Ha elégedetlen vagy,

gondolj a feletted

elszálló évek seregére.

Hiányod üres meder,

miben nem folyik élet.

Hiányod tarlótűz, és

felégeti a szépet.

A hiányod temető,

hol feltámad bánatom.

Töredezett tükörben

az arcod nem láthatom.

Hiányzol!

Hiányzol!

Százszor üvölti szavam.

Hiányzol nagyon!  S gyászba

öltöztetem fel magam.

Elszakadt fent az ég,

lyukas lett subája.

Elfeslett a cifra,

Nem kellesz! Más a cél.

Más a vágy. Ne remélj!

Más a cél. Nem kellesz!

Sátrat bonts! Elmehetsz!

A maradás megaláz.

Menni kell. Nincsen más.

Volt egy cél. Összetört.

Álnokság elsöpört.

Álomból valóság.

Egy levelet írt rólam az Isten és elküldte Neked. Tudd, hogy dicső halál vár rám.

Megszokta már a tükör,

hogy ránc ül az arcomon.

Nem perelek az idővel,

Lennél vonal.

Lennék

benned egy pont.

Belőlem indul az erő,

a bölcsesség, az élet.

Rendem olyan,

mint egy fizikai képlet.

Helye van benne

minden műveletnek,

Minden falon keresztül látok.

Minden rejtekhelyet ismerek.

Nem tűnik el előlem az élet.

Ne bújócskázzatok emberek!

Mi az ember?

Por és hamu?

Torz lelki satu?

Kutatjuk az eget,

de a mennyről

Kiöntjük magunk.

Árral szembe haladunk.

És fenn akadunk.