Mysty Kata blogja

Mysty Kata: Nap tüze

A szívedben még Nap tüze,
Tápláld a lángját, adj tüzet!
 
Kellő a kenet, lélegezz,
hogy szomjoltón is éledezz!
 
Várj a szerelmes légyottra,
Keresőn lépj, a mámor hat...
 
A Kék madár a tűzfalon,
hogy énekeljen, tűr vakon!
 
Egyetlen vágyad teljesül,
Egyetlened majd melléd ül...
 
Szenvedő sorssal nem perelsz.
Megelégszel teveled-del!"
 
Lelke álomszép dalával
imát intonál, - hadd áldja!
 
Csókeső hullik lelkesen,
szóvirága terád pereg.
 

 Mysty Kata : Az angyalát!

A zöld levél, ha fája él...
Törzse intőn ural időt.
 
Recseg-ropog, ága fonott!
Tartja magát az angyalát!
 
Lengő szélben néz az égre,
Néz a hold is...Élőt mozdít.
 
Legyint mint dísz, de jól teszi!
Tartja magát, állja szavát.
 
Hegyet legyez zöldje,  sebet,
Levél útja? Ember futja...

Mysty Kata : Tehetség

Mindenkinek van tehetsége,
a kiteljesedés is adott,
Senki semmiből sem kitagadott...

Magasztald alázattal csak Azt,
akitől ez is megadatott...
Emeld meg Előtte a kalapod!

Mysty Kata:
Otthonom, ha rendben...
 
Leülök, reng a csend!
Lassacskán rendet tesz...
Bennem is. Remekel!
 
Nincs minden a helyén...
Minden 'mi szerteszét!
Oda' jut, odaér...
 
Minek nincs helye még?
Kérdésre kérdezés...
Választ ad létedért.
 
Kellett-e a festés!?
Nagy buli az egész!
A vége ettől szép!
 
Ücsörgök a csöndben,
Békésen vár bennem...
Otthonom a rendben...
 *
A csönd lesz a rendem.

**

Gazdagító a lelki csönd,
Hárfa szóval miértünk jön...

Mysty Kata
Májusi zápor
 
Májusi zápor mossa a földet;
ragyog is vígan utána a Nap.
Minden frissül a földi folyóban,
 Paradicsom-lét szerte a szárban.
Terülj asztalunk, hogy majd megkínáld
Tenmagadat is - , termékeny világ!
 

Mysty Kata : Hazafelé...
 
Rezeg a léc, a létemé,
Bandukolok hazafelé...

A léc alatt szakadt szívem,
lyuk a fala, szinte libeg.

Zengő-bongó hangszer volna?!
Csengő hangját szerte szórja.

Mintha egyre csak terelne,
Merre vigyem a keresztem.
 
 Mennék én már, hogyne mennék,
Visz a  végzet Hazafelé.
 
Utam nehéz végéhez ért.
Acéllá edzett az életért!
 
Rezeg a léc, a létemé,
hazajutok érzem én...
 

Mysty Kata
Anyám, Édes!
 
Síron túl is éltet Lelked,
Édesanyám!
Gyermekszívnek édes méz ez,
melegséged mindig érzem!
Emlékezés tart meg, Anyám!
Elégséges megmaradás?!
- Visszahozni újra, újra! -  nem tehetsz mást!
Erőnkből csak erre futja.
Bánatomnak nincs kiútja....
 
Szeretet lát, reményt szerez,
Veled mindig, Te énvelem,
Így volna jó nekem, s Neked...
"Síron túlit " szerethetek...
Térdre omlón, megbékélten...
Anyák napján mindenképpen!
 
Síron túl is él, 'ki éltet....

Mysty Kata
Aláírást...
 

Mysty Kata: Elengedlek

Kimondjuk mind ezt a szót...
"elengedlek"...
- Anyám kezét engedtem el
alig sietve
Így könnyítve az útját
 végtelenbe...
     örökül: az Igaz "Szeretetnek..."

Kimondjuk többször is ha kell,
 - menj, gyermekem, ha menned kell,
elengedlek! Hisz vissza nem tartható
az életutazó, sem a halandó haladó!
Integetni szívből-valón, elragadón,
mint a mágnes, vonzva,
mégsem visszatartón.

 Ritkult a magyar,
sok lett az idegen,
Magyar emberek
tömege a hidegen.
Befogadó országunk
nagyon ,,rendes",
Emberek sokaságát
ez tönkretesz!
Menekültek jönnek
be ezreivel már,
A mi országunk
pedig a nyugalomra vár..
Gondold át,
mielőtt elmész innen,
Hogy egyszer a hazád volt
neked a minden!
 Ha itt hagyod,
lehet nem jössz vissza többet,
Hiába mondják már,
Magyarország több lett!
Gondold meg azt is,
hogy te lehetsz az egy,
Aki a haza érdekében marad

Mysty Kata
Aranyesőnk
(törölve az első)



 

Mysty Kata : Köszönöm!
 
Szükségét megérzed...
Köszönöm, hogy megértesz!
 
Megteszed, 'mit óhajtok...
Meghallod mély sóhajom.
 
Vágyaimat ellesed,
Amit kérek, megteszed...
 
Nem lehetek elesett.
Kezed fogja kezemet.
 
Felemelsz, ha elesem,
Ó, ez hányszor megesett!
 
Törvényes e szeretet!
Keresésben szüntelen.
 
Segítesz, 'hogy szeressek
Eléggé, s miképpen...

Mysty Kata
Hitet tegyetek!
 
A kérdések kérdését ismered!
"Miért hagytál el engem Istenem!?"
A bűntelen hal meg bűnösökért,
Halálba megy az Életért önként!
 
Zsenge kora virágzó barkaág,
szívében forró vére láva már.
Verejtékcsepp, a hűs, csurog rá,
Atyja átérzi Fia fájdalmát.
 
Értem, érted is, Ő szenvedett,
Megváltóként ki nem térhetett.
- Bűnt bűnre halmozók győztetek,
 De! - megbánásból - tegyetek hitet