lnpeters blogja

Üzent a Tél

Üzent a Tél.
Szörnyű szél
Tombolt az udvarokon;
Távolban már ott vigyorog
A vén, jeges
Masztodon...

Nem nyugszik a
Vén uzsorás,
Hóval, jéggel fenyeget,
Engedelmesre fagyasztott
Ember-gépeket
Szeret.

Látogatást
Tett a hideg,
Fagyos novemberi nap;
Méltó választ ad a Télnek
Minden bátor
Pillanat.

Üzent a Tél,
Havazott,
Vacogott a Pillanat,
Vágy- és szeszély-tócsák fagytak
Jéggé
A friss hó alatt.

Istent, Létet kereső, csúf novemberi eső

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Hull a folyékony soha,
Cuppog világ-pocsolya.

Gép-istenek ostora
A szél-demagógia.

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Jön talán kézen-közön
A profán pénz-vízözön...

Szemforgató pénz-eső,
A közösség-temető.

Istent, Létet kereső,
Csúf novemberi eső...

Néma ködben verdeső
Törött szárnyú, kis Jövő..

Hull a földre, egyre hull,
Múlt és Jelen megfakul..

Csúf, novemberi eső,
Istent, Létet kereső...

 

Egy "demokrata" pénzdiktátor anonim kesergése anno' 2016.

Azért vagyunk demokraták,
Hogy szót fogadjon a világ.

De a többség mind fasiszta,
Ilyen fób, vagy olyan-ista,

Készül a feketelista,
Rajta lesz Iván, Jack, Pista!

Demokrata,
Demokrata,
Az vagyok,
Az vagyok én,
Vigyázzatok,
Mert veletek
Olyat teszek,
Mint Mélosszal Athén!

Nem kell többé nemzetállam;
Az uralom legyen nálam!

Mivel demokrata vagyok,
Az legyen, amit akarok!

Én jelölöm ki az utat,
Pénz beszél, a tömeg ugat.

Szerelem és líra - CCLXXVIII.

KÉTSZÁZHETVENNYOLCADIK RÉSZ

 

ZÁRSZÓ

 

A kanonizált költészet területén végzett szemlémből egy „verstípus” következetesen kimaradt: a teljesen amorf, halandzsaszerű szövegekből felépülő „versek”. Az ilyeneket nem tekintem a líra érdekeltségi körébe tartozónak.

 

Szükség van valódi magyar költészetre.

 

A kánon kiüresedett, hatalmas vízfej. Infrastruktúrájával, díjaival, „irodalmi életével” együtt egy letűnt kor képviselője. Az új költészet csak a berkein kívül erősödhet meg.

 

Divat-világ

Tudomány, vagy kalapszalon;
A divat: legfőbb hatalom.

Anyag-uralom lett a trend;
A pénz végzeteket teremt.

A divat nem világ éke,
Csak hagyomány ellentéte.

Pénz-sakál, divat-vidéki;
A Jövő beleit tépi.

Még pár tucat divat-eszme
Lehet a világunk veszte.

Divat-lét a semmi hona,
Nem is vezethet sehova.

Csupán akkor érhet véget,
Ha majd divat lesz - az Élet.

 

A néhai Habsburg Ottó

Egyszer kezet fogtunk
Sok éve már,
Kezemben éreztem csontos kezét...
Amíg csak élek, sajnálni fogom,
Hogy soha többé nem szoríthatom...

Kilencvennél is idősebb volt akkor,
Mégis tele Hittel,
Energiával,
Csupa elszántság,
Nemes akarat;
Habsburgok közül
A Legmagyarabb...

Semmi fogpasztavigyor,
Semmi festék;
Akaratlanul jött a számra:
"Felség..."

Jövőt érlel minden Ősz

Jövőt érlel minden Ősz,
Túl kell élni a telet,
Őszi önbizalomból lesz
Márciusban - Kikelet.

Novemberbe lép az év,
Elapad a friss erő,
Téli kitartásból fogan
Majd az igazi Jövő.

Fagy földjén a halálvágyak
Élesek, akár a kés;
Lelki jégkorszakot teremt
Minden téli csüggedés.

 

Vén ősz-hajó fedélzetén

Vén Ősz-hajó fedélzetén
Hajózunk együtt: Te meg én.

Recseg a vén bárka csontja;
A Jövő a Jelen gondja...

Száraz levél lóg a fán;
Minden laposság profán.

Vén Ősz-hajó fedélzetén
A Jelen sötét rejtekén...

