hzsike blogja

Mit jelent a szó: Líra?

 
Mit jelent a szó: Líra ?
 
Értelmét a görög líra, a lant szó adja meg. A vers a legrégibb időkben ének volt, a görögöknél az éneket lanttal, vagy fuvolával kisérték.
A költők mindmáig ritka esetekben térnek el a vers énekelhető formájától. A költeményeket gyakran szokták megzenésíteni. A költő nemegyszer mondja magáról, hogy énekel. Közkeletű kifejezés: megénekelni valakit, vagy valamit.

Ajándék

H.Gábor Erzsébet
Ajándék
 
Lombja vesztett kőris áll a néma parton,
ráhajol a szürke, ólmos téli alkony.
Egek felé nyúlik minden árva ága,
lehullott már régen mindenik virága.
 
Mindenik virága lehullott már régen,
csillaglámpák gyúlnak fenn az ében égen,
s úgy ragyog a fényük, mintha ünnep lenne,
és a pőre kőris megfürdőzik benne.
 
Megfürdőzik benne, és a pőre kőris

A szerelmes szúnyog

H.Gábor Erzsébet
A szerelmes szúnyog
 
A szúnyog vígan röpködött,
és boldog volt ő szerfölött,
mert tudta jól, hogy éjszaka
a mámorító vér szaga,
majd kárpótolja mindenért!
Szemtelen volt, és ingyen élt;
 
hetente kétszer jóllakott!
Egy férfi, és egy nő lakott
a hálóban, hol sátrat vert -
hűvös volt éjjel már a kert!
Miközben halkan zümmögött,
megbújt a lenge tüll mögött.
 

Hamis a szó

H.Gábor Erzsébet
Hamis a szó
 
Körülvesz minket annyi minden,
s valódi köztük szinte nincsen.
Hamis a szó, a dal, a játék,
gyanúba fúl, ha jó a szándék,
 
gyanús ha adsz, ha kérsz, s az érdek
fogai élő húsba vésnek.
Sárba taposva sír a lelked,
megfagy a vér, s ha lenne merszed,
 
kiáltanál, hogy, állj, hogy vége!
Jöjj el, te áldott, tiszta béke,
mosd le a sáros bűnt, a rosszat,
vállunkra vétkek terhe roskad -

Hervad már

H.Gábor Erzsébet
Hervad már
 
Színes rongy az ősz ruhája,
dércsipkéket sző reája
már a  hajnal hűvös ujja,
míg a szél a fodrot fújja.
 
Dús az avar, halma sápad,
szárazlevél illat árad,
öreg néne fejkendőben
sírdogál a temetőben.
 
Elmúlik az ősz, s az élet,
de a remény újra éled
akárhányszor pusztul is el
hited, mindig újra hiszel.
 

Bányászlét

H.Gábor Erzsébet
Bányászlét
 
Apámnak szent volt a fekete szén,
rúnákat rajzolt az eres kezén,
a bőre kiszáradt, akár a kút,
emlékén ünnepi talár a múlt.
 
Emlékszem, esténként csókot adott,
kérdeztem, s ő meg csak bólogatott,
sosem volt beszédes, várta a kas,
s hajnalban jött mikor szólt a kakas.
 
Fáradt volt mindig, de elégedett,
örült, hogy mindennap elénk tehet
anyám, egy friss cipót, meleg levest,

Ajándék anyámnak

H.Gábor Erzsébet
Ajándék anyámnak
 
Csak fogta és nézte. Mereven ült.
Szemébe valami belekerült,
mert úgy folyt a könnye, mint a patak,
nem szólt egy szót se, csak sírva fakadt.
 
Olvastad? - kérdeztem, - mi a bajod?
Annyira tetszett, hogy belédfagyott
a szó? Vagy nem tetszett? Beszélj mama!
Maradjak, mondd csak, vagy menjek haza?
 
Mi vagyunk benne, nézd, te vagy, meg én!

