mindennek dacára,
s hull az égi áldás földre, fűre, fára.

Hazaérve

Hazaérve
 
Ma szerettem meg a zúgó szelet...
Ha nincsen kezdete, van-e vége !?
A végét sem látni, csak irányát
Követheti szemünk ; - az "Írását" .
 
Szeretet-jelképe,  folyam ahhoz ,
Lángbarát , mint a Nap, kell a fagyhoz,
Meg kell maradjon "azon a Lapon."
El ne vesszen senki, ősi jogon...
 
Az ünnep ünnepet is varázsol.
Pünkösd egy karácsonyt, s ha kivárod...
Fiú - i Életet, Lélek-Isten...
Szentháromsága nekünk a Mindent!

Emmausz felé

Megyünk,
Megyünk..
Mendegélünk...
Végre talán
Emmausz felé..
Isten nem hagy el bennünket,
De a döntés
Itt a Földön
Csak
Az Emberé...

Szenvelgő rossz matéria
A sátánra üt,
Anyagelvű világvégék
Rostokolnak
Csaknem mindenütt.

A világ még eldöntheti,
Élni akar-e,
Bár globális pénzhatalom
Nyomja egyre
A mocsárba
Le.

Jövő lesz, ha
Akarat áll
A végzet elé...
Menjünk,
Menjünk,
Mendegéljünk,
Ideje már -
Emmausz felé...

Nemzeti ima 2018-ban

Isten áldja meg Hazánkat
Békés Jövendővel,
Friss alkotó lendülettel,
Építő erővel.

Unokáink tiszta szívvel
Nézzenek az Égre,
Az újabb világháborút
Kerüljük el végre.

Tűnjön el a süllyesztőben
Minden régi átok,
Szépen, vidáman éljenek
A magyar Családok.

Globalista pénzhatalom
Múljon el idővel,
Isten áldja meg Hazánkat
Békés Jövendővel!

Mióta elmentél

Az a szálkás fény ma is sebzi a szemem,
azóta könnyezek, folyton-folyvást.
Mióta elmentél, lelkemben havazik,
kemény tél szorongat, s tavaszt már nem remélek.
 
Éretted, vagy miattad szenvedek, majdnem mindegy.
 
Szalagosra rongyolódik az éjszaka,
bőrömet dörzsöli az idő kérge,
s rám ölti nyelvét, a király bohóca:
- tán látja, még nála is szánnivalóbb vagyok.

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 23.

23. Rész

 

"...csak akkor látom meg az életet a maga szépségében, ha etikailag szemlélem."[1]

 

Az élet tényleges értelme a tevékenység, a szolgálat. Ez azonban nem jelent tömegbe olvadást, mert a közösségben minden egyénre szükség van. senki sem pótolható, senkinek a munkáját sem tudja elvégezni, senkinek a küldetését sem tudja beteljesíteni más.

 

Csak állok a parton

"Versbarát"
 
Kedves Költőtársamat, Jóna Dávidot, megihlette a versem. Így már nem csak egy „lányos”, de egy „fiús” változata is van. Köszönöm, kedves Dávid. :)
Íme: 
 
Jóna Dávid
Csak állok a parton
 
Csak állok a parton, csak állok a csendben,
hömpölygő vízben fodroz a múlt,
tükörképem áll velem szemben,
a valóságtól megszabadult.
 
Jelezni próbál, beszélni hozzám,

Szegény profán!

Szegény profán!
Csak topog,
Mint a vén harkály
Öreg tölgyek
Odvas derekán...

Mert neki, szegénynek
Semmi se szent,
Nincs
Se fent,
Se lent;
Felszínesség köti,
Mint a kővé vált
Cement...

Szegény profán!
Mennyországot lát -
Az uborkafán...

Mint ócska rajzlapra karcolt levél;
Csak egyetlen dimenzióban él...

A végzet rángatja ide, s tova,
Csak szexet ismer,
Szerelmet soha.

Csak lóg az Élet
Agyag-tomporán...
Szegény profán...

Shakespeare: XLIV. szonett

(fordítás)

Nehéz e test; bár volna könnyű szellem,
mert elriaszt a messzeség ma még,
se tér, se buktató nem állna ellen,
ha álmodón tehozzád szállanék.

Világhatáron győz a gyönge ember,
ha szárnyain repíti képzelet,
megadja úgy magát a föld, a tenger,
és ott a vágy csodája nyer teret.

Megölni kész a gondolat, hogy mégse,
repülni én magam biz nem fogok,
e test a földi pornak, víznek része,
s amíg a perc hoz új vigaszt, zokog.

E két silány elemből áll e lét,
együtt adják a bánatom jelét.

Körtefa árnyéka alatt

Körtefa árnyéka alatt
A világ épségben marad.

Doktrína-had nem jön ide,
Elűzi a szél messzire.

Öltönyök nem itt pihegnek;
Öltöny-díjakért lihegnek.

Körtefa árnyéka alatt
Jelen Jövő felé halad.

Idő őröl a malomban,
Szunnyad a Múlt félálomban.

Isten áldása támogat
Békés, boldog családokat.

Körtefa árnyéka alatt
A Pillanat sose szalad.

Kint a profán gyomra korog:
Pénzek, tárgyak, ingatlanok...

Körtefa árnyéka alatt
A világ épségben marad.

Oldalak