Mysty Kata blogja

Erdély

Erdély az ihlet,
Versbe is illett!
Erdély az Élet,
Tejed és mézed!
 
Szent az akarat,
Vért meg nem tagad!
Bár konok, gőgös!
Mint kő a kövön!
 
Szépség és erény...
Te lehetsz, Erdély!
Tollhoz az ecset...
Festői helyek!
 
Ha kell az igen!
Kiállsz egy hittel!"
Azt mondod, s teszed....
Otthonod szeresd!
 
MystyKata : Erdély
 

Érted kondul

Köszönöm a viszonzást,
A távolból figyelsz rám...
A biztatás jó hatás,
A viszonzás jó bor ám!

Ahogy te írsz, élvezet.
Ahogy zenél a lelked,
A játékod egy Veled!
Utánozni sem lehet.

A harangom épp delel,
Időnként , ha kell , felel.
Érted kondul , - létezem!
Áldozat az életem.

A Lantomon minden szó,
Mint folyónak kincse, - tó.
Mint kenyérben pici só...
Az élethez tartozó.

MystyKata; Érted kondul

Kép
Ágnes B. Erdei

A Líra

Mysty Kata
A Líra

Csomagban várakozik,
Nem viszi el a derűt...
Kendő, sál, árva zokni
Szavakkal rímbe merül,

Vers zendül, hív ritmusa,
Zenét ír himnusz és dal,
Tavaszt nyit, míg tél szusszan...
Úgy alkot, ahogy él s hal.

A Líra ernyőd, ruhád,
Nagyon bő a választék.
Te döntesz, mi illik rád...
Tél viselt nyarakért!?

Kinek mit, írsz egyet s mást...
Talpán áll - magyarán!
Ha kötve - mind, mind mentsvár!
- Mint étek Úr asztalán.

A testvéri szeretet

A testvéri szeretet
 
A testvéri szeretet,
Földről égbe emelget!
 
Kell ez, mint kis mustármag,
Elvetnek, ha találnak!
 
Pillantás, ha helyre rak, 
a mennyben is tapsolnak!
 
Tőle a rossz elperel,
Belőle majd jót kever.
 
Ha nincs anya, - helyettes.
Csínytevést is helyre tesz.
 
Apáért is kárpótol.
Van ki néha megcsókol.
 
Nagyon jó, ha testvér vagy...

Február 14-hez

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

A nap dolga

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.

 

Kesztyűpár

Most tél van, nem havaz,
Fagy se köt, jó alany,
Kézben a vérerek,
mint a lábban merevek.
 
- Volt egy pár, kesztyűpár...
A egyik megunta már!?
El is tűnt, már messze jár
A másik akkor minek már!?
Kukába hát vele!
Ha nincs meg a" fele"!
Kiesett, leesett!!?
Meglesz-e, már az mindegy?!
Kukában utazott a balos idegen utakon
A jobbos meg fekve maradt
hallgatag, valahol a szatyor legalján.
Így maradt szalma(özvegy)lány!! Volt, nincs, kesztyűpár...
Páratlan, minek már?!
 

"Hétszer!"

Dísz-hó, faág-virág,
Nem jó ez a világ!
 
Dér-ült a táj. - Szitál,
Pelyhes kis tánc, mi más?!
 
Fagyos a vágy, dermedt,
Jege sír a csendben.
 
Jöjj el, - Holnap! - Emelj!
Szárnyra kelni, - Te merj!
 
Kell a szent szó, szép vers,
Óda, románc, "hétszer!"
 
 
*****
 
 
Hét ága van a napnak,
A fagy mindet bekapta!
Halvány a fény alatta,
Titkon rügyét fakasztja.
 
Hét ágra nem süt már ma,
Magamagát magában,

Új napom

Most Golgotára visz minden út
Áll a kereszt már, áll szomorún...
Acsarkodàst hall, rágalmakat,
Megfeszíttetik! - kiáltanak.

     *

Köszönöm a tegnapot,
S azt, hogy megvirradhatott
Új napom!

Meglepő, mint egy álom...
Amint nagy lelkesedve
Felállok.

Rögvest kis csónakba száll,
Viszályt kelt, - nagy a ricsaj!
Jön a baj!

A vers , - énképed

A vers , - énképed


Nem mondom el csak neked,
A vers, énképed, ne írd,
Teremtsd!
Szüld újjá benne magad,
Isten szócsöve leszel
Majdan...
Hathatsz, rostán fönn maradsz,
Babért is csak Tőle kapsz!
 
*
 
Istenem, Atyám!
Adj elvonó imát,
Folyton versre áll a szám,
Írom is őket,
több százan vannak már...
Alázattal kérlek, - áldd...
Apraját, nagyját!
Lelkem Hozzád kiált,
Tehozzád, - nagy, szent Király!
 
Ments meg,
Légy Te a Múzsám!
 

Őszi anziksz

1.

Itt van az ősz hívatlanul,
Minden levél térdre borul...
Amerre lát hiány az úr!
Az alázat Földön lapul,
Ott talán majd megigazul.

2.

Száraz falavelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb leszek,
A kezembe én is egy söprűt veszek.

Haldokló heverész, `merre a szem lát,
Gyászruhát nem visel egyik sem talán...
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás,
- Széllel keringőzik nem egy, valahány!

3.

Az ősz színpadán...

Ami, (aki) érint

Megérintem,
ami(aki) érint,
Kezem érzi...
Keze félti.
Mindent végig,
mért is félig!?
Bírni, bízni
Egybe hinni!
Tövis, ha szúr,
Vérünk az úr!
Megszelídül,
kit újjászül.
Közelebb hoz,
visz egymáshoz!
Beteljesít,
Ki egyesít,
Az érintés
is szó, - beszél!
Kér meg' ígér,
('míg) visszajelzés.
 
MystyKata: Ami,(aki) érint...

Az ősz színpadán

Az ősz színpadán...
Kedden vagy szerdán,

Békés szép napon,
egy "Szín-darabot"

Hirdetnek, s megsúgom,
minden oly köztudott!

A játékhoz fűzhetem,
Címe, hogy "Nemszeretem,"

Nézheted, s a kedvedhez,
Jelmezét  felöltheted,

Arany barna levelekből,
A díszleten hetvenkettő...

A monológ egyszavú,
hogy  nemszeretem, tabu!

Őszi az út...

Az őszi út messze fut!
Minden színe kifakul,
Színtere ég, s arra kér,
- Tarts ma vele , s lángba érsz.

Őszi az út. Velem fut,
Szinte fszállván tolla hull...
Reám is vagy száz lapul,
Így alkonyul! Ő az úr!

Alkonyég a fák ruhája,
az ősznek ebben nincsen párja...
Vére, - látod? Mennyi bája !
Olyan ez mint égő fáklya!

Száraz falevelek

Száraz falevelek

Száraz falevelek söprik az utcát,
Benyújtják holnap majd a megírt számlát!
Utánuk haladva vidámabb eset...
A kezembe én is egy söprűt veszek...
Haldokló hever 'merre a szem ellát,
Gyászruhát nem hord, bár most van délután,
Várom, hogy ébrednek, s lesz takarítás...
Széllel keringőzik nem egy, hanem száz!

Békás - tó partján

Békás - tó partján verőfényben,
Találkozott a nyár az ősszel,
A bokrok zöldben, mókus közte...
- Az őszi estnek nincsen csöndje?!

A kopár parton vadkacsa ült,
Arrébb a tücsök még hegedült,
Kis apró halak lubickoltak,
és fittyet hánytak a nagyokra!

Oldalak