Blogok

Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia

Napsütötte tél világa

 

 

 

Ég kék folyóján

Hosszú útra kéltek

Szélfútta gyors felhők

Hó födte háztetők

Fénycsepp függöny

Zápora fölött

Tél virágai kinyíltak

 

 

 

Budakeszi,2019. január 6-án

Szathmáry Olga Ottilia

Szathmáry Olga Ottilia

Tavaszváró

 

 

 

Kék ég végtelen folyóján

Lassan ballagtak tovább

szellő libbentette felhők.

Rozsdabarnás háztetők

fölött vándorútra kéltek.

Tavasz illatát lélegeztem.

 

Kertemben csönd zenélt!

Agyereimben friss oxigén

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 43.

43. Rész

 

Most lesz igazán érdekes, ha teljes egészében vizsgáljuk meg újra az ominózus idézetet:

 

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból. Tán mert annyira atavisztikus, annyira luxusa a létezésnek, hogy nem tudott a tömegmédiák, a nagy hepi-üzemek gazdaságos fűtőanyaga lenni."

 

Az ellentmondásai most már Napnál világosabbak:

 

Állítás:

 

„Úgy tűnik, a költészet az a műnem, amelyik a legépebben kijött a 20. századból.”

 

Trója romjai felett

Trója romjai felett
Bánatos a szél;
Barnán zörgi gyászdalát a
Tavalyi levél.

Időtlenség kavarog
Mai nap alatt,
Komoran szögleteskednek
Körben a falak.

Fénykorában óriás
Citadella volt;
Lelketlen jelenben már csak
Az él, ami holt.

Trója romjai felett
Vénül az Idő,
Mindegyik vén évezrednek
Ősz szakálla nő.

A tudomány letagad
Sok régi tusát,
Mégis érezzük belül a
Mítosz ritmusát.

A profán szinten a Múlt
Puszta levegő;
Minden korban kineveti

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 52. rész

 

52. Rész

 

Nyomatékosították, mennyivel hamarabb érkezett Magliani Zrínyi halálának a helyszínére, mint a többiek, akikkel szerintük egyszerre indult.

 

Akad a fikcióban ezen kívül is még néhány probléma:

 

  • Nem Póka, hanem Paka. Ezt pontosan tudják, más írásaikban helyesbítenek is.

 

Hadd legyek

 
H.Gábor Erzsébet
Hadd legyek
 
Ha kinyitod majd a két szemed,
s meglátod lázrózsás arcomat,
mosolyom akkor is úgy fogadd,
akár egy áldást, mi mély sebet
gyógyít, és szeretni visszahív -
megtelik csordultig így a szív,
s két szemed ragyog majd újra rám,
akár a napfény a hegy fokán.
 
Űzd el a nyomasztó álmokat.
Az élet gyönyörű, nagy csoda,
ahol az öröm vár, állj oda,

Mátyások

Matthias Rex vagy épp sok tízezer

igazságosztó, szimpla jégtörő,

néphitnek, névnek jól megfelelő,

erővel bíró emlékezet-jel.

 

Fűtött szobámban eltöprenghetnék:

búzára vajon kemény fagy lehel?

Neked kedvezzen nap s a fényes ég,

a te időd reménnyel töltsön el.

A soha meg nem érkező főnyeremény (Öcsém elékére)

Hogy vártad mindig...

Egyre mondogattad,

Hogy egyszer úgyis...

Hogy egyszer mégis...

Hogy egyszer az Életben

Rád talál...

Hiába hitted,

Mindhiába vártad...

Jött helyette

A vén

Lompos

Halál...

 

Sosem jutott Neked a nyeremény...

Szegény.

Szegény...

Szegény Kisöcsém...

 

Gyerekfejjel

Bársonyos fűnek tűnik a jelen,

Álmodozni tavaszi éjjelen

A Biztonság maga,

Nyomot hagy testvér,

Anya

És Apa...

Van hová lépni.

 

Add hát nekem!

Világom oly sivár ma nélküled,
akár a február, oly fénytelen.
Mézédes szőlő híján nincs szüret,
csodát nektárod tenne énvelem.
 
Elandalít szavad, de csókod add,
a bársonyos-puhát, a selymeset,
ne tétovázz tovább, a perc szalad,
sirathatod, mi egyszer elveszett!
 
