Blogok

Múlt tócsáit kerülgetve...

Múlt tócsáit kerülgetve,
Jövő-hitre vetemedve...

Nemlét gőze fölött győzve,
Jelen füstjét letüdőzve...

Hétköznapok hátán élve,
Jót keresve,
Jót remélve..

Soha el nem keseredve,
Múlt tócsáit kerülgetve...

 

Disszonáns

 
 
Úgy várt a kertkapun belül, úgy állt ott,
ijedt szemével ördögöt kiáltott.
Vagy farkasokról szólt? Már nem tudom,
mert port kavart a szél a földúton,
s egy furcsa, disszonáns ütemre
süketség hullt a két fülemre.
 
És mintha lendült volna már a karja,
remélte, jöttömet még visszatartja,
de nem figyeltem, mert kövér, tömött
sötétség úszott át a kert fölött.
Képzelmem csalt talán? De mégsem,
fogyott az ég, amerre néztem.

Télbe réved

Az ősz lassan télbe réved,
új ruhát ölt a természet.
Álomszépet, hófehéret,
leple alatt alszik mélyen.

Altatódalt szél fuvoláz,
nem olvas ő soha kottát.
Néha, ha kell, ügyes szobrász,
hópelyhekből oltárt formáz.

Zúzmaraszőtt csipkefátyol
hull a fákra, jő Karácsony.
A Szeretet mindent átfon,
földre tekint a Menny áldón.

Idő útján óra ketyeg,
gyorsan múlnak röpke percek.
Homokórán Ó lepereg,
új csizmába lép a reggel.

Lengő rostán

Őszi lombon, széldorombon 
bágyadt zenész muzsikál, 
már a pók is pamuthont fon, 
fánk, a puszpáng, borzolt pompon, 
kertünkre a bú szitál.

 

Nyara után epekedve 
a fáradt Nap szirma hull. 
Bent hervad az ember kedve, 
mordan fordul, mint a medve, 
míg a világ kint fakul.

 

Emelt fővel

 
H.Gábor Erzsébet
Emelt fővel
 
Mikor még az évek nem nyomták a vállam,
égre szegett fejjel, egyenesen jártam.
Enyém volt a világ, enyém volt a minden!
Szép mesék szavában tiszta szívből hittem.
 
Számolatlan kincsem száz marokkal szórtam -
igazából boldog két karodban voltam…
Sorsom napsugára beragyogta létem,

Rekviem

 
Tündér keresztanyám
fölöttünk lebegett, 
bár ortopéd cipőt viselt 
és járókeretet.
 
Tündér keresztapám 
csontos, inas kezén 
hordott szívének verését 
mindig éreztem én.
 
Szilárdságuk acél 
volt és szavuk nehéz, 
de minden méznél édesebb, 
s hátrált tőlük a félsz.
 
Tündér volt. mindkettő 
egy más világban hitt, 
s e földi létből legtöbb jót 
a másvilágra vitt.

Az Idő mocsaras partján

Az Idő mocsaras partján
Leskelődik a toportyán.

Ha jönnek a nehéz évek,
Vérszomja is újra éled.

Ha kétség és viszály jönne,
Jóllakna az idők szörnye.

Az Idő mocsaras partján
Tanyázik a profán sárkány.

Csüggedés árnyékába száll,
Reményt és hiteket zabál.

Hitünkből nem engedünk,
Fut tovább az idő velünk.

Fut hajónk az Élet-portyán
Az Idő mocsaras partján...

Globálrigmus

Erre hűvös szelek járnak, 
a globális tőke fújja, 
nincs bélése a gatyának, 
és túl lenge az ing ujja.

Hej, ennek az áramlatnak 
de sok erős nemzet bedől, 
új nótára táncolhatnak, 
ahogy fújják Brüsszel felől.

Szomorú a globál-ábra, 
sajnos, megtörténhet bármi; 
álljon ki-ki saját lábra, 
úgy próbáljon táncot járni!

Szép őszies napok telnek

Szép őszies napok telnek,
Szent ötletek menetelnek.

Munka, Szabadság, Szerelem,
Mind a három megvan nekem.

Még nem lehet közel a vég,
Mert munkából akad elég.

