Blogok

Összetákolt ál-mítoszok körülöttünk - a Kárpát-medencében

Összetákolt ál-mítoszok
Rozsdás gyűrűje csikorog.

Bezzeg középen a Magyar
Még most sem tudja, mit akar.

A bátor maradna állva,
Alkalmazkodna a gyáva.

Összetákol ál-mítoszok
Sok hazugsága nyavalyog.

A pszeudo-történelem
Visít, vonít keservesen.

Béget a sok zagyva mese,
Nincs összhangban egymással se.

A múltat mind széthordanák,
Tán nem is volt Magyarország...

Dákoromán, morva kórság,
De - mi voltunk a Valóság...

Középkori "Szlovákia",

Amikor még

H.Gábor Erzsébet
Amikor még
(Gyermekeimnek)
 
Amikor még kicsi voltál,
angyalhangon szólítottál,
szemeidnek tiszta fénye
lett a létem reménysége.
 
Mikor féltél, hozzám bújtál
mindig…S csak a válaszútnál
engedted el meleg kezem.
- Utad sosem keresztezem!
 
Tudod, olykor én is féltem,
s te voltál a menedékem,
temiattad lettem bátor -
megküzdöttem érted százszor!

Fapados iskola

A potyka Helga nyögve ült a padba.
Hasát alattomos nyomás gyötörte,
a bableves feküdte meg, s a körte,
azért lehet pocakja feldagadva!
 
De tűrt, ezernyi érve hullt a latba.
A túlerő a gátat elsöpörte,
s egy durranással véget ért a csörte,
avagy talán a pad repedt alatta.
 
Igen bizony, ha fészkelődni kezdett,
recseghetett a gyatra holmi lába,
oly ócska volt, ülőke fája nyeszlett.
 
Segéllyel érkezett, de már hiába,

Fiatalabb driász - Atlantisz sírja az Időben

Fiatalabb driász kora;
Katasztrófák vad káosza...

Üstökös?
Kozmikus bomba?
- A mai divat ezt mondja...

Vagy a kultúrája súlya
Volt, ami agyonnyomhatta?

Fiatalabb driász kora...
Megtudhatjuk-e valaha?

Az egész világ vizet nyelt;
Atlantisz utolsót lehelt.

Ördög táncolt hullámhegyen;
Törlődött a Történelem.

Fiatalabb driász idő...
Meghalt egyszerre múlt, jövő...

Minden hatalom szétázva,
Emberiség - lenullázva...

Profán lét szélére menni,

A Vízözön legendája

A Múlt réseit elállja
A Vízözön legendája.

A világot víz lepte be...
Tán legenda,
De - nem mese.

Rettenetes özönvizek
Öltek Jövőt,
Jelent,
Hitet.

Múlt felfedezőjét várja
A Vízözön legendája.

Történelmünk halva rebben,
Lyuk van az emlékezetben.

Eltűnt sok idő-régió,
Maradt - csak egy dimenzió....

Igaz Múltunkat vigyázza
A Vízözön legendája.

A Vízözön alatt verem,
Benne van a Történelem.

Hamis következtetések,
Hamis törvény...

Vén Körtefám árnyékában

Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak,
Elterpeszkedhet az Idő,
Akár meg is állhat.

Most van igazi kezdete
Az idei Nyárnak,
A felhevült nyári álmok
Enyhülésre várnak.

Élni akar, ami élhet,
Az enyészet várhat,
Önfeladó csüggedésre
Nyár üti a zárat.

Jövőt hozó reményeit
Élvezem a Nyárnak,
Hatalmas, szent árnyékában
A Vén Körtefámnak.

Áradó kék

Áradó kék, mint, fáradt folyó,
Benne a nap is, lenge hajó...
Hullám taraja kimagasló,
Hátára veszi mint kimonót.

Áradó kékben mint lendkerék,
A szél pörgeti felhők csücskét.
Vízen lebeg az ég-tükörkép,
Angyali szózat lila körén.

