lnpeters blogja

A Nap ugyanúgy ragyog - LXXIV.

HETVENNEGYEDIK RÉSZ

 

Nagyot csalódtam, midőn először láttam Rómát. Ez a rusnya porfészek volna a rettegett légiók hazája? No hiszen! Hol van ez a sivár viskóhalmaz Alexandria, Athén, Karthágó, Antiochia, Szürakuszai, Pergamón, Babilon, vagy akár Korinthosz és Szardeisz fényes fenségéhez? Hogy a régebbi, már idő emésztette nagyvárosokról ne is beszéljek!

 

Hány európai halála kell még?

Merényletek sora...
A vén szenilis Európa szenved,
Lakói hullanak,
S a felelős:
Saját maga...

Hány európai halála kell még,
Hogy a szikkadt, polkorrekt agyvelők
A valóságra ráébredjenek?

Hány európai halála kell még,
Hogy a morbid halál-biznisz leálljon,
S megbukjanak a sunyi vezetők?

Ötvenötödik tavaszon

Ötvenötödik tavaszon
Életem könyvét lapozom.

Egészségben, jó erőben,
Tervek, célok vannak bőven.

Van bájos, szép kis otthonom,
Amíg élek, benne lakom.

Ötvenötödik tavaszon
Isten ellen nincs panaszom.

Láttam bajt, nyomort eleget,
Görcsös, profán küzdelmeket,

Nem állok rossz globál körbe,
Se profán lélek-gödörbe.

Ötvenötödik tavaszon
Szeretek még élni - nagyon.

Az EU Parlament bal-végzetű szavazógépezete

Balra bal,
Csak balra bal..
Hiába jön bajra baj,
Fületek mást úgyse hall.

Se félelem,
Se értelem,
Elnyomja a bal-vélelem.

Bármennyi áldozat kevés,
Marad a bal-vélekedés.

Balra bal,
Csak balra bal,
Pedig már van
Bajra baj...

Balvégzet hollója károg,
A balkonon balfácánok...

Balra bal,
Csak balra bal,
Egyre több a
Bajra baj.

Balra bal csak balra szájal,
Rossz polkorrekt szájkosárral..

Hömpölyög a voksok árja,
Európát balsors várja.

Bajt rostáló áprilisban

Bajt rostáló áprilisban
Hol tél tombol, hol tavasz van.

Politika-őrületek;
Tombol a globál viszketeg.

Lidércfények raja lobban
Bajt rostáló áprilisban.

Bajt rostáló áprilisban
Múlt és Jövő egybevillan.

Randevúzhat utód, meg ős,
Mindig a jelen felelős.

Isten minden pillanatban;
Bajt rostáló áprilisban.

Uballit háza - XVIII.

 

 

 

 

 

L. N. Peters:

Uballit háza

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

L. N. Peters:

UBALLIT HÁZA                                                     

 „Egy Föld, egy birodalom, egy király”

(regény)

 

 

 

 

 

 

 

 

Körforgalomban szembejött...

Körforgalomban szembejött
Egy szürke autó,
Egy másodperc volt a világ,
S egy vészreakció.

Csendben tartott a döbbenet,
A kormányt forgatom,
Mögöttem ráüvöltenek:
"Te holdkóros barom!"

A fordított bádoglovas
Egy mukkot sem felel,
Három-négy vékony centire
Csúszunk egymástól el.

Körforgalomban szembejött
A kerek domb mögül;
A puszta ráció, ha nincs
Erkölcse - megkövül.

A profán pénz-anyag-morál
Amit lehet, tagad,
Morális világrend helyett
Pénzért mindent szabad.

Őse minden ünnepeknek - Kikelet

Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..
Újjáépít
Reményeket,
Hiteket.

Először tört át a Nap
A vén fagyon...
Valamikor
Egy régi, Szent
Tavaszon...

Eljön az igaz Béke
Majd
Egy napon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon...

Felengednek az utak,
A Nap ragyog;
Újjáélednek
A célok,
Távlatok...

Egyszer majd
Isten néz be az ablakon,
Valamikor
Talán
Egy Szent Tavaszon.

