Mysty Kata blogja

Nyíradony
Volt otthonom,
Egykoron..
Fiatalon.

Megszépül
az mindenkor,
'mi olykor
ért, s fájó volt..

Szerettem,
mert szerettek,
A szív el
nem felejthet.

Áldozat vagy,
Kárhozat...
Hoz a holnap
álmokat.

Nem tolat
a vágyvonat,
Rajta van
a céltudat .

Láttam patak vizén a gyöngyöző napfényt,
Buborékok ajkán ragyogva csillogott !
Ezernyi csók csobbant, cuppanás meg'itatott.
Fényladikok csodája ringott...Ringatott!
Aztán a fák közé szökött,
Legyezőként landolt kézközött
Elköltözött.

Láttam

Gondolat erdejében,
Toporog szenvedélyem,
Nap fénye résnyi rajta,
Szeretet annak arca.

Gondolat is tengerár,
Fényeső a Golgotán..
Költészet a hullámágy,
Viharban kél, sorba áll...

A gondolat erdejében

Már az ősz siet elénk,
Buzgón lépkedve hetykén
társul szegődik, beszél.
Amint durozsol, a nap
szánva megveti, arra
tüzel akire kell még...
Meg ne fázzon a test-vér!
Ő itt igazán megfér ....
Legyen hű minden testvér!
Halad, halad a kerék,
Teker tekergőn a szél...
Őszül ő is a fején.
Rohan az idő, a vén!
Pontos a váltón az és!

Mysty Kata
Az ősz siet elénk

Mysty Kata : Az én Napom

Ki-tűnő nem, csak szép vagyok,
ha felragyog minden reggel
az én Napom!
Örömet ír sugarával az arcomon...
Pirosan leng örömpírja,
ha örömkönnyel mind lemossa,
Égi kékkel satírozza
Féltőn szeret,
én is vakon,
akit Isten nekem adott.
Tisztul lelkünk, harmat mossa,
vétségen túl kétség lakja,
ettől hull a', az égbolt alja..
Az arcra simul,
S reá az áldott éj leple hull.

MystyKata
Úgy...

Úgy ragyogsz bennem ,
mint festményen a színek,
s mint fa a fényben
ha alkony néz feléje.

Úgy ragyoghatok ,
mint megtisztult jegygyűrűd
medál-keresztje,
'mit(a) hajnal sem keresztez...

Kitartó ez a nyár,
Szívat a forróság ...
Mint egy hős indián,
Felhevült ős titán!

Kibírjuk, kitartás!
Érik az aratás...
A kalász - hitvallás,
Az élet nagy áldás!

Ha áldás, úgy vigyázd,
Mint anya magzatát,
Egyszülött, Szent Fiát...
S viszont is az Atyját!

Tűz a nap, el nem ég,
Felhőtlen kék ezért
az égbolt, szürkeség
uralja, meszelt fény

tapasztja rá magát,
Tikkasztó sugarát
hinti szét mireánk...
Forralja mámorát.

mystykata
Mintha csendben csak szeretnénk

Mintha mindig veled lennék,
mintha csak mi ketten lennénk,
mintha soha el nem mennénk,
mintha csendben csak szeretnénk...

Mintha, csak úgy , messze menvén...
Egyszer mégis visszajönnél,
Mint rég fogott (a) munkakényszer....
Most úgy tart fel a Távol tőlem,

Mintha várni volna kedvem,
Mintha várni lenne kegyes,
Mintha a csenddé volna minden,
Mintha feddés lenne mindez.

Fáj, nagyon fáj,
hogy már nem vagy...
már nem is leszel,
A nap is hiába kel fel,
le se nyugszik, velem szenved.
A hiány egyre nagyobb.
Az a perc, amely elválasztott,
bennem jéggé fagyott,
A hajnal is késik,
úgy bealkonyodott.
Az ég kékjén most képzelet alkotta
halvány alak rajzol hívó patakot,
benne Te egy lélekcsónakon.
Hiába a sírás, csak az Írás
vigasza húz a mába át.
Fáj a múlt, fáj a jelen,
Hogyne fájna a jövő, nélküled?!
Az elmúlás kegyvesztetten temet el

Elmenőben - mégis vagyok,
Óvakodva Feléd tartok,
hulló széllel szemben , ahogy
a színezett fényruhámon
szétfutnak a szakadt foltok
rajzolta, bús, kék fantomok...
Kísértőim, - eltaposom...
Vízeséstől napom ragyog.

