lnpeters blogja

Múltunk odvas törzsét...

Múltunk odvas törzsét
Rágná "modern" termesz;
Addig élünk, míg Jelenünk
Sivataggá nem lesz.

Árnyas lombok alatt
Jólesik pihenni,
Szeretnénk még a Jövőben
Önmagunkra lelni.

Bennünk nevel Jövőt
Múltunk, a vén gondos,
Rajtunk keresztül áramlik
Minden, ami fontos.

Múltunk odvas törzsét
Sunyi szélvész rázza,
Bértollnok a kuplerájt is
Szűzre magyarázza.

Jelen börtönében
Megremeg a Lélek,
Istent buktatni készülnek
Az anyag-cselédek.

2015. - XXV.

HUSZONÖTÖDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

BBC

2015. október 6.

17 40

 

MŰSORVEZETŐ:

A magyar kormány tehát migránsokat fegyverzett fel, és a felvételek tanúsága szerint bevetette őket fővárosában, a saját népe ellen.

 

Mi erről a nézők véleménye?

 

A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből

 

Szerelem és líra - CCLIV.

KÉTSZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

A fiatalabb nemzedékek számára azonban a pufajka már egzotikus, ritkán látott kabátféleség. Már kevesen tudják, hogy a legendás vattakabát eredetileg az amerikai ipar ajándéka volt a szovjet hadsereg számára a Land-Lease keretében. Már az én generációm is az oroszokkal kötötte össze. Jelképértéke ezért alapvetően negatív…

aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,”

Talán a negatív jelképérték feloldása is akar lenni a két jelző.

aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,”

Új Tavaszban, újult Hitben

Új Tavaszban, újult Hitben
Szemlél bennünket az Isten.

Bizalom, erő visszatér,
Haldokló Jövő újra él.

A Hajnal hit-zászlót lenget;
Pesszimizmus-fagy felenged.

Új Tavaszban, újult Hitben;
Ne higgyük, hogy Remény nincsen.

Gazdag Júdás - szegény Júdás;
A csüggedés is árulás.

Megbokrosodott a fogat;
Pénzcsürhe Jövőt fosztogat.

Új Tavaszban, újult Hitben,
Ha akarjuk - velünk Isten...

 

A nélkülem-világ

Csak vakaródzó anyagviszketeg,
Ernyedten tesped az Idők felett...

Nem szid,
Nem dicsér,
Tán nem is köszön;
Nem más, mint lompos, egyhangú
Közöny.

Nem gyűlöl,
Nem szeret,
És semmit nem akar;
Csak időnként a fülembe
Hadar.

Csöröge-száraz
Entrópia-faág;
A nélkülem-világ...

Csak álmodozó anyag-babona,
Létre éledni nem képes soha...

Nem tud,
Nem szeret,
Nem lát,
Nem is ért,
Csak néha
Megkísért...

Hátrafelé araszol, mint a rák,
A nélkülem-világ...

Bevándorlásügyi egypercsek - I.

- Kimondhatatlanul örülök, hogy végig meg tudtuk őrizni az európai kultúra legnagyobb értékeit, a humánumot és a toleranciát! - mondta sugárzó mosollyal az ebben a pillanatban végleg megszűnő Európai Unió utolsó vezetője, majd udvariasan biccentett a jelenlévők felé, felvette a vörös bársony párnára gondosan elébe készített revolvert, szájába vette a csövét, és elsütötte.

Kedves gesztusát udvarias taps kísérte...

 

Duna-völgyi szent Tavaszban

Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.

Kárpátok karéja mögött
Kikelet ágya kemény,
Hétköznapi mosolyokban
Nevelkedik a Remény.

Vidám tavasz-lobbanásban
Érlelődik a Derű;
Egyszer mégiscsak elmúlik
Minden, ami keserű.

Duna-völgyi szent Tavaszban
Sír az Élet hangosan;
Csak rajtunk áll, hogy ezúttal
Miféle Jövő fogan.

Magyar, szlovák, szerb remények
Nyílnak bátortalanul,
Egymás ellen soha többé
Egyik nép sem boldogul.

Szerelem és líra - CCLIII.

KÉTSZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ

 

 

és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

 

Kik ezek?

 

és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

 

A múlt ködképei? Esetleg a Költő személyes ismerősei? Fél-szimbólumokból és fél-valóságból összeállt látomás?

 

Talán ez is, az is.

 

és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

 

A kép mindenképpen hordoz magában némi misztikát.

 

Kutyusmonológ

Tavaszodik,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavasz, játék újjáéled,
Szent örömöt nyújt az Élet.

A búbánat halál-szobor,
Gyere gazdi, ne légy komor!

Vár a labda,
Vár a pázsit,
Az Élet játékot áhít.

Tavasz ragyog,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Kutyusmonológ

Tavaszodik,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavasz, játék újjáéled,
Szent örömöt nyújt az Élet.