Elűzi a pesszimizmust,
A telet,
Őse minden ünnepeknek,
Kikelet..

Boldogságos Kikeletben

Boldogságos Kikeletben
Jövőt alkothat az ember.

Szép Szeretet-hétköznapok;
Élet értelme itt ragyog.

Szeretet, Család, Kikelet,
Meg tiszta lelkiismeret.

Boldogságos Kikeletben
Él az ember - Szerelemben.

Körtefánk virágba borult,
Kikeletkor szépül a Múlt.

Elvetett Szeretet kinő;
Ma van a tegnapi jövő.

Boldogságos Kikeletben
Ezer titok fátyla lebben.

Nem trónol kegy uborkafán,
A Boldogság sose profán.

Egységben jelen magunkkal,
Boldogságos szent Tavaszban.

Virágzik a kertem

Virágzik a kertem,
Árad a Tavasz;
Amit a pénz-erkölcs hirdet,
Soha nem igaz.

Jelenkor a Felnőtt,
Jövő a Gyerek;
Apák és Anyák nevelnek,
Sose genderek.

Minden meghitt Otthon
Csodapalota;
Az emberi lényeg Isten
Örök otthona.

Virágzik a kertem,
Szent a Kikelet,
Házastársunk Szerelmében
Az Isten szeret.

 

Márciusi virradatok

Márciusi virradatok;
Tenni - a legnagyobb titok.

Tavasz fürdette rossz utak;
Jégmentes a Jelen-patak.

Tavasz a szélvédő mögül;
Csupán az Öröm könyörül.

Márciusi virradatok,
Az út szélén por kavarog.

Szent szavak végzettel pörbe...
Előzget a profán törpe.

Szeszélyes Jövő kanyarog;
Márciusi virradatok.

Vajon a Múlt állandó-e?

Vajon a Múlt állandó-e?
Vagy relatív tán az is?
Jéggé fagyott tényekből áll,
Vagy e szemlélet hamis?

Ami egykor volt és elmúlt,
Le van zárva végtére,
Vagy távol jövő formálja
Azt a maga képére?

Ami elmúlt, az örökre
Tűnik el a múlt-soron,
Vagy esetleg módosulva
Térhet vissza egykoron?

A Tisztesség mostanában

A Tisztesség mostanában
Elfér egy apró szobában.

Felesleges szó ne essék,
Nem tisztességes a kétség.

Vitatni akárki meri:
Csak a Tisztesség emberi.

A Tisztesség mostanában
Ül komoran egymagában.

Ahol a férfi nem férfi,
Kötelességét nem érti,

Ahol lassan a nő se nő,
Lelki mezőkön fű se nő.

A Tisztesség mostanában
Csendben ül a Családjában.

Szent Örömben élni tessék;
Az Emberlét - kötelesség.

Az Élet örök láncában,
Múlt és Jövő  karéjában,

Boldog Felnőttkor

Boldog Felnőttkor!
Az Ember tapasztalatból
Jövendőt sodor...

Felnőttkor felelőssége
Viszi a Létet előre.

A kamasz csak profanizál,
A Felnőtt - reszakralizál.

Boldog Felnőttkor!
Kushad már a kamasz végzet,
Siheder-pokol.

Tudja, aki Felnőtté lett:
Nem időtöltés az Élet.

Az örökös panaszkodás
Tehetetlen kamasz szokás.

Boldog Felnőttkor!
Kertjében nő az évelő
Boldogság-bokor.

 

Felhőfodrok kódorognak

Felhőfodrok kódorognak
Márciusi égen,
Most is lelkesít a Tavasz,
Ugyanúgy, mint régen.

Frissen születő Kikelet
Ege alatt állok,
Tavaszfüggöny mögött elmúlt,
S jövendő világok.

A Múlt nagy pillanatai
Már az Égig érnek,
Túl az idő horizontján
Kortalanul élnek.

Felhőfodrok kódorognak
Az összes határon,
Múltat árul az enyészet
Drágán, örök áron.

Isten készül türelemmel,
Hogy lelkünk fürössze,
De a profán "lent", meg a "fent"
Soha nem fog össze.

Oldalak