hubart blogja

Ugar lelken

Ugar lelken vadon nő az átok,
konkolyként a Turáni teher!
Sötét, szürke fellegeket látok
- a gyűlölet mindig bajt kever -
portánk előtt böjti szél seper.

Nem értem, az ember miért gyenge,
ha a célja színtiszta, igaz?

Tél, vagy tavasz?

Versemet (Inpeters) Laci Szürkeséges január című verse ihlette

Zord a világ, emberek,
hű-hó-lében hempereg.

Faggyú fényű február,
a napsugár nagy kufár.

Kátyú, piszok, pocsolya,
morcos az ég mosolya.

Hol esik, hol havazik,
hej, sok van még tavaszig!

Fent a fényben volna jó,
szikrázna a porka hó.

Alant szállni szabadon
tükörjegű tavakon.

Avagy napra vágyva kint,
ha már barka ága int.

A február egy betyár,
a tavasszal jegybe’ jár.

Oltalom otthona

Szép arám, fényruhád lassan már leveted;
hol a múlt búja fáj,  kék patak, erezet
csörgedez szüntelen hetyke két domb között,
ott a szív bús verem mélyére költözött.

Bujdokol benne tán titkos, mély fájdalom,
enyhítse tárt karom, hozzád írt vágydalom.
Benne új érzelem, új remény vív tusát,
ott zenél biztatva új táncok rítusát.

Oltalom otthona, halljam hát szép szavad,
szólalj meg, mert e perc gyöngysora szétszakad.
Hol a vágy szurdoka lopva rejt éjszakát,
barlangod mélyében ott lelnék én hazát.

Oldalak