Mysty Kata: Nem múlik...
Gyógyulni vágyó szívem
Dobogja most is; igen!
Szerelmed örök; hittem,
Hűségem eléd hintem.
Kövess árnyékként , Szívem,
Ne veszítsem a hitem!
Nem lesheted a másét,
Fizetni kell a" vámért"!
Nem szakít el a féltés,
Nem mérgez félreértés.
Nem rabol idő, se tér,
Lelkem s lelked összeér.
Szárnyakat táplál a vér,
S ez egy világgal felér!
Nem múlik el, mi örök,
Szeretni csupa öröm!
Egy buszbaleset
A szív szakad meg,
Mind, megannyi anyai.
A Szeretet Atyai...
Fájdalma meghajlít!
- Mint, amikor AZT ölte,
gyilkolta meg a kín!
Úgy gyötör most is a halál,
Valahol odakinn...
Mily gyorsan elszakít!
Hallod, hogy felesel, sír?!
Mint öl közönnyel a frigid láng?!
Felhőkön virít!Hogy izzik!
Jajokat szánt, nem hibáz!
Csak a földi utas hibázik,
a nyugtalan ember...
Akit, emiatt
- tüzes éj temet el!
Minden gyász néma döbbenet.
Mysty Kata : Hóval üzen
Hóval üzen neked a tél,
Szeresd, amíg a tied még!
Itt ez a zimankós vén,
Olvad, ha a melegbe tér.
Eljött, marad, lehűt kicsit,
Korcsolyán fut, síléc visít,
Hógolyó száll, gurítsd, dagaszd!
Állj talpadon ,ne csússz, haladj!
Mysty Kata: Hogy fessem...?
Mysty Kata: Szólított, szólítom
Megtettem, kivetettem
már magamból,
az élet sok fájdalmát,
mint mostohát!
Nem viselem el többé
az ostorát!
Isten Fia erre járt
mint hajdanán.
Rám talált nap-virradtán,
Nincs szorongás,
Kegyelmi idő is jár
Számítok rá!
Megszólított, hányszor már!
Most meghallám...
Szólítom, megáll, - hiszem,
hiszem, hogy vár!
Téli fény most a dér, a fagy,
Ragyoghat majd az ég alatt.
Csupa csipkés ág az ágya,
Bolyha hullik zúzmarára...
Jégmadárnak tollas lánya,
Igazán most jár a bálba.
Jégvirág, mind tiszavirág...
Szirmát bontja, kifesti száj.
Jégdara hull, ablak zárva,
Imádkozik, minden árva.
Mysty Kata: Téli fény
Téli fákon ül a mámor,
Ringatózik jeges ágon.
Az új évet így köszönti,
Színét - báját is ráönti...
Dércsípte a föld kalapja,
Selyem szalag körbe rajta...
Alábújva jégmadár ül,
Kedve szottyan, ki is repül.
Mysty Kata: Téli fákon
Db.2o17.o1.o1.
Tizenhat megy, tizenhét jön,
Illendő, hogy elköszönjön...
Vidámság-zaj most kő kövön,
Mint újévi malac röfög.
Dől belőle mint vízözön:
- Megtartandót, örömködőt!
Boldoguljon szűkölködő!
Tisztító, szép igaz hitet,
Munkálhasson benned Isten!
Sorsod sodra bárhol vigyen,
Mentő övvel sáron, vízen!
Igaz társad, hites ágyad,
Ringassa el otthon vágyad!
Mindig legyen ép a szárnyad!
Adni, kapni - szívből tehess!
Legyen legszebb ez a terhed!
Ne sújtson le a keserved!
Elvarázsol a tél nyugalma
Hótisztaság és fény uralja...
Mintha az Úr asztala volna,
Kenyér, bor tálalás, - főgondja.
A gyertyák már
Égnek,
Én az éjnek élek!?
Az égnek!
(hát)Élek!
A csizma
Kicsi csizma apró sarka,
Panni keze rendbe rakja,
egyik kézből másik kézbe,
teszi-veszi, nem lesz vége.
Miki-Miki Mikulásom,
Mint szerető kis pajtásom!
A csizmám , - nézd! - picike,
Nem férsz bele - Mikike!
