Mysty Kata blogja

Körbe vesz a szeretet,
Ápol, vigyáz, - szíved ver!
Körbe ölel, érzed ezt?
Valóság, - nem képzelet...
 
Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.
 
Van, 'ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek szép a holnapod.
 
Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még, - nem vitás!
Férj, az apa; - egy áldás!
Biztonságban a család.

Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég...
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még
Szívügyünk nagy tüzét,
Kis apró örömét...
Életünk értelmét;
A kezdet , s a vég
Lelkünkben összeér.
Nincs soha feledés,
Őrizlek, őrzöd még...
Barátom , testvérként...
Éveink emlékét.
Mint mézek jó ízét...
Rózsakert nyár-színét,
Őrizlek, őrzöd még...

MystyKata: Őrizlek

Hazaérve
 
Ma szerettem meg a zúgó szelet...
Ha nincsen kezdete, van-e vége !?
A végét sem látni, csak irányát
Követheti szemünk ; - az "Írását" .
 
Szeretet-jelképe,  folyam ahhoz ,
Lángbarát , mint a Nap, kell a fagyhoz,
Meg kell maradjon "azon a Lapon."
El ne vesszen senki, ősi jogon...
 
Az ünnep ünnepet is varázsol.
Pünkösd egy karácsonyt, s ha kivárod...
Fiú - i Életet, Lélek-Isten...
Szentháromsága nekünk a Mindent!

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.

Erdély az ihlet,
Versbe is illett!
Erdély az Élet,
Tejed és mézed!
 
Szent az akarat,
Vért meg nem tagad!
Bár konok, gőgös!
Mint kő a kövön!
 
Szépség és erény...
Te lehetsz, Erdély!
Tollhoz az ecset...
Festői helyek!
 
Ha kell az igen!
Kiállsz egy hittel!"
Azt mondod, s teszed....
Otthonod szeresd!
 
MystyKata : Erdély
 

Köszönöm a viszonzást,
A távolból figyelsz rám...
A biztatás jó hatás,
A viszonzás jó bor ám!

Ahogy te írsz, élvezet.
Ahogy zenél a lelked,
A játékod egy Veled!
Utánozni sem lehet.

A harangom épp delel,
Időnként , ha kell , felel.
Érted kondul , - létezem!
Áldozat az életem.

A Lantomon minden szó,
Mint folyónak kincse, - tó.
Mint kenyérben pici só...
Az élethez tartozó.

MystyKata; Érted kondul

Kép
Ágnes B. Erdei

Mysty Kata
A Líra

Csomagban várakozik,
Nem viszi el a derűt...
Kendő, sál, árva zokni
Szavakkal rímbe merül,

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.

Most tél van, nem havaz,
Fagy se köt, jó alany,
Kézben a vérerek,
mint a lábban merevek.
 
- Volt egy pár, kesztyűpár...
A egyik megunta már!?
El is tűnt, már messze jár
A másik akkor minek már!?
Kukába hát vele!
Ha nincs meg a" fele"!
Kiesett, leesett!!?
Meglesz-e, már az mindegy?!
Kukában utazott a balos idegen utakon
A jobbos meg fekve maradt
hallgatag, valahol a szatyor legalján.
Így maradt szalma(özvegy)lány!! Volt, nincs, kesztyűpár...
Páratlan, minek már?!
 

Dísz-hó, faág-virág,
Nem jó ez a világ!
 
Dér-ült a táj. - Szitál,
Pelyhes kis tánc, mi más?!
 
Fagyos a vágy, dermedt,
Jege sír a csendben.
 
Jöjj el, - Holnap! - Emelj!
Szárnyra kelni, - Te merj!
 
Kell a szent szó, szép vers,
Óda, románc, "hétszer!"
 
 
*****
 
 
Hét ága van a napnak,
A fagy mindet bekapta!
Halvány a fény alatta,
Titkon rügyét fakasztja.
 
Hét ágra nem süt már ma,
Magamagát magában,

Most Golgotára visz minden út
Áll a kereszt már, áll szomorún...
Acsarkodàst hall, rágalmakat,
Megfeszíttetik! - kiáltanak.

     *

Köszönöm a tegnapot,
S azt, hogy megvirradhatott
Új napom!

Meglepő, mint egy álom...
Amint nagy lelkesedve
Felállok.

Rögvest kis csónakba száll,
Viszályt kelt, - nagy a ricsaj!
Jön a baj!

A vers , - énképed


Nem mondom el csak neked,
A vers, énképed, ne írd,
Teremtsd!
Szüld újjá benne magad,
Isten szócsöve leszel
Majdan...
Hathatsz, rostán fönn maradsz,
Babért is csak Tőle kapsz!
 
*
 
Istenem, Atyám!
Adj elvonó imát,
Folyton versre áll a szám,
Írom is őket,
több százan vannak már...
Alázattal kérlek, - áldd...
Apraját, nagyját!
Lelkem Hozzád kiált,
Tehozzád, - nagy, szent Király!
 
Ments meg,
Légy Te a Múzsám!
 

1.

Itt van az ősz hívatlanul,
Minden levél térdre borul...
Amerre lát hiány az úr!
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul.

2.

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek.

Haldokló heverész, `merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
- Széllel keringőzik nem egy, valahány!

3.

Az ősz színpadán...