lnpeters blogja

Hirtelen, szinte rajtaütésszerűen érkezett a hajnal, mint ennek a zord északi vidéknek minden nyári napján. A nap fényében szinte füstölögve száradtak a fabarakkok csupasz deszkafalai, és a párafelhő jótékonyan elfedte a tábor kopár, szennyes, vigasztalanul sivár képét. A megsebzett pusztát csúf kelések gyanánt borították a barakkok, a gödrök, a tömzsi őrtornyok; zöld testén riasztóan éktelenkedett a hosszú szögesdrótkerítés, meg a rengeteg sárfolt.

Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
Csillagórák, csillagpercek...

Idő ablakán benéznek
A gyorsan suhanó évek.

Vén Idő a világ gátja,
A végét Isten sem látja.

Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
A Jelen hasztalan henceg.

Jövő gyengül, ha Múlt fakul,
Ami modern - gyorsan avul.

Akarat az Idő elve;
Nincs előre elrendelve.

Múlt tűzhelyén Jövő serceg,
De Jelenben él - a Herceg...

Múlt vagy Jövő - reménytelen;
A Tett otthona - a Jelen...

Lehetőség - múló percek;
Múlt tűzhelyén Jövő serceg.

HUSZONHATODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

BBC

2015. október 6.

17 45

MŰSORVEZETŐ:

Az első telefonáló Mr. Smith Cambridge-ből. Parancsoljon, Mr. Smith!

NÉZŐ HANGJA:

KÉTSZÁZÖTVENÖTÖDIK RÉSZ

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Ismét félrefut a vers.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Személyes vallomás a vers kellős közepén.

„a forma rácsán rendre átbú
(bár össze kéne tartanom)
a szertelóbált kezü-lábú,
de hazafias tartalom,”

Zsebemben,
Lelkemben
Úgyis velem vagy mindenütt,
Te
Drága
Kicsi
Lélek;
A szenvedélyem maradsz,
Amíg csak élek.

Téged hiányom,
Engem hiányod...
Minden órámat széttelefonálod,
Ez a napi menet,
De ezért is csak
Szeretni lehet.

Jövővel,
Hittel
Tölt fel Jelenléted;
Általad
Élek.

Életem városában
Büszke Dóm;
Te
Drága
Kicsi,
Drága
Anikóm!

ÖTVENKETTEDIK RÉSZ

Áprilisi fagy csikorog,
Kerge fátum gyomra korog.

Félcédulás próféta lát
Alattomos próféciát.

Nyegle dzsihád-felleg nevet
Lusta Európa felett.

Áprilisi fagy csikorog,
A derűs Jövő - nyomorog.

Sátán a láncait rázza,
Felszökik a Jelen láza.

Józan ész mocsárba téved,
Régi démon újra éled.

Áprilisi fagy csikorog,
A hétköznap nem fanyalog.

Tavasz üdve,
Nyár melege;
Lesz még - tudjunk élni vele.

Áprilisi fagy csikorog;
Most kell helytállnunk -
Magyarok...

Ez már a legutolsó stádium..
Éjszaka van,
Avagy dehogy!
Bakacsin napszak,
Cseppet sem sötét,
Jó liberális látja a sörét,
Legfeljebb az orrába önti be,
Nem is fekete,
Nehogy valakit megsértsünk vele...

Teregetjük a világ
Dzsihád-szennyesét,
A Hazát óvni:
"Gyűlöletbeszéd",
S a vén Európa -
Szenilis
Vigyorgó idióta...

Múltunk odvas törzsét
Rágná "modern" termesz;
Addig élünk, míg Jelenünk
Sivataggá nem lesz.

Árnyas lombok alatt
Jólesik pihenni,
Szeretnénk még a Jövőben
Önmagunkra lelni.

Bennünk nevel Jövőt
Múltunk, a vén gondos,
Rajtunk keresztül áramlik
Minden, ami fontos.

Múltunk odvas törzsét
Sunyi szélvész rázza,
Bértollnok a kuplerájt is
Szűzre magyarázza.

Jelen börtönében
Megremeg a Lélek,
Istent buktatni készülnek
Az anyag-cselédek.

HUSZONÖTÖDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”         

BBC

2015. október 6.

17 40

MŰSORVEZETŐ:

A magyar kormány tehát migránsokat fegyverzett fel, és a felvételek tanúsága szerint bevetette őket fővárosában, a saját népe ellen.