A búbánat halál-szobor,
Gyere gazdi, ne légy komor!

Vár a labda,
Vár a pázsit,
Az Élet játékot áhít.

Tavasz ragyog,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavaszi fák sátra alatt

Tavaszi fák sátra alatt
Töpreng az Idő;
A kivágott Történelem
Mindig újra nő.

Régi Teremtésből fakad
Minden, ami él,
Tradíciók meséjéből
Sarjad a levél.

Isten lakik a Tavaszban,
És a Hit vele;
Mindig Tavasz volt az ember
Első ünnepe.

Tavaszi fák sátra alatt
Búsul a halál;
Új világot teremthet egy
Vékony szalmaszál.

A doktrína nem valóság,
Csak rossz kópia,
Önmagának büntetése
Az entrópia.

A Wesley-mütymürütty

Tiszteletreméltó Szentéletű Patrónusom!

 

Nagy örömmel számolhatok be Főtisztelendőségednek küldetésem sikeres lezárultáról. Még néhány elintézendő inkvizíciós ügy befejezése vár rám, de reményeim szerint fél esztendő múlva – amikor itt elkövetkezik az aratás ideje – végre hajóra szállhatok, és valamikor szeptember elején újra Rómában lehetek, hogy élőszóban is beszámolhassak végre mindarról, amit az átkozott, gonosz és rossz emlékezetű, a sátánnal cimboráló néhai boszorkánymester és főeretnek, John Wesley ügyében végeztem.

 

Tavasztündér lenge fátyla

Tavasztündér lenge fátyla
Szétterül az égen,
Mégis más ez a Kikelet,
Mint a többi - régen.

Szépet, jót, Tavaszt keresünk,
Továbbélni vágyunk,
Nem mi kellünk a sátánnak,
Hanem a hiányunk.

Pedig fénylik a Kikelet,
Nyílnak a virágok,
Isten mindig adna Jövőt,
Ember, aki álnok...

Tavasztündér lenge fátyla
Minden korban mérték,
Nem a kétség teremt Jövőt,
Hanem a reménység.

Boldogtalan rezignáltak
Semmi után futnak,
Örök rabszolgák, akik csak
Szenvelegni tudnak.

2015. - XXIV.

HUSZONNEGYEDIK RÉSZ

 

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

 

BBC

2016. OKTÓBER 6.

17 35

MŰSORVEZETŐ:

Most közelről láthatjuk a fegyvereseket. Erről mit tud mondani?

SZAKÉRTŐ:

Bocsásson meg, én…

MŰSORVEZETŐ:

Szóval, ön szerint kik ezek az emberek?

SZAKÉRTŐ:

Inkább nem mondanám…

MŰSORVEZETŐ:

Szerelem és líra - CCLII.

KÉTSZÁZÖTVENKETTEDIK RÉSZ

 

A következő etap:

 

A rím kedvéért: bandukoltam,
mögöttem már a Jászai,
és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,
aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,
itt minden éjjel hídavattás.”

 

Kissé körülményes módon folytatja versét a Költő, de ahány ember, annyiféle felfogása a hazának.

 

A rím kedvéért: bandukoltam,”

 

Kevésbé sikerült sor.

 

A rím kedvéért: bandukoltam,”

 

Anikómmal - jóban-rosszban

Anikómmal - jóban-rosszban,
Egyre szebben,
Egyre jobban...

Egymás számára Sors lettünk;
Rohan az Idő felettünk.

Amíg létem Téged éltet
És Te engem -
Tart az Élet...

Anikómmal - jóban-rosszban;
Idő szíve velünk dobban.

Padlógázzal zúgó évek
Megpihenni be-betérnek.

Öregedő Szerelemben
Istenhez közel az ember.

Egyre szebben,
Egyre jobban;
Anikómmal - jóban-rosszban.

 

A Nap ugyanúgy ragyog - XLIX.

NEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

 

Ő is beállt azoknak a nőknek és férfiaknak végeláthatatlan sorába, akik az egészséges gondolkodást kerülőútra kényszerítő megcsontosodott, begyepesedett szellemi dudvakupacok talmi fénnyel derengő látszatigazságainak kerge lidérctánca kedvéért hagyták magukat a boldogságtól és az igazitól megfosztani.

 

Zakatol a vén Idő

Mint kortalan vicinális,
Zakatol a vén Idő,
Ma délelőtt temetés volt,
Jövőre keresztelő.

Ifjú kortól a halálig
Utazunk a vonaton,
Ütött-kopott esztendőkön
Zötyögünk - monotonon.

Indultunk Múltak síkjáról,
Itt a Jelen kavarog,
S közelednek a távolban
Már a Jövő-viharok.

Zakatol az Idő-vonat,
Jövő-alagutat ás,
Minden évvel közeledik
Az utolsó állomás.

 

Oldalak