Csak állok a parton

"Versbarát"
 
Kedves Költőtársamat, Jóna Dávidot, megihlette a versem. Így már nem csak egy „lányos”, de egy „fiús” változata is van. Köszönöm, kedves Dávid. :)
Íme: 
 
Jóna Dávid
Csak állok a parton
 
Csak állok a parton, csak állok a csendben,
hömpölygő vízben fodroz a múlt,
tükörképem áll velem szemben,
a valóságtól megszabadult.
 
Jelezni próbál, beszélni hozzám,

Főnixsors 2.

H.Gábor Erzsébet
Főnixsors 2.
 
Nem dúl már bennem vad vihar,
be kéne érnem annyival,
amit a sorsom élni ad -
nem keresek már más vigaszt!
 
Nem kell a lázas tűzhalál,
melynek a lángja felzabál,
s hamuvá omló csontjaim
porladnak létem romjain!
 
Béke kell, langyos hajnalok!
Esténként mélán hallgatok,
s emlékek édes mézízén
merengek másnap délig én,
 
s ilyen lesz majd a reggel is,

Költészet

H.Gábor Erzsébet
Költészet
 
Lebegő lét az én életem,
köröttem, szitáló fény terem,
aranya rám tapad selymezőn,
dalol a szél ma a hegytetőn.
 
Áldás ez, különös égi jel - 
ilyenkor Isten is rám figyel,
s ajkamon, bimbózó szép szavak
százszínű virágot bontanak.
 
Betűkből kirakott ékszerek,
ringató rímektől fénylenek,
magába szédít az alkotás,
kortyolom mámora óborát.

Ragyog a nap

H.Gábor Erzsébet
Ragyog a nap
 
Kendőbe kötve minden bánatom…
Ragyog a nap, a szél ma dalra hív,
nem kell a könny, az olcsó szánalom,
repülök messze, boldog szárnyakon,
józan eszemmel harcot vív a szív,
 
s hagyom, hogy győzzön - így a jó nekem!
Feléd űz most is, tudva, vársz reám -
tomboló vágyam lángja féktelen,
akár a fülledt, nyári éjeken,
feléget mindent - árja, óceán!
 

December

H.Gábor Erzsébet
December
 
December van. A hó pihéz,
bennem egy boldog dalt idéz; 
valami, vérben áradó,
lágyan, szelíden ringató
érzés sodor, és nem tudom
mi ez, de pillám rácsukom
szememre csendben, s halk imám
készteti szóra most a szám.
 
Hála mit érzek - azt hiszem,
hűséges társam szent hitem,
velem van most is - nem hagy el,
s akár egy óvó, furcsa jel,
fülembe súgja; higgy, remélj,

Őszi hangzatok

H.Gábor Erzsébet
Őszi hangzatok
 
Kereng a szél, süvítve hordja szerteszét 
a sárgaréz avart - oly árva már a part! 
Idézve régi álmait, danáz egy elvetélt mesét,
egy bús rigó a fán - ma elsiratja azt, mi elveszett.
 
Borong az ég, a Nap sugára gyenge már,
körötte szürke köd szitál, szemébe fú 
az őszi szél. A fák között a fénye szőke repceár.
A fürj is méla dalra kél. Imák, szerelmi hangzatok!
 
(A verset, Máté Sándor:Záró akkord c.

Emelt fővel

 
H.Gábor Erzsébet
Emelt fővel
 
Mikor még az évek nem nyomták a vállam,
égre szegett fejjel, egyenesen jártam.
Enyém volt a világ, enyém volt a minden!
Szép mesék szavában tiszta szívből hittem.
 
Számolatlan kincsem száz marokkal szórtam -
igazából boldog két karodban voltam…
Sorsom napsugára beragyogta létem,

Hinni kellene

 
H.Gábor Erzsébet
Hinni kellene
 
Bánat ül a fákon, méla bú lapul,
sáros, rőt levélke fekszik szótlanul.
Nincsen már öröm - az őszbe hal bele,
hogyha rí a szív, a könny a partnere.
 
Csontos ágakon a fészek árva már,
szél simítja csak, ha néha arra jár.
Hallgat már a dal, ma nem danáz madár,
sárga rongy a fán a megkopott talár.
 

Oldalak