Blogok

A Remény éltetői

(Az Ápolók Nemzetközi Napjára)

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb...

Amikor még a hozzátartozók is
Reszketve,
Félve,
Sírva távolodnak;
Az ő munkájuk ott kezdődik el
Ott lépnek színre Ők,
Az Ápolók,
A Remény éltetői...

Istenhez talán a legközelebb,
A könnyű élettől legtávolabb...

Ha baleset történik,
Láz gyötör,
Ha sírsz,
Ha vérzik
Ha szenvedsz,
Ha fáj,
Ha a közelben kószál a halál;
Ha végzet tör ránk,
Szembe ki szegül?

Légvár alatt

 
Fáj már szorítani azt, ami nem enyém,
sajog a tenyerem, zsibbadnak ujjaim -
engedlek, légy szabad múltidő kebelén,
bár, pengethetsz kicsit érzésem húrjain.
 
Játszd el búcsúzóul kedves, szép dalomat,
amelyre hosszasan, ölelőn táncoltunk -
(most újból éjfél van, emléked csalogat)
reggelre azonban el fog fogyni Holdunk.
 
Lezuhan, mint akkor... elgurul távolra...
egymásé mi ketten nem lehettünk soha.
Életet próbáltunk, s míg a Sors cáfolta -

A Boldogság hivatalból sose adatik

A Boldogság hivatalból
Sose adatik,
Nem is a vagyon teremti -
Bár sokan hiszik.

Nem hozza létre származás,
Vagy a szavazat,
Nem igényel testőrséget,
Se betonfalat.

Nem hozza el harci siker,
Ágyú, dinamit,
Nem adja se kitüntetés,
Sem extra profit.

A Boldogság hivatalból
Sose adatik,
Őt a sült profán vidéken
Nem is ismerik.

A Boldogság nem portyázik
Lenn a végeken,
Egydimenziós világban
Mindig névtelen.

A Boldogság fanyar viccen
Soha nem nevet,

Május áldott délutánján

Május áldott délutánján
Mosoly ül az Isten arcán.

Nap koronázza az eget;
Fennen ragyog a Kikelet.

Jövő útja gombolyodik,
A Remény fiatalodik.

Május áldott délutánján
Jelen ül a Múltak hátán.

Párhuzamos világokat
Teremt, aki Múltat tagad...

Sátán gubbaszt semmi ágán;
Május áldott délutánján.

Itt, az Érmelléken

Itt születtem én a
lápos Érmelléken,
megélek a  jégen,
halászva a léken.

Kitartóan olykor
csak a botom fogom,
bár nevet pár rokon
a biztos partokon.

Ha horogra harap
néhány félszeg keszeg,
barátságos leszek,
s a többire teszek.

És ha verskedvelő
hallgatóság akad,
nincs a számon lakat,
kedvem dalra fakad.

Nagyokat nevetünk
sok régi emléken –
legyél a vendégem,
itt, az Érmelléken!

Valahol nagy vihar készül

Valahol nagy vihar készül;
Telik az Idő - nem évül...

Múlt sírboltján függöny remeg;
Vad fellegek sötétlenek.

Messze túl a jövő-gyermek
Rémálmok között didereg.

Valahol nagy vihar készül;
A Tisztesség holttá vénül.

Hazug álmok profán papja
Krisztust is zálogba csapja.

Média süket csendjében
Pénz küzd a Hit ellenében.

Érv dogmával ki nem békül;
Valahol nagy vihar készül.

 

50 éves érettségi találkozónk elé

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.

Resti

 
Az abroszon, s a szék alatt
pár morzsa, lusta kávéfoltok,
egy ember még, ki itt maradt, 
nevet, talán azt játssza: boldog.
 
Feláll és éppen szólna át,
kinyitja száját, aztán mégse…,
elnyomja félkész mondatát
a ventilátor kerregése. 
 
Megindul petyhüdt-álmatag,
a termen átlép imbolyogva,
a szürke fény úgy rátapad,
egész az ajtóig sodorja.
 
Lomhán kilép, nem nézve szét,

Kis jövevény

Szíved alatt új szív dobban,
Szív a szívért nagyot , S jobban.
Anyaméhed rejti, hosszan,
Kilenc hónap után csupasz
Kis, eleven élet kér meg...
Fogadd szíved melegébe!
Légy te boldog anyukája,
Anyukád meg nagymamája.
Neved legszebb: "az unokánk"!
Jöttödnek az öröm kijár!
Áldott a perc, minden óra,

Fen(n)ségek

 
Magasra vágyó, túl dölyfös álmok, 
föld porát lenézve iszkoltok onnan - 
inkább felettünk, az égi otthonban 
elszenderedvén csillaggá váltok. 
 
.....
 
Fényes slafrokban ballag a hajnal,
bágyadt kisbolygókat terel tanyáján:
"haladás, haladás, ne állj ma báván,
járjad kerengőd pitymallat-zajjal."
 
.....
 
Selyemstólát vált nappalra a táj...
(antracit árnyalat mennysutba kerül)

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 20.

20. Rész

 

A jelenlegi kánonról

 

A kanonizáló intézményrendszerhez tartozik a média, a társadalom- és művészettudományos infrastruktúra és a kulturális ipar jelentős része. Az intézmények adják a kánon tekintélyét, a kánonhoz ragaszkodó egyének pedig a fenntartásához szükséges cselekvő aktivitást.

Kanonizáció és sznobizmus egybe tartozik, ugyanazon szisztéma elemei. A sznobizmus a kánon tömegbázisa.

 

Oldalak