Blogok

Halottak napja után

Kiújult most a tisztelet,
furdalt a lelkiismeret…
Ki méltányolja? Tán a holt?
A számadás, az elnapolt!
 
Vackába bújt már mind, ki él,
a sírok közt a szél zenél.
Ott lenn a béke szent, örök,
csak néhány gyertya füstölög.
 
Emlék csupán a szenvedély,
s a dombra száll a zsenge éj.
A lét hamvába holt parázs,
mindent tarol a hervadás.
 

A Föld hangján - Kocsis Zoltán emlékére


A Föld hangján
- Kocsis Zoltán emlékére

Aznap egész nap esik az eső.
Ez elgondolkodtatja, "talán
még kapok lehetőséget a hibák
kijavítására"...Készülő művén
igazít itt-ott, hogy letudja tenni
arra a képzeletbeli asztalra...
Szimfóniájának a föld

Varázsidény (Jambikus mese)

Mi módon kéne kezdjem, én e szép históriát, 
hogy meg ne sértsem most a finnyás úri népet,
s eközben, tán érdekfeszítő is legyen regém. 
E kis, mesés történet, úgy kezdődött, egy nyárvégi estelen,
hogy hercegünk, ( mert az sem árt, ha van) szép, fess legény,
elindult asszonykát keresni.
 
A szomszéd ország morc királya,
egy kellemes nap hírül adta,
hogy szép leányát, sebbel-lobbal férjhez adná. 
Ám egy feltételhez kötötte megkötendő nászukat:

Égben élők napja

Anyám, ki rég elköltözött,
fenn, az égi térben 
csillogó fehérben 
járkál az angyalok között. 
 
Apám megfogja most kezét
(acélos volt a kéz), 
szemébe lágyan néz,
a hangja csönd: lélekbeszéd.
 
Aztán majd kart a karba ölt
a már nem őszülő
két áldott jó szülő,
lenéz az égből, lám, a Föld 
 
arcán ezernyi tünde fény
rájuk emlékezik: 
hát mégis létezik,
az élők közt még van remény! 

Könyörgés Jehan Cotart szomjáért (Villon másként, átírás)

Könyörgés Jehan Cotart szomjáért 
(Villon másként, átírás)
 
Te, vén Noé, szőlőskerteknek papja,
s Szilénus, tíz ujjadról must csorog,
Lót, ki lányai erényét se hagyta
ha részegülve bortól tántorog,
most felénk is a felhők sírva járnak,
meghalt jóbarátom Jehan Cotart,
hű híve volt a borgőz illatának,
az Úr magához hívta ily hamar.
Ha majd a mennyben az ajtón kopogtat,
hogy pikézni leüljön köztetek,
fogadjátok e borban-kárhozottat,

Nagy paródia-parti

Nagy paródia-parti
 
A partitárgy, hogy elrepülsz,
tüdődön légnyi foltod,
zsombéktalan ha nyergen ülsz,
a partitárgy-panasz fogy,
 
egy partitárgy ma mennyit ér,
ha az tárgyban élhalok,
ki nyúzva prémtelen remél,
annak kevés a homlok,
 
mert partitárgy nem kapható
már együtt frakkzakóval,
a partitárgy snájdig, ha jó,
pecsétet hagy a jó hal.
 
A partitárgy repdes, hamu,

Ide teszem eléd

Ide teszem eléd mindenem!
 

Tiszta égbolt a hűség,
Felhő sehol, nyugalom
simul, játszik a tükrén...
Mint a csönd az ugaron.
 
Veled összefonódva
 - te már a szerves részem
maradsz, az vagy, régóta
nem engedlek el Téged,
 
Vétek lenne, nagy hiba
ha nem lennél itt velem.
Kell, hogy még - te se engedj!
 
Vészfék a közös élet,
A közeledben
inkább közeledem ...
 
Lelki eledelemhez
lételem vagy...
Légy mint fejedelmem...
 
Ide teszem eléd mindenem!
 

Októberi csendes eső

Októberi csendes eső,
Ázik a vén gránit lépcső.

Ködben az Idő eleje,
Susog mítoszok erdeje.

Nem látunk,
Csak látni vélünk...
Nem biztos, hogy egyszer élünk.

Októberi csendes eső;
Rozsdás lesz a vén acélcső...

Vénülnek a meghitt gondok,
Meg a profán nézőpontok.

Múló, szürke anyag-dogmák
Hullái közt enyészet rág.

Októberi csendes eső;
Vénülni kezd a Múlt-tető.

Ha a Hagyomány megreped,
Ágyból nézhetjük az eget...

Ha meg nem újul a tető,

Álomkották

 
Dallamjárat fut itt bennem utasokkal telve,
(nahát, miket meg nem él az éjszakai elme?)
énekelnek emlék-lányok, fiúk hasonlóképp,
zsongó ágyam szellemlábán tempót toporgó nép.
 
Maradandón nem boldogít, hajnalra fáradok,
(talán bizony üresjárat nincs is már nálatok?)
örülök, ha felkerestek mondjuk, úgy... évente,
és egyszerre kevesebben, maximum négyesbe'.
 
.....
 
Hessintettem ébredéskor látomásom tova,  

Hogy ki voltál nekem?

Hogy ki voltál nekem?
A Mindenem, - hittem...
Sok kis szikraszem-ihlet...
Küzdőtársam, s a hitves.

Az örök-nincs-hiány...
(könyörtelen, hitvány!)
Fáradtan is szeretők,
a túl korán elmenők.

Hogy ki voltál, te sem
tudhattad, -megértem,
A Könyv lapjai között
a préselt katáng örök!

Hármas keresztúthoz értünk

Hármas keresztúthoz értünk;
Jóra találni remélünk.

Kettő mindig pokolra jár,
A harmadik Jövőt talál.

Jóság,
Szerencse,
Alázat;
Tévedésre nincs bocsánat.

Hármas keresztúthoz értünk;
Három közül - jóra térünk.

Az egyiken végzet mancsa,
Légbe száll a jóslat-mantra.

A másikon pompa-profán;
Dogmák nőnek eszmék porán.

Hármas keresztúthoz értünk;
A harmadikra kell térnünk...

Hármas keresztúthoz értünk;
Megyünk...
Megyünk...
Mendegélünk...

Az édes álom hosszú útján

Mysty Kata

Az édes álom hosszú útján

Kezemben egy szál őszirózsa...
Elviszem, ha virrad az Óra!
A temető csöndje hull reám,
Mint levél a rőt avarhullán...
Pihen a Lélek megnyugodván,
Az édes álom hosszú útján.
Aludj,
Semmi sem zavarhat már!

A kulcslyukon

Az őszi est homályba fúl,
e szürkeség de mély verem! 
Ezernyi gondja ejt rabul, 
a nyúlcipőt nem ismerem.
 
Egész világot rejtek én,
a rút közöny nem válogat,
a lelki béke rejtekén
megölni édes álmokat.
 
De most talán előveszem 
a féltve őrzött kincseim,
a kulcslyukon matat kezem
a csüggedés bilincsein.

Dalra gyújtok

Az ősz iromba házimacska 
– a kályhacsőben úgy dorombol –,
kinn kerge szélnek száll a mocska,
csigázik füstből, holt koromból.
 
A nap, tüzes nyarunk svihákja
ki tudja merre kóborolhat,
míg más világot fűt a máglya,
vacogva nézem itt a holdat.
 
Lidérchomály az égi lámpa,
én dalra gyújtok, hogy ne féljek,
a múzsa halkan lép szobámba,
s ébrednek régi szenvedélyek.
 

Oldalak