lnpeters blogja

Hideg, novemberi fények

Csillagtalan éjszakában
Dörmög November apó,
Mert neki meleg ruhákat
Nem varr az Idő-szabó.

Hisztériás hajnalokon
Fagyos, vén könnye pereg,
Derengő horizont-párnán
Ködöt fújva didereg.

Novemberi lelkületben
Mereng a kései Ősz,
Dinnyefölddé fakul a Múlt,
S a Jövő a dinnyecsősz.

Csillagtalan éjszakában
Vén Hold búsan hegedül,
Sötét novemberi égen
Csillagtalan-egyedül.

Csillagtalan éjszakában
Csöndesen dúdol a szél,
Halandzsa-jelenben régi
Szép szavú Múltról regél.

Még infarktus előtt vagyok,
Temetőre nem gondolok.

A hétköznapi frász-sereg
Még lábam előtt hentereg.

Védőpajzsom a Szerelem,
Akárki packázhat velem.

Még infarktus előtt vagyok;
Középkoromban ballagok.

A Jelen még belém mélyed,
Csak azért is szép az Élet.

Elmúlásra nem gondolok;
Még infarktus előtt vagyok.

Hétköznapi lomha próza;
A gond az ördög matróza.

Fekete, mondja a rege,
Minden bürokrata ege.

Groteszk napi gond-seregek
Felett kaján idő lebeg.

A profán márvány tán - agyag,
Líra halála - az anyag.

Disznóvá lesz a rossz kondás;
Hiú minden semmitmondás.

Képmutató szó-mimóza;
Hétköznapi lomha próza.

Haza-mécsesünk pislákol,
A füstje fanyar,
Múltjában megkapaszkodva
Tartja a Magyar.

Tartjuk, hogy ne szórhassa az
Idő szerteszét,
Hogyha elvész, attól kezdve
Céltalan a Lét.

Tán a jövőben nem csupán
Gyász-gyümölcs terem,
Gigantikus hullámverés
A Történelem.

Haza-mécsesünk halovány,
Lángja lekonyult,
Mélységes barázdákat vájt
Testébe a Múlt.

Most is belep minket régi
Nagy bajok pora,
Nem hevertük ki a török
Pusztítást soha.

Függetlenségért véreztünk

Digitális élet-csapda
Az Életet csak - ugatja.

Az Élet "zöld aranyfája"
Nem fér a fájlok tárába.

Sohasem lehet reális,
Ami csupán - digitális.

Digitális élet-csapda
Sok naiv lélek - becsapva.

Léttől messze elszakad a
Digitális bürokrata.

Digitál valóba túrhat,
A szögletes is gurulhat.

Bizonytalan már a mérték,
A hülyeség lett az érték.

A Lét minden területén
Lubickolhat már a kretén.

A világra felleg tolul,
Józan ész - barlangba szorul.

Sárgul a juhar levele,
Hanyatlik az év is vele.

Novemberi köd-vakarcsok
Mögött születő Tél harsog.

Őszutó dér-könnye pereg,
Csípősebbek a reggelek.

Sárgul a juhar levele;
Minden árulás fekete.

Köhög a propaganda-tél,
Hazugságot csóvál a szél.

Perverz, halott tőzeghalom
Az épülő birodalom.

Sárgul a juhar levele;
Ősz a döntések ideje.

Ha bárkik bármit akarnak,
Megmaradunk-e magyarnak...

Ősz a döntések ideje;
Sárgul a juhar levele.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Van annyira magyar, mint én vagyok,
Sokszor még magyarabb.
Nekem hétköznap,
Szülői örökség,
Neki: Valami más..
Bátor és szent
Kockázatvállalás.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam,
Akármit béget szégyen-birka nyáj,
Románozzon a nyegle naplopó,
A pénzbohóc,
A hazaáruló,
Sohasem fogom megtagadni őket.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam.
Területrablás nem teszi románná
Azt, aki lelkében magyar marad.

Nekem az erdélyi magyar honfitársam,

Múlt tócsáit kerülgetve,
Jövő-hitre vetemedve...

Nemlét gőze fölött győzve,
Jelen füstjét letüdőzve...

Hétköznapok hátán élve,
Jót keresve,
Jót remélve..

