lnpeters blogja

Trianon-cserepek

Millennium színes csokra;
Egy ország tört -
Szilánkokra...

Se győztes, se vesztes nem ép,
Még ma is sebez a cserép.

Zötyög a vén idő-kerék,
Múlt gyertyája lassan leég.

Vén kárpáti eső csepeg;
Áznak Trianon-cserepek.

Ködbe foszlik mind, ami szép;
Ázik önbizalom-cserép.

Tehetség önzéssé vakul;
Szétszéledni - céltalanul...

Forog, nyikorog a kerék,
Kopog milliónyi cserép.

Csökött kisország-fóbiák...
Sóhajtanak útmenti fák...

Nemzetet bomlaszt a sanda
Globális pénz-propaganda.

Szerelem és líra - CCLVIX.

KÉTSZÁZÖTVENKILENCEDIK RÉSZ

 

 

Szóljon tovább a vers:

 

Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,
te százszor összejárt kamás',
mennyit kibír egy versidom,
csámpás rímecskék mennyi ökrét,
és mennyi rep kényt, limlomot,
mi egy kádmélyi szürcs öröklét
rossz lefolyóján elfolyott,
vagy most folyik le rajta épp,
titá titá ez töltelék.”

 

Így folytatódik.

 

Mint szerteszórt, lágy pislogás,
nézlek, higanygőz partidon,”

Mítoszhívő hitetlenség

Mítoszhívő hitetlenség
Száraz ágra koppan,
Istenben nem hisz, csupán a
Gyilkos vadkanokban.

A szkepticizmus a mítosz
Testén papírjelmez;
"Integrálódik" a vadkan -
A történelemhez.

"Kutatják" a vadkant;
Mi a "szükségszerű" benne,
Sose kelljen igazságra
Ébredni helyette...

A Nap ugyanúgy ragyog - LVII.

ÖTVENHETEDIK RÉSZ

 

Összeomlásom teljes volt. hatalmas, fojtogató gombócot éreztem a torkomban, szememre őrjítő hályog ereszkedett.

 

Farkasasszony leült, mellém, letörölte homlokomról a verítéket, megitatott friss vízzel, és belém kényszerített néhány falat ennivalót.

 

Gondolatfoszlányok egy képzelt Derrida-emlékműre

Néhai Jacques Derrida
- Isten nyugosztalja! -
Tudta, hogy sok posztmodernnek
Nagyon sok az alja.

A filozófiával
Nem szokott tréfálni,
Tudta, hogy nem a Hitet kell
Meg-dekonstruálni.

Sose volt számára szent
Sem dogma, sem akta,
A pókhálós doktrínákat
Rendre kikacagta.

Néhai Jacques Derrida
Bölcsen vette észre;
Hajlik az emberi ész az
El-különbözésre.

Elő is tűnt azonnal,
Ahogy megkotorta,
Szakállas "objektívségek"
Szubjektív mivolta.

Múmiák

Marion Davis 2011-ben élt. Kora nyár volt, és a Takla-Makán sivatag groteszk módon sivár homoktengere felett dühödten tűzött a Nap.

Déli irányban homokdűnék végeláthatatlan sora húzódott a szürkéskéken gubbasztó ég alatt, az egymásnak támaszkodó sárgás homokhalmok fenyegetően sötét árnyékokat vetettek a közöttük húzódó völgyekre.

Marion Davis huszonnyolc éves régész volt, egy hete tartózkodott Hszincsiang tartományban, ahol a brit-kínai tudományos együttműködés keretében egy talányos nép sírjainak feltárásában vett részt öt társával együtt.

Nyár vizei felé tartunk

Nyár vizei felé tartunk,
A vén kormány csikorog,
Nap fényében már messziről
Láthatók a zátonyok.

Nyár-varázslat ült az égre,
Megérkezett a meleg,
Vidám kulisszái mögött
A Múltak könnye pereg.

Álom-börtönök kinyílnak,
Csók-fantázia virul,
Ha simogatjuk a Reményt,
Tán Jövővé alakul.

Nyár vizei felé tartunk,
Szent Vágyak szíve dobog,
Szabadság-anaforákra
Élednek a hajnalok.

Újjászületik az Élet,
Megifjul a vén Idő,
Szabad akarat levágott
Összes karja újranő.

2015. - XXX.

 

HARMINCADIK RÉSZ

 

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

BBC

2015. október 6.

18 00

 

MŰSORVEZETŐ:

Következő telefonálónk Mrs. Morley Manchesterből. Parancsoljon, asszonyom!

