Mysty Kata blogja

Tört életem

Leborulok, - vigaszt hoz,
Ez most mindent visszahoz!
Ünnep ez a pillanat,
Szívem úgy ver! Hogy szalad!

Hálát adok Érted én.
Bárcsak lennél, - élhetnél!
Elkésett - e, mennyit ér.
a megvallott értem élsz!?

Urunk másként gondolja,
Irgalma nagy, hatalmas!
Kegyelmébe fogad ma,
Mindenképpen elfogad.

Amíg élek, bennem élsz,
Feltámadsz, mint költemény...
Sirató meg könyörgés,
Nem mint góbé, - énregény,

párbeszédes, cselekmény,
Hőse is van, te meg én,
Peregnek a szerepek,

Ide teszem eléd

Ide teszem eléd mindenem!
 

Tiszta égbolt a hűség,
Felhő sehol, nyugalom
simul, játszik a tükrén...
Mint a csönd az ugaron.
 
Veled összefonódva
 - te már a szerves részem
maradsz, az vagy, régóta
nem engedlek el Téged,
 
Vétek lenne, nagy hiba
ha nem lennél itt velem.
Kell, hogy még - te se engedj!
 
Vészfék a közös élet,
A közeledben
inkább közeledem ...
 
Lelki eledelemhez
lételem vagy...
Légy mint fejedelmem...
 
Ide teszem eléd mindenem!
 

Hogy ki voltál nekem?

Hogy ki voltál nekem?
A Mindenem, - hittem...
Sok kis szikraszem-ihlet...
Küzdőtársam, s a hitves.

Az örök-nincs-hiány...
(könyörtelen, hitvány!)
Fáradtan is szeretők,
a túl korán elmenők.

Hogy ki voltál, te sem
tudhattad, -megértem,
A Könyv lapjai között
a préselt katáng örök!

Az édes álom hosszú útján

Mysty Kata

Az édes álom hosszú útján

Kezemben egy szál őszirózsa...
Elviszem, ha virrad az Óra!
A temető csöndje hull reám,
Mint levél a rőt avarhullán...
Pihen a Lélek megnyugodván,
Az édes álom hosszú útján.
Aludj,
Semmi sem zavarhat már!

Októberi fényben

Mysty Kata
Októberi fényben
 
Októberi fényben
selyemkönnyű szél leng...
Zöld levélen réved,
rajta el nem téved!
 
Októberi fényben
rejtőzködő vének
szunyókálnak szépen,
merengenek, élnek.
 
Októberi fényben,
aranylóbb az élet...
Varjak szerte, lazán,
halottaknak napján.
 
Októberi fény-szett,
csábítóan ékes.
gyönyörködtet, áthat,
színpompás e játszma!
 
Októberi tavasz,
mint az éhes kamasz,
levélágyban ölel,
szerelmetes hölgyet.

Lélekkapocs

Lélekkapocs
 
 
Te vagy Lélek az a Kapocs,
Ami nélkül, minden halott!
Te vagy Lélek szoros szövés,
Erős fűző, szent kötélék.
 
Hármas kötés, biztos töltés,
Voltál, s maradsz összeöltés.
Mint kőoszlop sziklaszilárd,
Nem fog rajta soha csapás.
 
Lélek által megmaradunk,
Erős Várunk Atya, s Fiúnk!
Csak a Lélek visz a mennybe,
A találkozás nincs már messze!
 
Drága Párom, "mennyországom",
Most ezt Isten elé tárom...
Egy az utunk, összefutunk...
Végtelenben találkozunk.
 

Csak te hiányzol egyedül

Csak te hiányzol egyedül
 
Csak te hiányzol egyedül,
A szív imákba menekül,
A szó mind, mint a gyász, úgy megfeketül,
Szívbe markol, - enyhül....
Jaj-om legbelül.
 
Csak te hiányzol egyedül,
Üres a fészek, ki nem hűl.
Pereg előttem, el nem rejthet a múlt.
Megszépült emléked,
Napként süt bennem.
 
Egyedül csak Te hiányzol,
Számos adottság;- jóságod,
áldássá válásod - emiatt zárolt,
Végső a szállásod,
Urad szolgálod.

 

Mysty Kata

Kedvcsináló

 A rózsák
 
A rózsák este üzennek,
Ha alkalmatlannak tűnnek...
A tövisek legyintenek,
majd türelemre intenek,
mint a büszke félistenek!
 
