lnpeters blogja

TIZENHATODIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

TÖMEGES LETARTÓZTATÁSOK MAGYARORSZÁGON

BBC

2015. október 6.

15 30

Helyszíni tudósítónk filmjelentése

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

Vízöntő vidékén
Hideg szelek járnak,
Modern maszkban vigyorognak
Sanda régi árnyak.

Buta világba jön
Rossz pillanat hátán
Felvilágosult pofával
A nyakkendős sátán.

Rezignált esőben
Papír-Jövő ázik,
A világ a pocsolyákban
Fejreállni látszik.

Vízöntő vidékén
Hidegek a fények,
Élettelen hamissággal
Szól a gépi ének.

Csatakos eszméken
Kelepcék cicáznak,
Régi nyugalom-szigetek
Sivatagra fáznak.

Sok évtizedbe hűlt a mámor

fékezhetetlensége rég.

Buzgó művemben már a bátor

létedből összeállt a kép.

Lelkemben lelked felvilágol

örökmécs pisla fényeképp'

pillangók finom hímporából

mintázom lényed lényegét.

S visszavillan az elmúlásból

szép életünk  emléke még,

amerre szórja e kristálykor

tündöklő fényünk szerteszét.

Ez lényed szépségére önt

dicsőséges, nagy fényözönt.

              (2O16 jan.)

NEGYVENEGYEDIK RÉSZ

A nép már közönybe süllyedt. Pavana uralma csalódást hozott, az emberek nem szálltak síkra egykori védencük érdekében. Pavana mellett Szélfarkason és egy maroknyi hívén kívül senki sem maradt. Katonájuk ötszáznál is kevesebb, és még ezek többsége is árulóvá lett.

Ha Pavana teljesítette volna legalább egy részét a nép kívánságainak, nem maradt volna ennyire védtelen. Akkor bizonyára akad, aki megoltalmazza őt Dékó dübörögve menetelő katonáitól.

Szent varázsod nem múlik,
Nem enyészik,
Lelkemben él, és újul mindörökre,
Akár a Kikelet;
Jó Veled...

Szerelmünk sose vénül,
Derék, szorgos cseléd,
Elém tárja a Lelked,
S az enyémet - Eléd.

A vén Idő nekünk még
Sok szép percet farag;
Szívem kamaszul dobban,
Ha megpillantalak.

Csikó még bennünk az Élet,
Ezer örömet ont,
Kettesben maradva tüstént
Elnémítjuk az összes telefont.

Gyűlik már életünkben
A Múlt,
Akár a hó;
Drága Örök Asszonykám!
Te Drága
Anikó!

Adrienn egy pillanatra – csak úgy a függöny mögül – kikémlelt az éledező városra. Az ablakot persze csak résnyire, csak szőrmentén nyitotta ki, hogy az esetleges kémlelődő úgy gondolja, reggel a munkába igyekvők felejtették így, és most nem nyitotta ki senki. Hogyan is nyithatta volna ki, amikor a lakás most üres?

Szél támad a messzi Múltból,
A Föld - naiv gyászdalt dúdol...

Ha út a Jövőbe nincsen,
Őrködni kell régi kincsen.

Ha az utak csavarodnak,
Nagy becse lesz szónak, dalnak.

Szél támad a messzi Múltból;
Az ördög minden bajt kódol.

Az Életet felgöngyölné,
Hétköznapot porrá törné.

Rossz söpörné a jót félre,
Tél tolakszik nyár helyébe.

Szél támad a messzi Múltból;
A Halál - mindig behódol.

Pénzes végzet iparkodik,
Borul történelem-ladik.

Közösség tömeggé mállik,
Abszurdum - törvénnyé válik.

TIZENÖTÖDIK RÉSZ

„Egy párhuzamos dimenzióban minden másképpen történt”

Tömeges letartóztatások Magyarországon

BBC

2015. október 6.

Magyarországon hetvennégy ismert ellenzéki politikust tartóztattak le a reggeli órákban. Némelyikre kommandósok törtek rá vidéki otthonában, egyet a hegyeshalmi határátkelőnél fogtak le. Budapesten forrásaink szerint összesen negyvenegyet állítottak elő.

KÉTSZÁZNEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

Azt gondolom, ugyanazzal a problémával állunk szemben, mint a konkrét versben: Parti Nagy egész életművében előtérbe kerültek a mellékes célok. A nyelvi játék a költészetnek nem célja, csak eszköze.