 

NÉZŐ HANGJA:

Ott Budapesten valóban lőnek?

 

MŰSORVEZETŐ:

Igen, határozottan úgy tűnik, asszonyom.

 

Szerelem és líra - CCLVIII.

KÉTSZÁZÖTVENNNYOLCADIK RÉSZ

 

 

Nézem tovább a verset, mert – szerencsére – sokkal erősebb rész következik:

 

Engem a látvány meghazáztat,
én városom megkönnyezem,
Budapest, mint egy nyári láz hat,
és lázmérővel szúr szemen.”

 

Ez a négy sor a versnek kerek és szép része. Személyes vallomás.

 

Engem a látvány meghazáztat,”

 

Ifjú Tavasz - vénülő Idő

Ifjú Tavasz,
Vénülő Idő;
Méltóságos jókedvünk
A végzet-temető.

Eső után
Ténfereg a szél;
A hagyomány semmiféle
Jövőtől se fél...

Szent Kikelet,
Vidámságlepel,
Hajnali madárünnepben
Jövő énekel.

Ifjú Tavasz,
Vénülő Idő;
Tavasszal minden végzetnek
Szamárfüle nő.

 

Tavasz van - most kéne látni

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Május örömtánca lebben;
Isten van a Kikeletben.

Zablát tesz idő szájára,
Létet ad a tarisznyába.

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Látni,
Lét szívéhez férni;
Látni kéne végre -
Élni...

Élet helyett van - kapkodás,
Sivár gazdaság-porolás...

Tavasz van - most kéne látni...
Látni kéne,
Látni,
Látni...

Látni,
Élni,
Megpihenni...
Az Isten kedvére tenni...

Saint Germain gróf

Már most tudom, hogy a következő felélesztésem sorsdöntő lesz. Talán nem is kellene hozzá majd újabb ötszáz esztendőnek eltelnie. Úgy gondolom, a Túlélők Tanácsa legközelebbi konferenciáján mindenképpen meg kellene vitatni ezt a kérdést. Tudom, hogy a jövőteremtési törvények alapján nincs jogom ilyesféle javaslatot tenni, de a közben felhalmozódott tapasztalat mégis azt parancsolja, hogy ne rejtsem véka alá a véleményemet.

 

2015. XXIX.

HUSZONKILENCEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

 

BBC

2015. október 6.

17 55

 

MŰSORVEZETŐ:

A következő telefonáló Mr. Earl O’Rourke Durhamból. Parancsoljon Mr. O’Rourke!

 

NÉZŐ HANGJA:

A múlt héten ünnepeltem a kilencvenötödik születésnapomat.

 

MŰSORVEZETŐ:

Gratulálok, Mr O’Rourke! Igazán szép kort ért meg.

Szerelem és líra - CCLVII.

KÉTSZÁZÖTVENHETEDIK RÉSZ

 

 

hazám hazám te min – de nem.”

 

Azt viszont le kell szögeznem: a „lépcsőzetes értelmezés” legszélsőségesebb megnyilvánulása – legalsó lépcsőfoka – egyértelműen kizárható. Parti Nagy verse nem tagadja a hazafiságot, és nem ellenséges a hazával szemben.

 

A vers további részei egy ilyen felfogást nem támasztanak alá.

 

 „hazám hazám te min – de nem.”

 

Vajon miért került ez ide?

 

Miben hiszek?

Hogy miben hiszek?
Rám tartozik csupán...
Saját hajómon
Magam vagyok
A kapitány...

Saját Hitem
Csupán nekem ragyog;
Nem térítek,
És nem vitatkozok.

Higgyen ki-ki
Amiben akar,
Minden anyagon túli távlatot
Köd takar.

Amiben hiszek,
Engem hajt csupán;
Egyházat,
Prófétákat
Nem kíván.

A Hit apró,
Félénk
És reszketeg;
Azzal osztom meg, akit
Szeretek.

A Hit mosolygós,
Vén öreganyó;
Vele a rozzant kor is
Lakható.

 

Vizsgadolgozat

Kevesen tudják, hogy Sir Isaac Newton egyszer csaknem párbajba keveredett. Jelentéktelen ügy volt, nagy baj lehetett volna belőle.

Newton ellenlábasának, Robert Hooke-nak egyik ismerőse, egy Pemberton nevű katonatiszt egy alkalommal kifejezetten provokálta a tudóst. Tehette, Isaac Newton akkor még nem volt a Royal Society elnöke, és a nevéhez sem kapcsolódott még a Sir megszólítás.

Az ügy észrevétlenül elcsitult.

Senki sem tud róla semmit.

Oldalak