lnpeters blogja

Az árnyékok fagyra várnak

Az árnyékok fagyra várnak;

Végórája jött a sárnak.

 

Csillagtalan éjszakában

Sötét sál a Hold nyakában.

 

Állandósult profán telek

Tömegekben örvénylenek...

 

Az árnyékok fagyra várnak,

Füstbohócok tovaszállnak.

 

Magányos lett minden Csoda,

Harcra készül a Tél hada.

 

Lehet a Tavaszt remélni,

Csak a Telet túl kell élni...

 

Vén Remények összezárnak;

Az árnyékok fagyra várnak.

A gonoszság árverésen

A gonoszság árverésen

Nagy globális pláza-széken.

 

Isten napja lemenőben,

Minden bolond ünneplőben.

 

Az érintett fénykörbe áll,

Minden pénztömeg licitál.

 

A gonoszság árverésen,

Ahogyan már gyakran, régen...

 

A vevők el sose késnek;

Híre sincs a "fejlődésnek".

 

Falra borsó...

Meg se kottyan;

Pénz, hatalom - mindig ott van...

 

A gonoszság árverésen;

Korról korra mindig készen...

 

Mindig licitál a tömeg,

Nincs egyedül üdvözítő

Nincs egyedül üdvözítő

Csalhatatlan szózat;

Silány tragédiák helyett

Kéne jó bohózat.

 

Sose megy az emberiség

Egyetlen akolba,

Mindig számos út vezet majd

Mennybe és pokolba.

 

Nem a közös globál-akol

Lehet az út vége,

Hanem az együttműködő

Aklok szövetsége.

 

Nincs egyedül üdvözítő

Mágikus zsolozsma,

A Fejlődést az egyének

Boldogsága hozza.

Magyar Kultúra Napja van

Magyar Kultúra Napja van,

Vén borongós január,

Volt itt már orosz megszálló,

Török, Habsburg, meg tatár.

 

Bennünk a magyar Hagyomány

Energiája remeg,

Körülöttünk ülnek régi,

Meg új ellendrukkerek.

 

Jöttünk - vagy mindig mi voltunk

Az őslakók valaha;

Régen elhalkult bennük már

Az Eredetek Dala.

 

Magyar Kultúra Napja van,

Fájdalmasan zúg a szél,

Úgyse marad meg Magyarnak,

Aki a Jövőtől fél.

 

Ha értenénk, hogy mit zörög

Lábunk alatt az avar,

Világvégi éjszakában

Világvégi éjszakában

Térdel a Múlt egymagában,

 

Vállán hosszú, kopott kabát;

A Jelenért suttog imát.

 

Vén doktrína-kísértetek

Sötét ködben örvénylenek.

 

Megbomlott a "fent" és a "lent",

Bőg a profán,

Hallgat a Szent.

 

Térdel a Múlt egymagában;

Világvégi éjszakában.

Havat hord a januári szél

Havat hord a januári szél;

Érzelgős kis dallamokon

Pityereg

A Tél.

 

A végzet hamisan hegedül;

Az Ember csak

Isten nélkül

Lehet egyedül.

 

Havat hord a januári szél;

Nem a tudomány éltet,

Hanem

A szenvedély.

 

Havat hord a januári szél;

Az Ember nem képletekben,

Rubrikákban él.

 

Ház előtt seperjük a havat;

Nem tudja a statisztika,

Hogy milyen a 

Boldog Pillanat.

 

Isten nem röpcédulát dobál;

A néhai jégkorszakok

A hajdani jégkorszakok

Árnya múlt-kapuban kopog.

 

A szörny csak látszólag hátrál,

Régen új jég-jövőre vár.

 

A Múlt jégkorszakot okád,

Még nem is sejtjük az okát...

 

Milankovics- teória?

Pár tonna borsó a falra...

 

A hajdani jégkorszakok

Éhes gyomra újra korog.

 

Miféle törvényszerűség

Kulcsolja álszent tenyerét?

 

Vagy talán a véletlenek

Rozsdás lasszója tekereg?

 

Ha egyik sem?

Milyen alak

Áll lesben a kertek alatt?

Volán mögött, hóesésben

Volán mögött, hóesésben,

Egyre szigorodó Télben.

 

Ablaktörlők táncot ropnak,

Emlékek jelenné kopnak.

 

Közepén a ködtengernek

Idő-bolyhok ábort vernek.

 

Az éjszaka mind mostohább;

Van-e tovább?

Merre tovább?

 

Egyre szigorodó Télben,

Volán mögött...

Hóesésben...

Sötét király áll a mattban

Sötét király áll a mattban;

Az utolsó gondolatban.

 

Fekete-fehér ég látott

Hosszúra nyúlt végjátékot,

 

És a pozíciós végzet

A partiban elenyészett.

 

Sötét király áll a mattban,

A sakkóra mozdulatlan,

 

És a távoli istenek

Elméletet frissítenek.

 

Fut az élet mattról mattra,

Változatról változatra,

 

Holt bakancsos talpra pattan;

Sötét király áll a mattban.

Atlantisz bennünk él régen

Atlantisz bennünk él régen,

Valahol lent,

Nagyon mélyen...

 

Fentről folyton feledtetve...

Alulról mégsem feledve.

 

Alvad a messzi Múlt vére,

Volt a Földön világvége...

 

Atlantisz bennünk él régen;

Csillag egy mitikus Égen...

 

Be van a lelkünkbe égve,

S mint Reményt, őrizzük félbe....

 

Tudjuk ott 

Lent,

Nagyon mélyen,

Hogy a Múlt előtt volt  Régen...

 

Atlantisz bennünk él régen,

Nagy evolúció-éjben...

 

Ebbe a mai világba Pürrhosz király beleillene

Ebbe a mai világba 

Pürrhosz király

Beleillene;

A globális térben 

Fennen lobog

A néhai szelleme.

 

Fölösleges törekvések,

Meddő célok

Bendője korog;

A látszólagos kedvesség

Pajzsa mögül

Vadul vicsorog.

 

A globális

Világ-hübrisz

Célba sose ér,

De miatta

Patakokban

Ömlik majd

A vér...

 

Globál-pénznek emberélet

Nem számít sose...

Ebbe a mai világba 

Pürrhosz király

Beleillene.

Történelem - vigaszágon

Történelem - vigaszágon;

A "fejlődés"? 

Rozsdás járom.

 

Ha elfoszlik a szemfedő,

Mindig van újabb túlerő,

 

Csupán jelmezt vált a világ,

Istene mindig: kapzsiság.

 

A pénz a szószékre rángat

Tökkelütött doktrínákat,

 

A média-janicsárok

Fekete serege károg,

 

Így ölt jeges eszme-falon

Új kígyóbőrt a hatalom...

 

A Megváltás?

Örök álom...

Történelem - vigaszágon...

Isten ül az Idő partján

Isten ül az Idő partján;

Remény jobbján,

Gond a balján.

 

Profán gének, szellem-mémek

Néhanapján átkelnének,

 

De az Időn nincsen gázló,

Csak új,

Meg újabb fiaskó...

 

Isten ül az Idő partján...

Ami komor, sose pajzán.

 

Amiben még él az Élet,

Végzet-vízbe sose téved.

 

Ami kicsit sem zavaros,

Nem élő - csak hivatalos.

 

Mindegy, lapu vagy bojtorján..

Isten ül az Idő partján.

Oldalak