MystyKata
Áradó kék

https://m.youtube.com/watch?v=jzHjR_q6ATg

Hamuba sült Trianonok

Hamuba sül Trianonok
Állott dohszaga háborog.

Területrabló-félelem
Reszket körben a hegyeken.

Lelkiismeret-totálkár
Történelem-gyártásra vár.

Hamuba sült Trianonok
Füstje még mindig kavarog.

Jövőt gyilkol, Jelent kerget,
Átírja a történelmet.

Amíg ködöt von az égre,
Sose lesz igazi béke.

Hamuba sült Trianonok;
Rablógyomor mindig korog.

Száz év, akarás, izzadás,
Mégse megy a beolvasztás...

Tiszta szívvel fel az Égre...;
Konföderáció kéne...

Acsarkodó viharfrontok

Acsarkodó viharfrontok,
Mindig hiába tomboltok.

Rozsdásodó mű-csalogány;
Sorsotok a profán magány.

Számlák, fegyverek, koboldok;
Boldog marad - aki Boldog.

Acsarkodó viharfrontok,
Lelket rabolni nem tudtok.

Agresszív rózsaszín sereg
Riasztja a verebeket.

Bolhából nem lesz fergeteg;
Nem próféta, aki beteg.

Acsarkodó viharfrontok,
Nem kap szárnyra a vakondok.

Profán gond ebe valahol
Más dimenzióban csahol.

Boldogok a bölcs bolondok;
Acsarkodó viharfrontok.

Hulló szirom

Szerelmem mégse balga kín,
szirom fölött a baldachin!
Megáll a perc, de mennyit ér?
A vágy a sírig elkísér.
 
A hintaján a mennybe visz?
Az égi szféra nem remiz!
Avagy tüzes pokolba tán,
s lobogva égsz szigorlatán?
 
Ma még lapulva ing alatt
csodát remél a pillanat:
megfér a szív egy ujjbegyen,
imába fogd, hogy úgy legyen!
 
Az Isten intő ujja az:
örök teledre nincs tavasz!
De míg odáig elvezet,

Táncol a nyár

Táncol a nyár
 
Pilled az erdő, esteledik már künn a vidéken,
búzavirágos báli ruhában táncol a nyár most. 
Százezer álom lebben az égig, kis liliom ring, 
kelyhe ma fénybogarat rejt, csendesen izzik a Hold is. 
 
Mámoros éjjelen
 
Mámoros éjjelen illata lebben a kék ibolyáknak, 
réti virágok bús dala száll el a májusi széllel.
Villan az ég szeme, hullik a Földre a mennyei könnycsepp,
rózsasziromban gyűlik az angyali gyermekek álma. 

Soha nem a hiány számít

Soha nem a hiány számít;
Nem boldog, aki csak áhít.

Aki profán rabszolgája,
Vágyát a piac diktálja,

Ami már van, keveset ér,
Ami még nincs, csak azért él.

Soha nem a hiány számít,
Ilyet akárki is állít.

Boldogságunkat alkotjuk,
Nem pedig megkaparintjuk.

Kiteljesedik a köröm,
Ha tudom, hogy mi az Öröm...

A "nincs" semmit sem tud adni;
Csal a "van"-ból lesz - valami.

Anyaföld

 
Édesanyám nem volt meddő,
mint akit a haza szán,
megszülettem ötvenkettő
barkabontó tavaszán.
 
Gyorsan eltelt gyerekkorom,
kinőttem a tekenőt,
a nagy ingbe végső soron
a kis ember belenőtt.
 
Pár jó dolgot megtanultam,
míg a rosszat feledtem,
hellyel-közel már a múltam
ítélkezik felettem.
 
E Kor, a nagy Számadáson
ha vállon nem vereget,
ne rója fel mulasztásom,
nem oldhattam kereket!

Oldalak