lnpeters blogja

Levélhullató október

Levélhullató október;

Zöld levélből lesz - cinóber.

 

Felhőfront a város felett,

Siránkoznak fent az egek.

 

A Hajnal már a Múltaké;

Megy az Idő Ádvent felé.

 

Lélek-mezőn él az Ember;

Levélhullató október.

Vízöntő sohasem enged

Vízöntő sohasem enged;

Más kolompjával nem csenget.

 

Vízöntő az Idő őre;

Hol hátra, hol meg előre...

 

Múlt és Jövő összeolvad,

A Jelen köztük mos fogat.

 

Vízöntő sohasem enged;

Feleslegesen nem szenved.

 

Előre írt végzeteket

Eszkábálnak a gyerekek,

 

Viszont az érett felnőttség

Jelvénye a felelősség.

 

Vízöntő sohasem enged;

Nem méltányol kánon-rendet.

 

Hatalom-brancsot nem szeret,

Sem hivatal-művészetet.

 

Istennek nincs médiája

Istennek nincs médiája,

A nézettséget nem várja.

 

Nincs változás az Ős-Oknál;

Az Egy mindig több a soknál.

 

Minden egy alapra épül,

Az igazság el nem évül.

 

Istennek nincs médiája;

Nem pénzért nyílik a pálya.

 

Bárki bárhogyan hirdeti,

A célt csak Isten ismeri.

 

Harsány, zörgő jelszavakat

A múló Élet kikacag.

 

Múlt ásít a világfára;

Istennek nincs médiája.

Idő-parti vén sírhalom

Idő-parti vén sírhalom;

Nem látja semmi hatalom.

 

Hierarchiától távol

Pihen a néhai bátor.

 

Örök nemlét örökléte

Az egyetlen örök béke...

 

Idő-parti vén sírhalom;

Magányos, tört szikla-fokon.

 

Nem mezes, és nem meztelen,

Nem fogad, és nem is üzen.

 

Nem látja semmi hatalom;

Idő-parti vén sírhalom.

Hit a lelke a világnak

Hit a lelke a világnak;

A kételyek halni járnak.

 

A csoda tán csodára lel,

A kétely mindig vezekel.

 

A lehetőség - egyedi,

A habozás megszünteti.

 

Hit a lelke a világnak;

Félénk lelkek holtig várnak.

 

Jövő nem aggódva éled;

Csak a Bátorság az Élet.

 

Profán szánt gazdaság-hegyen;

A túlerő lélektelen.

 

Út mentén jegenyék állnak;

Hit a lelke a világnak.

Zrínyi Miklós és a vadkan

Zrínyi Miklós és a vadkan

Nem, játszottak egy csapatban.

 

Még mindig Múltunkat rágja

A gyilkosok hazugsága.

 

Virtuális vadkan topog;

Őrzik tudós dolgozatok.

 

Zrínyi Miklós és a vadkan

Egybenőtt a köztudatban.

 

A vadkan, a véd köd-evő

Tankönyvekből röfög elő,

 

Történelmet sárrá turkál,

Felelősséget felzabál...

 

Zrínyi Miklós és a vadkan;

Mára sajnos nem szokatlan.

 

A történelem-hivatal

Inkább sertés-mítoszt akar,

 

Ősz lépett Nyarunk nyomába

Ősz lépett Nyarunk nyomába,

Nehezül az Idő lába.

 

Nyár-emlékek fényesednek;

Szimbólumok pityeregnek.

 

Vén  jelképeit porolja

Az Elmúlás fikciója.

 

Ősz lépett Nyarunk nyomába;

Profán érzés száll magába.

 

Nap süvegel Távlat úrnak;

Templomtornyok ködbe szúrnak.

 

Elmúlt a Nyár, a Lét éke;

Megöregedett a Béke.

 

Ősz lépett Nyarunk nyomába;

Az Öröklét újra kába.

 

A Mítosz örök-esendő,

Áztatja utókor-eső.

 

Néhai Karok és Rendek

Néhai Karok és Rendek

Éltek egészen más rendet...

 

Ólomsúlyú idők jártak,

Bátrabbak voltak a bátrak.

 

A pártok meg lobbik helyett

Volt valódi képviselet.

 

Néhai Karok és Rendek

Nem hiába üléseztek.

 

Bécsi télben,

Oszmán nyárban,

Csonka, pusztuló országban

 

Csökevényes államiság...

Tán rajtuk múlt a Magyarság...

 

Néhai Karok és Rendek

A mennyekbe ritkán mentek...

 

Gyakorta panaszáradat

Ostromolta a gátakat,

 

Isten áll a csendes Őszben

Isten áll a csendes Őszben,

Fonnyadó lombok alatt,

Folyton változik a gonosz,

A Jó állandó marad.

 

Felleges történelmeket

Ide-oda fúj a szél,

Perc-életű tévedésről

Már a régmúlt sem beszél.

 

Parvenü mű-isteneket

Múló anyag eltemet,

Talány sűrű felhőzete

Hallgat az Idő felett.

 

Isten áll a csendes Őszben - 

Egyre szürkébb lesz az Ég;

Mindig újra szenteli az

Életet a maradék.

 

Sötét árnyék nyeli el a

Megalkuvó elveket,

Atlantiszban, nagyon régen

Atlantiszban, nagyon régen,

Másik Hold úszott az égen.

 

Más folyók, másféle hegyek,

Más Föld volt, és más tengerek...

 

Más tél volt,

Másféle tavasz;

Csak az ember volt ugyanaz.

 

Atlantiszban, nagyon régen,

Viskó állt a faluvégen...

 

Profanizált gólyatávlat

Nem ismert morális gátat.

 

Telt a propaganda-bendő;

Dogmákba fúlt a jövendő.

 

Csillag se maradt az égen..

Atlantiszban,

Nagyon régen...

Líra-folyam árterében

Líra-folyam árterében

Palotát épít a stréber.

 

Kánon-hatalmasságokat

Magaspart-kastélysor fogad.

 

Globál pénz-infrastruktúra

Szoktatta őket vályúra.

 

Líra-folyam árterében

Sznobok élnek mű-kenyéren.

 

Gyorsan romló líra-jelmez

Múló divatokat keltez.

 

Mocsári hivatal-hakni;

Eldobható lírát kapni.

 

Líra-folyam árterében

Virágzik a dölyfös szégyen.

 

Kinevezett tehetségek

Nyája ügyvéd után béget.

 

Szeptemberi derült égbolt

Szeptemberi derült égbolt;

Odaát van, ami rég volt.

 

Könnyed, halványszürke egek;

Nem lesz mindenre felelet.

 

Dacosan zöld levéltömeg;

Némák maradnak a kövek.

 

Szeptemberi derült égbolt;

Most is ugyanaz köt és old.

 

Bármit állít a tudomány,

A kezdet és a vég - talány.

 

Lét-masina vágyat szkennel;

Minden összefügg - mindennel.

 

Odaát van, ami rég volt;

Szeptemberi derült égbolt.

Álmodozó, vak szerencse

Álmodozó, vak szerencse;

Toronyóra,

Vagy tál lencse...

 

A szerencse üres csónak,

Nem létezik - csak utólag.

 

Árnyékokba kapaszkodnak

Azok, akik benne bíznak.

 

Álmodozó, vak szerencse;

Predesztinált sors-kelengye.

 

Az árral sodródó ember

Azt reméli, majd a tenger

 

Gyengéden gondjába veszi,

S álomföldön partra teszi.

 

Jövőt a Múlt fel ne keltse...

Álmodozó vak szerencse...


 

Oldalak