Ars poetica
Beküldte kékszem - 2015, július 24 - 15:53Törekszem képet alkotni,
verset képekben kell írni,
ám én egyszerűen írok,
késztetnek a gondolatok.
A versírás nekem öröm,
ha olvasnak, megköszönöm,
ennyi van a készletemben:
őseimtől örököltem.
Törekszem képet alkotni,
verset képekben kell írni,
ám én egyszerűen írok,
késztetnek a gondolatok.
A versírás nekem öröm,
ha olvasnak, megköszönöm,
ennyi van a készletemben:
őseimtől örököltem.
Az idővel nem békülök,
az ellenség köztünk örök,
fut utánam, én előle,
kevés van már csak belőle.
Amennyi van, kihasználom,
nem akadályoz még korom,
fiatalon többet tettem,
dolgozom az egyenlegen.
Csöndes hajnalban már írok,
üldöznek a gondolatok,
színes formába foglalom,
megvan hozzá az alkalom.
Az idő csak hadd üldözzön,
azt diktálja az ösztönöm:
én győzöm le, nem ő engem,
alulmarad a versenyben.
Belőled nekem a Nő kell – hozzád megyek fehér csendben, a testedet adod nekem, s elbűvölsz a szerelmeddel. Lassan megérkezem hozzád, Én csak a völgyed kívánom, |
Él a fény.
Színes sugarai
üzenik:tartunk
szünetet.
Nem lehet:
nélkülük nincs élet.
Ragyogás:
fény legyen
mindig támaszod,
soha más.
Hallgasd meg:
éltetőnk egyedül
fény lehet.
Megvan a remény:
válaszod mindig az:
él a fény.
Kék illatú reggelen:
harmatos a szerelem,
frissen török belőle,
behelyezem a vízbe.
Megmarad, s él sokáig,
az illata nem kopik,
belengi a szobámat:
mindörökre megmarad.
Szembenézek az üldözőmmel,
miért menekülnék el tőle?
Nincsen benne semmi emberi,
hiányzik a lélek belőle;
elvesztette régen,vagy tán
nem is volt benne, undok
csontváz az egész; követ
engem, meg nem áll, undorító
ellenség, az ő neve: halál.
Sötétbe küldi az ég kékjét
a vihar, előbb világos,
egészen halovány, a görgő
hullám keményen rárivall,
visszahúzódik, sorsa a magány,
tépi a hajladozó fák lombját,
magával viszi a házak fedelét,
bátorságra biztatja magát;
porrá zúz mindent, amit lát,
mégse hiszi, talán győzhet,
előtör a nap, fénnyel áldja
a bizakodókat, mosolyog
az ég, vége a viharnak.
Él a fény
Él a fény.
Színes sugarai
beszélnek.
Üzenet.
Írják, hogy tartanak
szünetet.
Nem lehet.
Nélkülük nincs élet.
Ragyogás.
Fény legyen támaszod,
soha más!
Fenyegetsz?
Éltetőnk egyedül
te lehetsz.
Maradok.
Mindig ez legyen a
válaszod!
Él a fény, ez az
üzenet.