Mi erről a nézők véleménye?

A tiszteletre méltó Ali Ahmed Husseini visszaemlékezéseiből

KÉTSZÁZÖTVENNEGYEDIK RÉSZ

A fiatalabb nemzedékek számára azonban a pufajka már egzotikus, ritkán látott kabátféleség. Már kevesen tudják, hogy a legendás vattakabát eredetileg az amerikai ipar ajándéka volt a szovjet hadsereg számára a Land-Lease keretében. Már az én generációm is az oroszokkal kötötte össze. Jelképértéke ezért alapvetően negatív…

„aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,”

Talán a negatív jelképérték feloldása is akar lenni a két jelző.

„aranypufajka rajtuk, könnyű, vattás,”

Új Tavaszban, újult Hitben
Szemlél bennünket az Isten.

Bizalom, erő visszatér,
Haldokló Jövő újra él.

A Hajnal hit-zászlót lenget;
Pesszimizmus-fagy felenged.

Új Tavaszban, újult Hitben;
Ne higgyük, hogy Remény nincsen.

Gazdag Júdás - szegény Júdás;
A csüggedés is árulás.

Megbokrosodott a fogat;
Pénzcsürhe Jövőt fosztogat.

Új Tavaszban, újult Hitben,
Ha akarjuk - velünk Isten...

ÖTVENEGYEDIK RÉSZ

Csak vakaródzó anyagviszketeg,
Ernyedten tesped az Idők felett...

Nem szid,
Nem dicsér,
Tán nem is köszön;
Nem más, mint lompos, egyhangú
Közöny.

Nem gyűlöl,
Nem szeret,
És semmit nem akar;
Csak időnként a fülembe
Hadar.

Csöröge-száraz
Entrópia-faág;
A nélkülem-világ...

Csak álmodozó anyag-babona,
Létre éledni nem képes soha...

Nem tud,
Nem szeret,
Nem lát,
Nem is ért,
Csak néha
Megkísért...

Hátrafelé araszol, mint a rák,
A nélkülem-világ...

- Kimondhatatlanul örülök, hogy végig meg tudtuk őrizni az európai kultúra legnagyobb értékeit, a humánumot és a toleranciát! - mondta sugárzó mosollyal az ebben a pillanatban végleg megszűnő Európai Unió utolsó vezetője, majd udvariasan biccentett a jelenlévők felé, felvette a vörös bársony párnára gondosan elébe készített revolvert, szájába vette a csövét, és elsütötte.

Kedves gesztusát udvarias taps kísérte...

Duna-völgyi szent Tavaszban
Harsog a virágsereg,
Múltnak ágyán elszunnyadnak
A kopott évezredek.

Kárpátok karéja mögött
Kikelet ágya kemény,
Hétköznapi mosolyokban
Nevelkedik a Remény.

Vidám tavasz-lobbanásban
Érlelődik a Derű;
Egyszer mégiscsak elmúlik
Minden, ami keserű.

Duna-völgyi szent Tavaszban
Sír az Élet hangosan;
Csak rajtunk áll, hogy ezúttal
Miféle Jövő fogan.

Magyar, szlovák, szerb remények
Nyílnak bátortalanul,
Egymás ellen soha többé
Egyik nép sem boldogul.

KÉTSZÁZÖTVENHARMADIK RÉSZ

„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

Kik ezek?

„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

A múlt ködképei? Esetleg a Költő személyes ismerősei? Fél-szimbólumokból és fél-valóságból összeállt látomás?

Talán ez is, az is.

„és jöttek vélem szembe holtan
kockacsaták vén ászai,”

A kép mindenképpen hordoz magában némi misztikát.

Tavaszodik,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavasz, játék újjáéled,
Szent örömöt nyújt az Élet.

A búbánat halál-szobor,
Gyere gazdi, ne légy komor!

Vár a labda,
Vár a pázsit,
Az Élet játékot áhít.

Tavasz ragyog,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavaszodik,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

Tavasz, játék újjáéled,
Szent örömöt nyújt az Élet.

A búbánat halál-szobor,
Gyere gazdi, ne légy komor!

Vár a labda,
Vár a pázsit,
Az Élet játékot áhít.

Tavasz ragyog,
Jó a kedvünk;
Gyere, gazdi, játssz velünk!
Gyere, gazdi, játssz velünk!

ÖTVENEDIK RÉSZ