Mysty Kata blogja

Az élet tengerén

Az élet tengerén
hajómon te meg én,
Még csendben most a szél...
Éber fény víztükrén.

Messziről hang röpül,
Mint madár , ha örül...
Keringve száll körül,
Felénk ér, le is ül.

Hangszálat köszörül,
Légörvény összegyűr...
Az ember vele küzd
Meg bátran, emberül!

Kis élet, két halál,
Nagy Élet, egy Halál,
Van, ki megkönyörül...
Van, aki újjászül.

Ében Fény vízbe fúl,
A sötét mélybe túr..
Vitorlás , visz az út,
Minden út visszafut!

MystyKata ; Az élet tengerén

Botlásaid

MystyKata; Botlásaid

Szokásaid hatalma nagy,
A botlásé nem annyira...
Visszájára fordíthatnak...
Motiválnak, -bátran vállald!
Nem hátrálhatsz, kihívás az!
A jellemet kalapálja,
kicsiszolja, rá gondja van!
Kimunkálja, "Terve" szerint...
A kegyelem mindennapi.
Tévelygés'id, tévutaid...
Elkísérnek; - küldetés, hit...
Egy célt mozgat halálodig.
Közelebbit, távolabbit.
Nyerővé tesz, mint álmaid !
Csodává lesz, 'mi lelkesít!
Emberré válsz, kit Lelke hív!

Szívöröm

 
 

 

Válasz az öröm, válaszd, ha ködös
Tér, kő választ is el, mégse add fel!
Győztes szívöröm lesz a gyönyöröd...
Élet s harc között,
útja beköszön...
Vesztes a közöny!Hang és szín kötöz,
Semmit sem töröl...Kitart, nem ötöl-
Hatol, nem flörtöl. Öröm a válasz,
Mindenkor támasz.
Szívedre játssza, vidám a játszma...
Boldog a tánca,Ha veled járja,
Élet a tárgya...
 
MystyKata
Szívöröm

Van, ' ki hozzád rohan

Körbe vesz a szeretet,
Ápol, vigyáz, - szíved ver!
Körbe ölel, érzed ezt?
Valóság, - nem képzelet...
 
Éjjelt nappal igazít...
Sem láb, sem kéz nem lazít,
Törődésben lelkes hit,
Erőt adva szentesít.
 
Van, 'ki hozzád így rohan,
Amit csak kérsz megkapod...
Amíg szíved csak dobban.
Kerek szép a holnapod.
 
Melletted egy igaz társ,
Jó, hogy vagy még, - nem vitás!
Férj, az apa; - egy áldás!
Biztonságban a család.

Őrizlek

Mint csillagot az éj,
Mint a napot az ég...
Mint a tengert a kék,
Mintegy rózsafüzért,
Őrizlek, őrzöd még
Szívügyünk nagy tüzét,
Kis apró örömét...
Életünk értelmét;
A kezdet , s a vég
Lelkünkben összeér.
Nincs soha feledés,
Őrizlek, őrzöd még...
Barátom , testvérként...
Éveink emlékét.
Mint mézek jó ízét...
Rózsakert nyár-színét,
Őrizlek, őrzöd még...

MystyKata: Őrizlek

Hazaérve

Hazaérve
 
Ma szerettem meg a zúgó szelet...
Ha nincsen kezdete, van-e vége !?
A végét sem látni, csak irányát
Követheti szemünk ; - az "Írását" .
 
Szeretet-jelképe,  folyam ahhoz ,
Lángbarát , mint a Nap, kell a fagyhoz,
Meg kell maradjon "azon a Lapon."
El ne vesszen senki, ősi jogon...
 
Az ünnep ünnepet is varázsol.
Pünkösd egy karácsonyt, s ha kivárod...
Fiú - i Életet, Lélek-Isten...
Szentháromsága nekünk a Mindent!

50 éves érettségi találkozónk elé

Diákévek bennünk élnek,
szép emlékké szelídülnek.
Szívünkben mint évelő fák,
mindegyike virágzó ág.
Néhanapján elrévedve,
Nosztalgiázni szeretne...
Mint májusfán díszkelléke,
Olyan lett öt évtizede!
Szivárvány lett láthatára,
Messze ringó édes bája.
 
Fiú , leány kéz a kézben,
Kacagott a napba nézve,
A tanórák zsivajában
Könnyű percek szigorával,
A lexika ingoványa,
Nem lett senki ártalmára.
Lilla néni iránytűje,
Terelgetett, ha tehette.
Az irodalom jó mentora,
A tudását ránk ruházta.

Kis jövevény

Szíved alatt új szív dobban,
Szív a szívért nagyot , S jobban.
Anyaméhed rejti, hosszan,
Kilenc hónap után csupasz
Kis, eleven élet kér meg...
Fogadd szíved melegébe!
Légy te boldog anyukája,
Anyukád meg nagymamája.
Neved legszebb: "az unokánk"!
Jöttödnek az öröm kijár!
Áldott a perc, minden óra,

Erdély

Erdély az ihlet,
Versbe is illett!
Erdély az Élet,
Tejed és mézed!
 