Mysty Kata
Ünneppé válhat minden nap,
- Pozitív maradj, - rendet rak,
Mint "szabász"- olló , majd átszab,
A pillanat kér és percet ad... /Kis parainézis/
Mysty Kata : Kikötő felé
A nyelv, ha versben ünnepel,
Megőrzi minden hű kebel!
Nélküle meghal az ének,
Magára marad a vétkes!
Anyanyelv, édes szerelem!
Magyarul zengjük nevedet,
Magyarul írunk, olvasunk,
Halálig hozzád tartozunk!
A nyelvi ízek, - fegyverek,
Magadat vele mentheted.
A nyelvek hegyén rím, zene,
A szíved ettől bizsereg.
"Nyelvében él a nemzeted"...
Szózatod égő lelke zeng,
Erősít, marad kötelék!
Nemzeti lesz a szövetség.
Mysty Kata: Anyanyelv , édes szerelem
2016. nov. 13
Mysty Kata: Imaszó
Mindig ható az imaszó...
Te igazgass, Mindenható!
Mindent megadsz , bár hallgatag...
Jó vonal a Te vonalad!
'Kit meghallasz, felkeresed
vigasztalván, mert szereted,
ne feledje el jöttödet
Jöttödről szól ígéreted.
Számonkérhetsz majd mindenért,
Lőn nagy ára, lesz fizetés!
Tükör és toll
A valóság olyan tükör,
Tollba mondja, amit kürtöl;
- szaladó szél, visszhangzó part,
erdő lombja, s lenn a tócsa.
Tollat ragad, s azt amit lát,
Versbe szedi összes titkát.
Rigó hangján, kotta lapján,
Ahol várja mező, s kaptár...
Régi pennám, nem haragszol?!
Félre teszlek már tavasztól,
A múzsám is itt lesz velem,
A rímeknek nincs kegyelem.
Lantos vagyok, azzá lettem,
Élményekkel telik lelkem.
Szabásmintán már a kezem,
A szív formál, követhetem!
Mysty Kata: Ősz
A levélágy paplanán
Mint aranyló szivárvány...
Színes levél szendereg,
Könnyet hullat, kesereg!
Kitárt karral kedvesen,
Közeleg a kegyelem!
Az ősz színes tárlatán,
Egy randevú száz talány.
Az ősz színes tárlatán ,
Felvillan a kék madár,
Kéklő égbolt messze már,
A boldogság visszavár!
Mysty Kata: Mint kabalát...
Holdfény játszik szobám falán,
Felfűzötten, mint kabalák.
Közben halkan dúdolgatok...
Magamat fel így oldozom.
Szívem tárom, sok szép szavát,
mint ezüstnek fénysugarát,
küldöm hozzád, mint gyöngysorát
szerelmünknek, úgy éjféltájt...
Kis neszt hallasz...Bár észrevedd!
Ablakodon, ha beragyog,
Öleld át, mert , - hisz én vagyok.
Hallod majd azt a dallamot,
ami bennem nyomot hagyott.
Fény szövi át szobád falát,
Így lehetek lakója tán,
Mysty Kata
Az ősz
Hallod - e a kutyafáját,
ebugatta, megez-megaz!
Az ősz mindig csak ugyanaz!
Nem változik - nem igaz!?
Látod, hallod? Hív varázsa
festőkeze tárlatára.
Élményként hát így adja át,
neked szánja. - Vidd el már!
Javítva: Köszönöm a segítséget!
A nyugalom kis sziget,
onnan Isten integet.
Nem kietlen zord helyen,
bennünk, meghitt szegleten.
A nyugalom kis ladik,
Mint a bölcső andalít,
jóban-rosszban hű barát,
Őrzi álmaink nyarát.
A nyugalom; a béke,
emberségünk szent éke,
Csónakban a nyílt vízen,
Csodákhoz visz! Hadd vigyen!
*****************
Mysty Kata : Nem !
Nem veszhetsz el, Világ!
Nem veszíthetsz, - mégse!
Rajtad a szemünk fénye !
Világot tar neked, hogy éghess...
Tenyerünk csak Feléd nézhet,
Az Élet itt nem érhet véget!
Világítunk mi majd néked!
Küzdelmünk mégis beérjen!
Világ Világa , csak Teérted!
Kávés a csészém,
Pipacs a szélén,
Alján még kávém
Gyöngy és az árnyék.
Remek a látvány,
Engem megszánván!
Élvezet vár rám!
Kevés meg nem árt!
Mysty Kata
Kép: internet