Egy év telt el, a hamvadon
halkult virág, - színehagyott.
A nevedet a hajnalok
rajzolják ki, (drága arcod,
vélt mosolyod, ) - még zokogok.
Zokog itt benn, hallgatagon
fel -feljajdul a hiányod,

Emlék a kulcs...
Hozzád ismét benyitok,
Elillant a múlt,
Veled ment el a titok.

Emlék az út..
Hozzád visz az, eljutok
Ösvényen át, hisz
Ott állsz a keresztúton

Emlék a nap,
Forrás az , mint volt régen,
Éltetőn kél , meg
is nyugszik lementében.

Emlék fűz át,
Nem fakul, még színteltebb,
letisztult, kitár
mint hajnalt a kikelet.

Mysty Kata

Ölében tart a nyár

Ölében tart a nyár,
Mint kedvesemé
ölelése akár,
A forró testbeszéd.

Szárnyal tovább s tovább,
Lobogó láng , aszály,
Szüntelen csókja száll,
Sosincsen vége tán...

Ölelés, csók az ám,
Nem tikkad, nincs hiány,
Heves, forróbb a láz,
Orvosold," indián "!( nyár!)

Mysty Kata
Vakációk

Egész évben arra vágytam,
hogy jusson az időmből még
- testi jóra, lelki szépre!
Vakációk nyugágyára!

Áradó kék, mint, fáradt folyó,
Benne a nap is, lenge hajó...
Hullám taraja kimagasló,
Hátára veszi mint kimonót.

Áradó kékben mint lendkerék,
A szél pörgeti felhők csücskét.
Vízen lebeg az ég-tükörkép,
Angyali szózat lila körén.

MystyKata
Áradó kék

https://m.youtube.com/watch?v=jzHjR_q6ATg

Kék a madár, kék a tolla,
Szívem a te szíved foglya...
Minden nap és minden éjjel,
Repdes érted telve hévvel.

Kék a madár, kék azóta,
amióta virradóra
ébred a vágy, biztat óra,
körbeölel kakasszóra.

Kék madaram , szépek szépe,
Végig simul rajtad fényes,
Napsugártól tüzelt vérted,
Boldogságos küldetésed.

Mysty Kata
Kék madaram

A kék nyugalma a szeretet,
Oly csodálatos ma televed!
Az égbolt dalol most felettem,
Bolondságot mind elfeledtet...

Modern öngyilkos restség,
Kávé a cigi mellé...
Minden kényelem eléd
Terül. - Szerelem ne késs!

Lelked temploma a test,
Táplál élvezet nem egy!
Nem kell az Isten, minek!?
Eszel, eszel csak, hogy élj...

Ölbehulló az élet,
Boldog óra mind tétlen,
Öledbe hull a léted,
Élő hallottan éled.

Mysty Kata
Öngyilkos restség

Mysty Kata
Minden virág

Minden virág beszél,
Dalt komponál, zenész,
Mint "legszebbik" művész,
"Árulja is művét!"

- Szegfű, rózsa, nárcisz,
színe sose számít...
Szála kettő, három,
A nagy Ő-től várod!

Szív a szívért áldoz,
Fentről mennyet lehoz,
Virágnyelven közli,
szívét is kiönti...

Az fűzi őt hozzád,
- mind tiszta szó , - fond át!
Tegyél rá egy masnit,
Füle lehet "tapsi!"

Ma fordult az év, akkor a világ,
Velünk örült sok, jó, s igaz barát,
Igenelt május, zengett rá imánk,
Házasok leszünk mi már ezután.
Életünk végéig együtt lehetünk,
Ha lehet, tovább is, mindig együtt .
Köszönöm, igen, de az érzés kevés,
a liliom illata elmondja miért...
Kezembe tetted, életemért
Életedet, ami oly sokat ér!
Májusom, minden , minden oly szép!
Éppen most, orgonanyílás idején ...

Mysty Kata
Házasok leszünk
1976.máj.08.

Május, május,
messzi ne fuss,
Csupa virág,
minden faág.
 
Tele a hárs,
bükk és a nyár
Illat árad
orrba, szájba.
 
Május, május
virág az út..
Akácillat...
El,elringat
 
Énekszólam, szórva szórja...
Mint nótafa fújja, fújja...
 
Illat bálján minden virág,
mint egy király trónját bírván!
 
Szép vagy május ki- kitárulsz,
Gyönyört árulsz, s mi megállunk.