Szent az akarat,
Vért meg nem tagad!
Bár konok, gőgös!
Mint kő a kövön!
 
Szépség és erény...
Te lehetsz, Erdély!
Tollhoz az ecset...
Festői helyek!
 
Ha kell az igen!
Kiállsz egy hittel!"
Azt mondod, s teszed....
Otthonod szeresd!
 
MystyKata : Erdély
 

Érted kondul

Köszönöm a viszonzást,
A távolból figyelsz rám...
A biztatás jó hatás,
A viszonzás jó bor ám!

Ahogy te írsz, élvezet.
Ahogy zenél a lelked,
A játékod egy Veled!
Utánozni sem lehet.

A harangom épp delel,
Időnként , ha kell , felel.
Érted kondul , - létezem!
Áldozat az életem.

A Lantomon minden szó,
Mint folyónak kincse, - tó.
Mint kenyérben pici só...
Az élethez tartozó.

MystyKata; Érted kondul

Kép
Ágnes B. Erdei

A Líra

Mysty Kata
A Líra

Csomagban várakozik,
Nem viszi el a derűt...
Kendő, sál, árva zokni
Szavakkal rímbe merül,

Vers zendül, hív ritmusa,
Zenét ír himnusz és dal,
Tavaszt nyit, míg tél szusszan...
Úgy alkot, ahogy él s hal.

A Líra ernyőd, ruhád,
Nagyon bő a választék.
Te döntesz, mi illik rád...
Tél viselt nyarakért!?

Kinek mit, írsz egyet s mást...
Talpán áll - magyarán!
Ha kötve - mind, mind mentsvár!
- Mint étek Úr asztalán.

A testvéri szeretet

A testvéri szeretet
 
A testvéri szeretet,
Földről égbe emelget!
 
Kell ez, mint kis mustármag,
Elvetnek, ha találnak!
 
Pillantás, ha helyre rak, 
a mennyben is tapsolnak!
 
Tőle a rossz elperel,
Belőle majd jót kever.
 
Ha nincs anya, - helyettes.
Csínytevést is helyre tesz.
 
Apáért is kárpótol.
Van ki néha megcsókol.
 
Nagyon jó, ha testvér vagy...

Február 14-hez

Mysty Kata: Február 14-hez
 
Kék rózsa, egy szóra!
Éhezem a bókra,
A szépre, a jóra.
 
Móka bár, február!
Valentin kabalám
Viselős, úrhatnám!
 
Hány nótát muzsikált...
Nekem a vén cigány!?
- Mióta?
- Azóta!
 
Ki tudja,
 - a róka...
Hív téged az óra.
Szív kódja "meg 'óvja!"
 
Hagyomány?
Milyen más!
Importált, "mihaszna'-s!"
 
 Ha pásztor az óra...
Légyott a mottója,..
Nyerjen a lottója!!

A nap dolga

Mysty Kata : A nap dolga
 
Teszi-veszi nap a dolgát,
Holnap is csak neked szolgál..
Kincsét adja az asztalra,
Ténykedik a te javadra.
 
Holnapra már kész a terve,
Hiába nagy, s nehéz terhe!
Kitartóan megy előre,
Célba is ér egy-kettőre.
 
Nem téblábol, van látatja,
Keze szorgos ," ég alatta"!
Van is róla tudomása,
Jó termésnek, jobb az ára!
 
A naplopó fel se ébred,
Át is alszik nappalt, éjjelt,
A tableten lóg óraszám,
Az eszében csak móka jár.

 

Kesztyűpár

Most tél van, nem havaz,
Fagy se köt, jó alany,
Kézben a vérerek,
mint a lábban merevek.
 
- Volt egy pár, kesztyűpár...
A egyik megunta már!?
El is tűnt, már messze jár
A másik akkor minek már!?
Kukába hát vele!
Ha nincs meg a" fele"!
Kiesett, leesett!!?
Meglesz-e, már az mindegy?!
Kukában utazott a balos idegen utakon
A jobbos meg fekve maradt
hallgatag, valahol a szatyor legalján.
Így maradt szalma(özvegy)lány!! Volt, nincs, kesztyűpár...
Páratlan, minek már?!
 

"Hétszer!"

Dísz-hó, faág-virág,
Nem jó ez a világ!
 
Dér-ült a táj. - Szitál,
Pelyhes kis tánc, mi más?!
 
Fagyos a vágy, dermedt,
Jege sír a csendben.
 
Jöjj el, - Holnap! - Emelj!
Szárnyra kelni, - Te merj!
 
Kell a szent szó, szép vers,
Óda, románc, "hétszer!"
 
 
*****
 
 
Hét ága van a napnak,
A fagy mindet bekapta!
Halvány a fény alatta,
Titkon rügyét fakasztja.
 
Hét ágra nem süt már ma,
Magamagát magában,

Oldalak