Elsikkad a tartalom, az üzenet jelentősége. A nyelvi játék eltúlzott hangsúlyt kap, és óhatatlanul megjelenik a nyelvvel való játék helyett a közönséges, profán játszadozás:

Vízöntő a kerteken,
Csoda készül:
Tél-közönyből
Tavasz-Reménység terem.

Februári pocsolyák,
Cammog az Idő tovább,
Tétován és
Esetlenül
Tipródik még a világ.

Vigyorog a szürke ég,
Siránkozni nem elég,
Az édenkert,
Vagy a pokol
Nagyon-nagyon messze még.

Esik eső csendesen,
Víz folyik a földeken,
Egyszer talán
A világ is
Jobbra fordul hirtelen...

NEGYVENEDIK RÉSZ

Perceken belül hatalmas máglya lobogott a palota óriási belső udvarán. Vad lánggal égtek a nép adóslevelei, az adójegyzékek, meg a nép ellen hozott bírósági ítéletek. Sokan tulajdon adósrabszolga-leveleiket hajították a lángok közé.

Igaz Dávid akkurátusan lezárta az autóját a Keleti pályaudvar parkolójában. Az már túlzás lenne, ha egy ilyen nap után levezetne Nagykanizsára. Nem, en legyünk telhetetlenek, a vonat most az egyszer praktikusabb és jobb megoldás. Még jó, hogy van az éjféli vonat. Valamiért a neten nem derült ki, ott csak fél négykor menne az első.

Január végi szombaton
Pislognak a fények,
Megkönnyebbült fűcsomókba
Visszatér az Élet.

Kitelt a hó becsülete
Elvitte a kánya,
Talán most fogan az Idő
Újabb Tavasz-Lánya.

Két kutyusunk látja, ahogy
A Tél-agyar vásik,
Lábadozik már az egyik,
Viháncol a másik.

Január végi szombaton
Felnézünk az égre,
Hétköznapok jégpáncélja
Ma felolvadt végre.

TIZENNEGYEDIK RÉSZ

KORMÁNYRENDELET A NEM KORMÁNYPÁRTI POLGÁRMESTEREK, ALPOLGÁRMESTEREK ÉS HELYI ÖNKOTMÁNZATI KÉPVISELŐK FELFÜGGESZTÉSÉRŐL

A demokrácia védelmének érdekében a mai naptól a kormány azonnali hatállyal felfüggeszti z ország minden önkormányzatában minden olyan

• Képviselő
• Alpolgármester
• Polgármester

Működését, aki nem tagja egyik kormánypártnak sem.

Az intézkedés ideiglenes, határideje egyelőre bizonytalan.

KÉTSZÁZNEGYVENHARMADIK RÉSZ

Tovább:

Kialakul a mellékes elemekre való „építkezés” sajátos „poétikája”.

• Lényegében anti-poétika keletkezik; a mellékes elemekre való koncentrálás felbomlasztja a verset, egyben a lírát is.
• Az így kiherélt líra alkalmatlanná válik funkcióinak betöltésére.

A poétikai bomlást erkölcsi relativizálódás követi.

Sírnak az egek,

Szaladgálnak a fanyar fellegek,

Tízéves négylábú családtagunk,

Nala -

Beteg...

Az udvar dörgő hangú királynője

Bágyadt,

De még így sem lophatnák el a házat,

Mert ha bármi alakul,

Előrejön nehezen,

Szótlanul,

És máris elkotródik bármi, bárki...

Bágyatag január pihen fagyos ágyon,

Tegnap négy injekció,

Ma három.

Sürgölődik csendben a család,

Halkul a szél,

Tocsog a tél,

Mindenkinek elakad a szava;

Maradj velünk,

HARMINCKILENCEDIK RÉSZ

Nekünk ez már a sokadik telünk,
Kéz a kézben szalad
Az Életünk.
Lassítás kéne,
Némi pihenő,
De megállni sose hagy
Az Idő.

Talán már egybe is nőtt a kezünk,
Nekünk ez már a sokadik telünk.

A sokadik telünk...

Mindenüvé, ahol emberek élnek is, átutazóban

vagy települni akarván új otthonkutatásban,

mindenüvé jut e távoli földkerekén magyar ember:

Szerteziláltan is összesodorva megismerik egymást,

míg a világ alig ismert pontjain egybebotolnak,

már csak a nyelv a közös nevező: Nemes üdv a magyar szó,

bármi dicséret vagy szidalom szava hangjai szállnak.