Ne várj csodát, a nagyvilág ledér,
sekély a vágy, ha csak futókaland!
Szerelmem, ó, ezerszer többet ér!
 
Egy angyal őriz engem itt, alant,

Egy lehessek

 
Menj, menj, merülj le mély tengerfenékre,
kutass, keress meg ott egy csillagot,
előtte térdelj hullámár elébe,
s egy porcikám tán megtapinthatod.
Mohákon ring a felszín, szél szeretgeti,
ne hagyd iszapba hűlni lent a vágyat,
már nincsen arcom, nézd csak, só sebezte ki,
rajzolj magadra, akkor is, ha fájhat.
 

SZENT JÁTÉK VAGY PROFÁN JÁTSZADOZÁS? (Mi a líra és van-e feladata?) - 42.

Mi a költészet haszna?

 

A kérdés nyilvánvalóan értelmetlen. A „haszon” szó mai értelme egészen más dimenzióban van, anyagi vagy hatalmi többlet a költészettől nem várható. De ez nem is lényeges. A költészet erkölcsi többletet jelent egy, az anyaginál sokkal fontosabb dimenzióban.

 

A költészet éppen annyira hasznos, mint amennyire hasznos az ember önmaga számára.

 

Mi a költészet értelme?

 

Egyszer minden út hazavisz

 

Minden út egyszer hazavisz

oda, hol gyermekkor-gyökerek

nyúlnak a földbe makacsul,

s láthatárt szeg az a hegy-kerek.

 

Vágysejtéshangok a szélben

elbabrálnak, hajad becézve,

s amott a vén málnabozót

úgy hajlik, mintha eléd lépne.

 

Bekerít parttalan idő,

a volt és most megáll egy szóra,

lélek-béke pihenőben

kővé dermed a homokóra.

 

Egyszer minden út hazavisz.

Vándorbotod sarokba rakva

kezed imára kulcsolod,

s arcod ráhűl egy földdarabra.

A VADKANRA FOGOTT GYILKOSSÁG (Hogyan halt meg Zrínyi Miklós?) - 51. rész

51. Rész

 

Nézzük tovább, mit írnak. Ők is felteszik az igazi fontos kérdést:

 

„Az igazi rejtély: volt-e esélye Zrínyi Miklósnak a független magyar királyság létrehozására, lehetett-e ez konkrét, reális célja a megalázó, a nemzet önállóságát szűk határok közé szorító vasvári béke után?

 

Igen. Zrínyi életének ez a fő kérdése. A halálának is.

 

Atlantiszi bank-hatalom

Atlantiszi bank-hatalom?
Napjainkra csak - szánalom...

Akárhogyan is számolom,
A végén ugyanazt kapom...

Ha pénzzé vált az Akarat,
Abból ránk semmi se marad...

Atlantiszi bank-hatalom?
Akkor: élet,
Ma: unalom...

Hevert-e bankó halomba?
Akadt-e, aki számolta?

Hitte-e a pénz-halmozó,
Hogy a pénze mindenható?

Atlantiszi bank-hatalom?
Idő partján vén sírhalom...

Atlantiszi papírpénzek
Nem vetnek gátat a vésznek...

Nálunk már bankjegy se bírja,

Szabadság édes fogságában

 

Mintha az álmok felsorakoznának:

most én jövök,most én is beléd szállok.

Keringjenek sosemvolt, fojtott vágyak,

lassítsanak halvány, siető csókok.

 

Ott vannak még kusza mélytudatomban,

vagy zsebbe bújtak olcsó szégyenükben.

Életszerűen már csak rajtad csattan,

Ólom a jelen

Egyenletesen rohanó időben

egyenletlenül, szűk mértékkel élek.

Korda-fegyelem tudatban, ösztönben

futóversenyt nem kínál már idősnek.

 

Petyhüdt izmokon halk akarat nyugszik.

Ólom a jelen, pehely súly a távol.

Fáradt kezem már segítségre vár itt,

de versbetűket még könnyedén számol.

Február már Tavaszért könyörög

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Már napsugárban úszik
A határ...
Előbb-utóbb Mindenki
Sorba áll...
Az Óra körbejár...

Vidám színekre vált
A télutó,
Madarak zengik már, hogy
Élni jó..
De - elnémul a szó...

Február már Tavaszért
Könyörög...
Elmúlik az Egyén,
A Lét örök...
Temetni készülök...

Oldalak