hubart blogja

Nincs alku

A sok levél a fák alatt alél,
a fagykirály naponta rajta rág.
Goromba szerzet ő, a gyomra tág,
unatkozik, s e passziónak él. 


Ma még kivár a jó, a zsenge ág, 
de hogyha majd türelme véget ér, 
pezsegve lázad akkor itt a vér, 
s hatalma szírtkemény jegekbe vág. 

Szerelmek illatán, a flaszteren 

Ne hagyd magad!

(Shakespeare 6. szonett - fordítás)

Ne hagyd, ne még megölni szép nyarad
a tél kezétől így idő előtt;
a párlatába sűrített zamat
eltarsolyozva őriz új erőt.

És kölcsönadni nem tilos dolog,
adósod érte boldogan fizet;
ha nincs utód, a tőke nem forog,
magad helyett nevelj akár tízet!

Ünnep

Nincs trafipax, pihen a drón,
nem kell őrszem, csendes a gát,
hivatal sem töri magát,
ma nem agyal újabb adón,
harácson.

Zárva vannak most a boltok,
elcsitult az utcalárma,
csak a templomajtó vár ma:
itt van már a békés, boldog
karácsony.

A kántálók, mint egykoron
örvendenek a kisdednek,
mások meg csak melegednek,
csámcsognak, mint disznótoron,
mákos bejglin, nohaboron,
kalácson.

Rejtély

(Shakespeare 2. szonett – fordítás)

Az arcodon ma negyven év nyoma,
s a szarkaláb a bőrön árkot ás,
a test, a lélek ócska temploma,
mohos falán megült a hervadás.

Szemedbe néz egy jámbor ismerős,
kutatva, hol maradt a régi báj,
s te rejtenéd, de héja már redős,
takarni sem tudod, hogy égni fáj.

Év végi záróakkord

Az ősz, mint egy kutyakölyök
lábainknál hempereg,
egy fuvallat áthömpölyög:
jönnek a zord „emberek”.

Szeptember sok esőt hozott,
s mert a lomb már rossz kóber,
amit a szűcs nem foltozott,
hát megázott október!

November dúlt dideregve,
ám december jó ember,
azt fütyöli a berekbe’:
nem fázik a hóember! 

Szerencsés nap

A benti fény szatén,
de már nem álmodom
lidércnyomásra rosszat én,
ma félni sincs okom.

Kitárom ablakom,
akár a Bibliát,
a testi-lelki abrakon
nyerek szentenciát.

A nap nevetve süt,
az arca oly vidám,
a szürke földre hint derűt
az égi szőrszitán.

Ma csak szerencse ér,
az élet oly csodás,
a munkakedv a szent kenyér,
a fény az áldomás.

Emlékidéző

Régi álom, jó barátom, 
akit a hű múzsa kedvel 
tüzet szíthat holt zsaráton 
egy pohárka szőlőnedvvel.

Mint a gyertya bezárt szobán, 
úgy hamvadt el ifjúkorom, 
melengető emlék nyomán 
nem száll füst, nem pereg korom.

A nagy, régi, sárgult napló 
bús lapjai megritkultak, 
szétmállott, mint ázott tapló 
krónikája a régmúltnak.

Csillagtitok

Régóta rója már útjait, 
a pálya holt sima, nem rögös. 
Ki tudja mikor lesz újra itt, 
kíváncsi szerzet az üstökös!

Látja, hogy mocsokkal telt a Föld, 
felméri egy röpke perc alatt, 
e szennyes világra nyelvet ölt, 
s mint gyerek, borzongva elszalad.

Titkukkal vonzzák a csillagok, 
ellobban lassan a lenge láng, 
toporgunk, mind itt lent, mint vakok, 
ezüstjét miért is  szórta ránk?

Közös játék

(Feleségemnek)

Kis flörtnek indult az egész, 
úgy szép a játék, ha merész. 
De szenvedély lett, kőkemény, 
pedig csak álmot szőttem én.

Vártam a jöttöd, mint gyerek, 
bár tudtam, csodák nincsenek. 
Ám percre perc múlt, s mint vonat, 
robogva hozta titkodat.