Anyagtól csak anyag éled;
Csak általunk él az Élet.

Vén Ősz-hajó fedélzetén
Hajózunk együtt: Te meg én.

 

Idő-mosta tankok

Idő-mosta tankok
Néma dübörgése
Háborgatja Múltunk fülét
Éppen hatvan éve.

Elmúlt évszázadunk,
Nyúzott, szakadt rosta,
Hatvan éve hazánk földjét
Orosz tank taposta.

Idő-mosta képek
Éledni akarnak,
Új vérfürdőt remélnek a
Gyülekező varjak.

Idő-mosta tankok
Árnyai zörögnek,
Hitehagyott kommunisták
Hitért könyörögnek.

A háború-pokol
Túlvilági tályog,
Nyüzsögnek ott régi szovjet
Lövészhadosztályok.

Szerelem és líra - CCLXXVII.

KÉTSZÁZHETVENHETEDIK RÉSZ

 

Ami azt jelenti, hogy Méltató szerint – ha igaz, amit a versről mondott – Parti Nagy verse minden hagyományos poétika értelmében igen silány vers.

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein,”

 

Ez pontosan olyan, mintha egy nő szépségét azzal a megjegyzéssel „dicsérné”, hogy „túllépett a tisztaság és a jólápoltság elavult konvencióin”…

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein,”

 

Az őszi esték ösztönös poétikája

Őszi este simogat
Őszi magány-fák alatt,
Hömpölyög az őszi
Emlék-áradat.

A gyermekkor melege,
A fiatalkor heve;
Minden emlék sejtelmesen
Fekete.

Őszi este illata,
Minden emlék tétova;
Elmúlt évek derengő
Ködpárlata.

Őszi est költészete:
Bús, nosztalgikus zene,
Ritmusra ver
Emlékeink hűlt szíve.

Őszi este - révülő,
Makacs reménykergető;
Minden Lírában egyesül
Minden Múlt,
Jelen,
Jövő...

A Nap ugyanúgy ragyog - LXXI.

HETVENEGYEDIK RÉSZ

 

  • Ezt a nőt megvásároltam az apjától, idegen – mondta görögül. – Ha kifizeted a vételárát, a tied lehet.

 

Nem ismert volna fel? Ez aligha volt hihető, de Szélfarkas erre is képes. Erős megarai akcentussal válaszoltam. Ez nem állt messze az ő tükörsima attikai beszédétől, de azért különbözött is tőle.

 

Hogy mi lesz a világunkban?

Hogy mi lesz a világunkban,
Háború, vagy
Béke?
Nem Isten, hanem mi vagyunk
Felelősek érte.

Hogy lehet-e majd valaha
Emberibb jövendő,
Szabad akaratunkon áll,
Miénk a teendő...

Megtaláljuk-e vajon a
Jövő útját máris?
Vagy zsarnokságba húz minket
Globál-liberális?

Isten által vagyunk
Itt van
Bennünk
És Felettünk;
De amit nekünk kell tennünk,
Nem teszi helyettünk.

Arany János és a nyelvi játék

Arany János a magyar nyelv virtuóz ismerője és használója volt. Csípős humorát akkor sokan ismerték, ma már csak feljegyzésekből tudunk róla.

 

Az 1850-es években a nagykőrösi református gimnázium tanára volt. Tanítványainak zöme sose feledte el.

 

A félelmek láthatára

A félelmek láthatárát
Felhő övezi,
Gyülekeznek jövendő Tél
Előőrsei.

Vén közömbös fagyseregek,
Nyegle viharok,
Várják, hogy a teremtőjük
Majd értük kopog.

Létroppantó katasztrófák
Végtelen sora;
Vagy jönnek, vagy nem is kelnek
Életre soha.

A félelmek láthatárán
Sunyi tél-bohóc,
Pillantására vár számos
Jövő-martalóc

Rettenetes téli napok
Sora toporog,
Rossz, buta, szadista végzet
Foga csikorog.

Sok mogorva virtuális
Légitámadás;
Háborúkról ábrándozik
A vén lópatás.

Szerelem és líra - CCLXXVI.

KÉTSZÁZHETVENHATODIK RÉSZ

 

Ezt előre bocsátva nézem tovább Méltató ájuldozásait:

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.”

 

Tipikus esete a kötelező légbőlkapottságnak.

 

„Túllépve a befeszült küldetés, a zengzetes retorika görcsein, egy érvényes és maradandó, alulstilizált voltában is nagyszabású költői pozícióra találva rá.”

 

Oldalak