lnpeters blogja

NEGYVENHETEDIK RÉSZ

• Készülhetsz, Koszoskutya! – mondta anyám egy reggelen. – Hamarosan bebizonyíthatod, hogy férfi vagy. Nemzőapává válhatsz a Mindenség Édesanyjának segítségével.

A közeledő őszi orgiára célzott. Szinte mellbevágott a tudat: évszázadokkal, de az is lehet, hogy évezredekkel ezelőtt szeretkeztem utoljára. Eszembe jutott a faluban élő sok büszke tartású, ringó csípejű nő, és nyomban belesajdult az ágyékom. Végül is, miért ne?

Kótyavetye - gazda nélkül...
Kié lesz a földünk végül?

A görög eposzok óta
Önmagáé Európa...

Kövezett útjait rótták:
Líra, emberi méltóság.

Látott sok emberi csodát,
S a szabadság gyermekkorát.

Gazdára régen nem ügyel,
Most meg...
Önmagát adja el?

Kótyavetye - gazda nélkül...
Minden hagyomány elévül?

                 *

Platón óta.
Jézus óta..
Európa...
Európa...

Hódító meg nem alázta,
Őseink kardja vigyázta.

Az elegáns öltönyt viselő Lucifer lépett a pult elé.

- Lucifer! Előre megbeszélt találkozó!

- Máris uram! - bólintott a hófehér ruhás titkárnő, és alig láthatóan megrezdültek az angyalszárnyai. A kinyalt, hosszúkás, sötét arcú fickó egyáltalán nem tetszett neki. Aranyszőke, göndör fürtjeit mintha hirtelen fuvallat lebegtette volna.

Lucifer vállat vont. Giccses angyalka. Van, akinek ilyen kell, neki nem. Neki a dögös, bőrruhás vadmacskák tetszenek. Főleg, ha a rövid bőrszoknya alól a koromfekete fanszőrzet is elővillan. Ez csak egy porcelán baba.

Gondűző Tavaszról
Mond mesét a szél,
Tavasztündér valahol a
Régmúltban henyél.

Meghitt Tavasznak szép
Híre mendegél,
A hétköznapi félelem
Napsütést remél.

Szkeptikus egekben
Szürke fellegek,
A nyomasztó előérzet
Felettünk lebeg.

Gondűző Tavaszról
Beszél a Remény,
Visszatérhet a nyugalmas
Hétköznapi fény?

Illan a friss szellő,
Gyűlik a korom,
Támadásba ment át minden
Gonosz hatalom.

Vaskos jövő-démon
Durván lapogat,
Visszasírjuk a mostani
Hétköznapokat.

HUSZONEGYEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. OKTÓBER 6.

17 20

MŰSORVEZETŐ:

Vágatlan felvételeket lát a néző. Szakértőnk egy magyar származású brit híradós, Mr. XY. Kérem, próbálja értelmezni a képsorokat! Pontosan mit látunk?

SZAKÉRTŐ:

KÉTSZÁZNEGYVENKILENCEDIK RÉSZ

A folytatás se különb:

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Újabb parafrázis, ezúttal Vörösmarty verséből – amely Erkel Bánk bán című operájának partitúrájában is szerepel.

„hazám, hazám”

Sokan a magyarok második himnuszának tekintik…

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”
Ez így nem egyéb olcsó poénkodásnál.

„hazám, hazám, te Mol, te Shell,”

Koravén tavaszi estén
Felhő-ing március testén...

Nap-lovak szélnek eresztve;
Felhők úsznak messze-messze...

A Hold sápadt égi mályva;
Hosszú az alkony uszálya.

Koravén tavaszi estén
Csönd van a horizont-mezsgyén.

Szunnyadnak pocsolyák, erek,
Tornáznak hideg-seregek.

Tesped az éj, a vén álnok;
Ásítanak éber álmok.

Koravén tavaszi estén
Szél pityereg Múlt elestén.

Valami fáj a Mélyben lent..
Rezignáltan hallgat a Csend.

Minden hangnak árnyéka van;
Minden, minden tanácstalan...

NEGYVENHATODIK RÉSZ

Szélfarkassal egyszer vándor írástudóként hozott össze a sors. Egy aprócska Orontész-parti város uraként éppen a szomszéd porfészek ellen fenekedett. Még akkor is bronzkarddal hadonászott, amikor négyszemközt maradtunk, és csak úgy ömlött belőle a habókos önámítás.

Ér-e még valamit ez a mai csárda?
Vagyunk-e még?
Kell-e a kokárda:

Eleink haltak,
Küzdöttek...
Megérte?
Értük a kokárda,
S egy vak zenész ütleget kapott érte...

Ilyet ki tehet?
Miféle bitang emel a vakra kezet?

Hol történhetett ez a gyalázat?
A határon túl?
Messze idegenben,
Ahol a magyar nem ember?
Valami földi pokolban,
Ahol vastag halmokban áll
Az eladó gyűlölet halmaza?
Nem...
Idehaza...

Mint rossz bekecs,
Szakadunk kétfele...
Évtizedek vetése
Érik be vele.

Miután felvette ragyogó, elegáns, hófehér nyári öltönyét, John Reynolds a faliórára nézett. Ragaszkodott az ilyen ódivatú, de ízlésesen készített tárgyakhoz.

2054. augusztus elseje, hét óra tizenhét perc. Ideje indulni.

Megnézte magát a tükörben. Letelt a gyászév, nyugodtan mutatkozhat fehér öltönyben. Már Betty rokonai sem tehetnének szemrehányást – ha ugyan beszélnének vele. Vállat vont. Nincs miért szemrehányást tenniük. Tragédia volt.