Soha el nem keseredve,
Múlt tócsáit kerülgetve...

Akkumulátor-csere után
A motor pörög,
Holnap reggel végre megint
Kocsiba ülök.

Isten veletek, hajnali
Emberdús buszok,
Munkába járni újra az
Opellel fogok!

Vége az akkumulátornak,
Felzabálta a hideg,
Reggel megint nézem, hogy a
Bumlibusz hol tekereg...

Fekete betli. Ellenem
Még az Isten sem fogad;
Tudja, mennyire gyűlölöm
Én az ilyen napokat...

Az Idő mocsaras partján
Leskelődik a toportyán.

Ha jönnek a nehéz évek,
Vérszomja is újra éled.

Ha kétség és viszály jönne,
Jóllakna az idők szörnye.

Az Idő mocsaras partján
Tanyázik a profán sárkány.

Csüggedés árnyékába száll,
Reményt és hiteket zabál.

Hitünkből nem engedünk,
Fut tovább az idő velünk.

Fut hajónk az Élet-portyán
Az Idő mocsaras partján...

Szép őszies napok telnek,
Szent ötletek menetelnek.

Munka, Szabadság, Szerelem,
Mind a három megvan nekem.

Még nem lehet közel a vég,
Mert munkából akad elég.

Szép őszies napok telnek,
Megírt sorok menetelnek.

Napok boldogságra lelnek;
A Szerelmek - nem telelnek.

A józan ész mostanában
Sokak szerint túl koros,
Reflexei nem "modernek",
Világlátása poros.

Polkorrekt szivárványhorda
Pénznek behódolni kész,
Az ordítja, többé már nem
Szükséges a józan ész.

Azt mondja, hogy "nyílt és szabad"
Genderhit lesz a jövő,
A férfi többé nem férfi,
És többé a nő se nő.

Én azonban úgy gondolom,
Lehet bármilyen merész,
Mind hamis ösvény, aminek
Nem számít a józan ész.

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.

Hallgatag November,
Tűnődik az Ember;
Maga alá gyűr minket
Az Idő,
A vén henger...

Hallgatag November,
Fonnyad a vén kender;
Békére és nyugalomra vágyik,
Aki
Ember...

Hallgatag November,
Száraz levéltenger;
Ködbe vonult Régiekre
Gondol most
Az Ember.

Profán világvégét
Zeng a profit-ének;
Masszává lett emberroncsok
Robot-útra térnek,
Polkorrekt gép-banda hegedül,
Csak az Isten hallgatag
Valahol...
Egyedül...

Szelíd hagyományok
Lomtárba kerülnek,
Igazmondók felségsértő
Szavak miatt ülnek,
Nemzetállamok felbomlanak,
Érték többé nem marad csak
Mindenütt
Salak...

Hétköznapot szaggat
Multikulti horda,
Emberiség sem marad, csak
Kevert embercsorda,
Igaz szóra nem lesz felelet,
De nemünkkel játszadozni
Nyugodtan

Hol van ma a túlerő?
Ki hiszi, hogy játékszere lehet
Ország
És Jövő?

Hol van ma a hatalom?
Kit szolgál ma a hazugság
Cikkben,
Versben,
Színpadon?

Tán a kormány oldalán?
A Haza megmaradása
Most a fő veszély talán?

Nemigen!
Ezer liberális mantra zúghat,
Akkor sem hiszem!

A túlerő merre van?
Vállalja-e önmagát, vagy
Sanda?
Sunyi?
Arctalan?

A túlerő mit akar?
Mire jó a
Telepítés,
Sok hazugság,
Zűrzavar?

Minden pohár kiürült.

Szél és eső rázza a fát,
Előkerül a nagykabát.

A hőfok még mínusz felett,
Csak a szél ad fagy-érzetet.

Az október enyészete
Már a Tél előérzete.

Didergésről szól a rege,
Itt van a tél előlege.

Liberális "világlélek";
Nem zavarják holmi tények...

Utópiával hiteget,
Tenyésztget - végső hideget...

Szél és eső rázza a fát,
Koptatja vén Európát.

Vén, elkényeztetett, kába...
Vészt ültetett a nyakába...

Szél és eső rázza a fát;
Hazaszeretet - nagykabát.