lnpeters blogja

Tavasszal mindig újrakezdünk

Hitet, Reményt és Életet;

Forr a Tavasz!

Emeljük fel a fedőt,

Régi történet, több helyen is olvastam.

——

Tavasz-feszültség zúg a fellegekben,

A csíra sarjad,

SZÁZHUSZONKETTEDIK RÉSZ 

A tradíció a kultúra talapzata, időbeli kiterjesztése, amelynek a birtokosa a nép.

Az óra pereg,

Az eső nagy cseppekben szemereg,

Hallgatnak az egek,

Áldozat közeleg.

A jövő ködös,

És minden kósza rémálom

Vörös.

A Jelen a sír szélén térdepel,

Világ-oltáron fekete lepel.

Globalizált rémlátomás;

Lesz-e

Harmadnapra

Feltámadás?

*

A Jelen?

Profán homok,

S a néma templomok,

Mint konok, önfejű optimizmusok,

Nyújtóznak tornyaikkal

Ég felé.

*

Gúny tárgya lett a Hit,

S az államok parancsolója

Valamilyen diplomáciai küldöttség tagjaként londonba érkezett egy többször megkoszorúzott francia poéta. Arisztokraták divatos kedvence volt, ma már kutya se emlékszik a nevére.

SZÁZHUSZONEGYEDIK RÉSZ

Szürke égből,

Szürkeségből

NEGYVENNEGYEDIK RÉSZ

A Tél semmivé lett;
Vajon mikor lesz a világ
Szerelemre érett?
—-
Kiskölykös torzsalkodás,
Alku pénzre, tökre;
Képernyőkről acsarkodik
A Föld minden ökre.
——
Kamaszos vetélkedés,
Gazdasági hajsza,
Világszerte ettől konyul
A Szabadság bajsza.
—–
Agglegény fontoskodás
Világot csal lépre,
Festett piacdémon helyett

SZÁZHUSZADIK RÉSZ 

Huszonkét éve…