Félénk Tavasz az idei,
- Minden Reményt köd takar -
Sose látott új bajokat
Idehozni nem akar.

Mankóval jár most a Jövő,
Az összes távlat biceg,
Zűrzavarban reménykednek
A pénz-agyú kibicek.

Megmarad-e Európa,
Vagy eliszlámosodik?
Mi fogunk-e mosolyogni,
Vagy a számos harmadik?

Félénk Tavasz a mostani,
Semmi harsány, semmi szín,
Triumfál-e a sivárság
A Hagyomány romjain?

A megviselt, szerencsétlen
Európa feje fő;
Felnevelődik-e végre
A hozzá méltó Jövő?

HUSZADIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

CNN

2015. október 6.

17 15.

Forradalom Budapesten!

Forradalmi események zajlanak Magyarország fővárosában! A jelentések szerint hatalmas tüntetéssel kezdődött a hatalma Hősök terén. A kormány fegyveres ereje nem volt képes feloszlatni a tüntetőket, akik egyes híresztelések szerint birtokba vették a közmédia néhány intézményét, és jelenleg a Parlamentet ostromolják.

KÉTSZÁZNEGYVENNYOLCADIK RÉSZ

Ilyen szellemben folytatódik:

„ha fel-feldobott kő leszel,
ha óvatlan vagy épp ravasz,
és mondjuk puff, és rámesel,
hazám, hazám, te Mol, te Shell,
te szép aranykalászvegasz,
tiéd vagyok, bármit teszel,
tehozzád mindenem ragasz
kodik s adyk.”

Ezt tekinthetjük a vers következő szegmentumának. Első olvasásra is egyveleg-jellegűnek tűnik.

Az első tavaszi napon
Fény táncol az ablakokon.

Madárhangok trillája száll,
Porrá kezd szikkadni a sár.

Eső verte Remény éled,
Mindenütt hemzseg az Élet.

Az első tavaszi napon
Kuncog a Jelen - fapadon.

Idő-parti pusztaságban
Pénz tetszeleg - koronásan.

Múlt apó dől a botjára,
Vágyik Jövő-unokára.

Az első tavaszi napon
Isten lép át egy sóhajon.

Mindig akad új túlerő,
De ha akarjuk - lesz Jövő.

Bár hajónk imbolygó ladik,
Vegyük észre: tavaszodik.

NEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

NEGYVENÖTÖDIK RÉSZ

Az a szikla talán még ma is áll. Az én gránittornyom, a sziklakilátóm, ahonnan ama baljós alkonyon suhogni hallottam az örök végzet komor ólomszárnyait.

Ver minket az eső-kvóta
Immár hosszú hetek óta.

Búskomor felhő hegedül,
Hull az áldás - kéretlenül.

A hétköznap sárrá mállik,
Jelenünk - tócsává válik.

Jövőnk bölcsője jeltelen,
Esőkönnyel sújt a Jelen.

Ész, meg Erény - sárban lapul;
Hull az eső - áldatlanul.

Latyak-kvóta, eső-kvóta;
Égig zeng a hamis nóta.

Barantál verbális tatár,
Hígan lep be mindent a sár.

Ember-, pénz- és szóáradat
Múltat és jövőt elragad.

Sár útjában Múltunk,
Vágyunk;
Helytállunk -
Vagy sárrá válunk.

A nagy madár története április nyolcadikán, pénteken kezdődött. A Kiskunfélegyháza közelében található Alsógalambos külterületén ezen a tavaszi estén két kerékpáros fiatalkorú, a tizennégy éves K. Róbert, és testvére a tizenegy esztendős K. Mihály hatalmas, roppant szárnyas lényt látott körözni a levegőben. Elmondásuk szerint a különös madárnak félelmetes, horgas csőre, és vitorlának is beillő szárnya volt. Ráadásul „akkora volt, mint a templom”. A szülők és a pedagógusok nem adtak hitelt a gyerekek szavainak.

Hideg széllel jön Kikelet,
Ólomszínű felhők felett
Félelem és
Pesszimizmus tekereg.

Tavaszi szél hitet áraszt,
Európa - jövőt választ.

Nemzetek,
Országok,
Vagy posztmodern,
Multikulti-zsibvásárrá válnak,
Vagy megmaradnak maguknak,
Meg Európának...

Hideg széllel jön Kikelet,
A zápor újra megered,
Jéghideg eső;
Feketére ázik a Jövő...

Tavaszi szél hitet száraszt;
Sok kérdés nem remél választ.

TIZENKILENCEDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

BBC

2015. október 6.

17 10

SZPÍKER:

Lenyűgöző képeket tudunk mutatni a budapesti forradalomról. Roppant hatalmas tömegeket láthatunk a város több pontján. Hányan lehetnek az utcákon?

RIPORTALANY:

Nehéz lenne megmondanunk. A budapesti Hősök terén hatalmas embertömeget láthattunk délután.

KÉTSZÁZNEGYVENHETEDIK RÉSZ

„ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,”

Így folytatódik a vers.

ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,

Érdemes egyben is megnézni:

„Ha nyelvvel és ha felesel,
ha Cola Light, ha langy melasz,
ha pótkávé, mit teleszel
kenyérrel nénikém tavasz,
ha egyfogaddal megeszel,
a nyammogásod is vigasz,”

Nota bene – szép ritmusa van. Ennél több jót nehéz a versnek erről a szegmentumáról mondani.