Az irigy

Süt a nap, vagy hull az eső, 
toppon van a haszonleső. 
Ha a szintet megugorja, 
mindegy, hogy ki fia, borja.

De ha lusta, irigy kutya, 
lehet akár retyerutya, 
kerüld ki a senkiházit, 
mert ellened lázad, lázít.

Potyaleső, mindig ott van  
halászni a zavarosban, 
gondolva, hogy ez a piár 
neki mindenképpen kijár.

Ramatyőr

Csúcsokra a hős egymaga tör – 
verstant nem forgat az amatőr! 
Ritmust és rímet blindre szabdal, 
életlen karddal, vaskalappal.

 

A holdra figyel, nem a napra, 
vaksötétben is tollra kapva, 
és csúszik, mászik firhang után, 
falba ütközve jajdul sután.

 

Vegyék már észre mások, lássák, 
szent alkotói láz e válság!
Hogyha bírálják? Sértik vérig, 
de elkönyveli, ha dicsérik.

 

Szent bosszú

Én legyek püspök? – motyogta Márton – 
Méltatlan vagyok, erre Uram! 
Kardomat barbár vérébe mártom, 
lelkemnek üdve árnyba zuhan.

Bízzanak meg egy bűntelen lelket, 
aki a dolgát úgy végzi majd, 
koldusként böjtöl, álmot nem kerget, 
érdekből soha nem csinál bajt.

Ludam óljában most elrejtőzöm, 
amíg ott bent a konvent zabál, 
vén a bizottság, keresni győzzön, 
napestig engem meg se talál.

Őszi bál

Sokáig tűrték rút porát a nyárnak,

ma tarka gálaöltözetben állnak.

Míg jő a vén zenész, a társaság kivár,

de végre érkezik, nyakán gitár.

Tudott dolog talán, az ősz s a bú rokon,

a dal zokogva peng a húrokon.

 

E halk zenére sírva így mulatnak,

megadva módját minden mozdulatnak,

akár ha börtön árva foglya vár csodát:

kegyelmet, égi fényt s az otthonát.

Lengő rostán

Őszi lombon, széldorombon 
bágyadt zenész muzsikál, 
már a pók is pamuthont fon, 
fánk, a puszpáng, borzolt pompon, 
kertünkre a bú szitál.

 

Nyara után epekedve 
a fáradt Nap szirma hull. 
Bent hervad az ember kedve, 
mordan fordul, mint a medve, 
míg a világ kint fakul.

 

Globálrigmus

Erre hűvös szelek járnak, 
a globális tőke fújja, 
nincs bélése a gatyának, 
és túl lenge az ing ujja.

Hej, ennek az áramlatnak 
de sok erős nemzet bedől, 
új nótára táncolhatnak, 
ahogy fújják Brüsszel felől.

Szomorú a globál-ábra, 
sajnos, megtörténhet bármi; 
álljon ki-ki saját lábra, 
úgy próbáljon táncot járni!

Varjú és lepke

Pillangó szállt a tóparti kőre,
oda tűzött épp a napsugár.
Megpihenni vágyott a kis dőre,
lekárogta ott egy varjúpár.

Szellő támadt, rút fellegek hátán,
zord batáron vonult be az ősz,
és a parti idilli táj láttán
úgy gondolta, kicsit elidőz.

A két madár búsan körözött fent,
tollal bélelt fészkük veszve rég;
a kis lepke óvóhelyre röppent,
könnyen akadt neki fedezék.

A méltányos, mennyei szent kegyet
úgy osztotta szét a Teremtés,
hogy találjon esélyt minden egyed,
s a gyönge is legyen szerencsés!

Halk imával

Októberi sápadt esten
szemerkél a bánat,
már egy éve nem kerestem
édes jóanyámat.

Gyötört a bú gyakran itt benn,
féktelenül rágott,
de én, botor, mégsem vittem
sírjára virágot.

Díszíteni kedvem nincsen
azt a hűvös vermet,
de hiánya fájó kínt csen,
s hull az őszi permet.

Akit a hant terhe takar,
virág nem hoz vissza,
tehet érte bármit a kar,
konok a kulissza.

 Az idő száll, a gyász örök,
kitárom a szívem,
halk imával csendet török
emlékéhez híven. 

Oldalak