*
 
Mint türelem a rózsát
vigyázom az órát...
Hogy jöttödnek percei
szépségét rám szórják.
 
*
 
Minden, a Minden csupa kék:
az álomút, valóság, bérc...
Reményt alkot a költemény,
Enyém marad - kis szökevény.
 
 
Életdalok, én dalolok!
Pillanatok pilláimon
versszerelmek, ha villantok,
szeretet lesz tánc-motorom.
 

Az élet tengerén

Az élet tengerén
hajómon te meg én,
Még csendben most a szél...
Éber fény víztükrén.

Messziről hang röpül,
Mint madár , ha örül...
Keringve száll körül,
Felénk ér, le is ül.

Hangszálat köszörül,
Légörvény összegyűr...
Az ember vele küzd
Meg bátran, emberül!

Kis élet, két halál,
Nagy Élet, egy Halál,
Van, ki megkönyörül...
Van, aki újjászül.

Ében Fény vízbe fúl,
A sötét mélybe túr..
Vitorlás , visz az út,
Minden út visszafut!

MystyKata ; Az élet tengerén

Botlásaid

MystyKata; Botlásaid

Szokásaid hatalma nagy,
A botlásé nem annyira...
Visszájára fordíthatnak...
Motiválnak, -bátran vállald!
Nem hátrálhatsz, kihívás az!
A jellemet kalapálja,
kicsiszolja, rá gondja van!
Kimunkálja, "Terve" szerint...
A kegyelem mindennapi.
Tévelygés'id, tévutaid...
Elkísérnek; - küldetés, hit...
Egy célt mozgat halálodig.
Közelebbit, távolabbit.
Nyerővé tesz, mint álmaid !
Csodává lesz, 'mi lelkesít!
Emberré válsz, kit Lelke hív!

Szívöröm

 
 

 

Válasz az öröm, válaszd, ha ködös
Tér, kő választ is el, mégse add fel!
Győztes szívöröm lesz a gyönyöröd...
Élet s harc között,
útja beköszön...
Vesztes a közöny!Hang és szín kötöz,
Semmit sem töröl...Kitart, nem ötöl-
Hatol, nem flörtöl. Öröm a válasz,
Mindenkor támasz.
Szívedre játssza, vidám a játszma...
Boldog a tánca,Ha veled járja,
Élet a tárgya...
 
MystyKata
Szívöröm

Van, ' ki hozzád rohan

Körbe vesz a szeretet,
Ápol, vigyáz, - szíved ver!
Körbe ölel, érzed ezt?
Valóság, - nem képzelet...
 
Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.
 
Van, 'ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek szép a holnapod.
 
Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még, - nem vitás!
Férj, az apa; - egy áldás!
Biztonságban a család.

Őrizlek

Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég...
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még
Szívügyünk nagy tüzét,
Kis apró örömét...
Életünk értelmét;
A kezdet , s a vég
Lelkünkben összeér.
Nincs soha feledés,
Őrizlek, őrzöd még...
Barátom , testvérként...
Éveink emlékét.
Mint mézek jó ízét...
Rózsakert nyár-színét,
Őrizlek, őrzöd még...

MystyKata: Őrizlek

Hazaérve

Hazaérve
 
Ma szerettem meg a zúgó szelet...
Ha nincsen kezdete, van-e vége !?
A végét sem látni, csak irányát
Követheti szemünk ; - az "Írását" .
 
Szeretet-jelképe,  folyam ahhoz ,
Lángbarát , mint a Nap, kell a fagyhoz,
Meg kell maradjon "azon a Lapon."
El ne vesszen senki, ősi jogon...
 
Az ünnep ünnepet is varázsol.
Pünkösd egy karácsonyt, s ha kivárod...
Fiú - i Életet, Lélek-Isten...
Szentháromsága nekünk a Mindent!

50 éves érettségi találkozónk elé

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.

Kis jövevény

Szíved alatt új szív dobban,
Szív a szívért nagyot , S jobban.
Anyaméhed rejti, hosszan,
Kilenc hónap után csupasz
Kis, eleven élet kér meg...
Fogadd szíved melegébe!
Légy te boldog anyukája,
Anyukád meg nagymamája.
Neved legszebb: "az unokánk"!
Jöttödnek az öröm kijár!
Áldott a perc, minden óra,

Oldalak