Szép őszies napok telnek,
Megírt sorok menetelnek.

Napok boldogságra lelnek;
A Szerelmek - nem telelnek.

Józanész-rigmus

A józan ész mostanában
Sokak szerint túl koros,
Reflexei nem "modernek",
Világlátása poros.

Polkorrekt szivárványhorda
Pénznek behódolni kész,
Az ordítja, többé már nem
Szükséges a józan ész.

Azt mondja, hogy "nyílt és szabad"
Genderhit lesz a jövő,
A férfi többé nem férfi,
És többé a nő se nő.

Én azonban úgy gondolom,
Lehet bármilyen merész,
Mind hamis ösvény, aminek
Nem számít a józan ész.

 

Hallgatag November

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.

Hallgatag November,
Tűnődik az Ember;
Maga alá gyűr minket
Az Idő,
A vén henger...

Hallgatag November,
Fonnyad a vén kender;
Békére és nyugalomra vágyik,
Aki
Ember...

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.

Profán világvégét zeng a profit-ének

Profán világvégét
Zeng a profit-ének;
Masszává lett emberroncsok
Robot-útra térnek,
Polkorrekt gép-banda hegedül,
Csak az Isten hallgatag
Valahol...
Egyedül...

Szelíd hagyományok
Lomtárba kerülnek,
Igazmondók felségsértő
Szavak miatt ülnek,
Nemzetállamok felbomlanak,
Érték többé nem marad csak
Mindenütt
Salak...

Hétköznapot szaggat
Multikulti horda,
Emberiség sem marad, csak
Kevert embercsorda,
Igaz szóra nem lesz felelet,
De nemünkkel játszadozni
Nyugodtan

Hol van ma a túlerő?

Hol van ma a túlerő?
Ki hiszi, hogy játékszere lehet
Ország
És Jövő?

Hol van ma a hatalom?
Kit szolgál ma a hazugság
Cikkben,
Versben,
Színpadon?

Tán a kormány oldalán?
A Haza megmaradása
Most a fő veszély talán?

Nemigen!
Ezer liberális mantra zúghat,
Akkor sem hiszem!

A túlerő merre van?
Vállalja-e önmagát, vagy
Sanda?
Sunyi?
Arctalan?

A túlerő mit akar?
Mire jó a
Telepítés,
Sok hazugság,
Zűrzavar?

Minden pohár kiürült.

Szemről, végről

 
Mindig arra menj, ahol a tűz lobog, 
ne hallgass másra, bármit is locsog - 
ne hallgass rám sem, ha álljt kiáltanék, 
ajkam dermedt és nincs már álma rég. 
 
Magadra figyelj, meddig bírja lábad,
emeld magasra, lépj át száz gátat -
szakadék, hegycsúcs, az összes a tiéd...
talán nagy dolgok, talán semmiség.
 
Ámbár... mielőtt végleg kifáradnál,
kaphatsz látást, ne légy többé vaklány -
értelme nem sok (sorsunk buta csele)

Kalotaszegi ősz

 
Lelkem ma könnyű napvitorla,
lecsüngő rojtján nincs szutyok.
Akárha újbor üstje forrna,
a völgyben édes íz bugyog.
 
Ajkamra fröccsen, dalra gyújtja,
– mitől a bú, nem firtatom –,
dereng a szép Vlegyásza csúcsa,
fölém magasló timpanon.
 
Bivaly poroszkál, lomha forma,
s a görbe úton fényt kavar,
királyként áll a hit fatornya,
harangja zúgja: él, s magyar. 
 
Visszhangja dördül ott, amerre

Tél-előleg

Szél és eső rázza a fát,
Előkerül a nagykabát.

A hőfok még mínusz felett,
Csak a szél ad fagy-érzetet.

Az október enyészete
Már a Tél előérzete.

Didergésről szól a rege,
Itt van a tél előlege.

Liberális "világlélek";
Nem zavarják holmi tények...

Utópiával hiteget,
Tenyésztget - végső hideget...

Szél és eső rázza a fát,
Koptatja vén Európát.

Vén, elkényeztetett, kába...
Vészt ültetett a nyakába...

Szél és eső rázza a fát;
Hazaszeretet - nagykabát.

Oldalak