Nagygyörgy Erzsébet blogja

Miféle ösvény ez? (Pilinszky János emlékére)

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2021, május 27 - 21:13
Miféle ösvény ez hirtelen, 
amelyre vezettél Istenem?
Te jól tudod, eddig 
jeltelen utakon jártam.
Letisztult elmével vártam,
végső kinyilatkoztatásod,
s megmutatnád-e végre
hogyan élhetnék nélküled,
miközben a bizonytalanság 
farkasa tépkedi húsomat,
és a szeretetlenség megejtő 
gödreiben vergődöm szüntelen?
 

A tél is itt hagyott

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2021, április 3 - 19:05
A tél is itt hagyott, érzed kedves?
Talpig tűlevélben áll a fenyves.
Kint könnyezik még a rét virága,
s tán nem bont rügyet a lelkem ága.
 
Bimbózó új tavaszra várok én. 
A szívem lesz még egy picit bohém?
A szenvedély száraz fán nem terem,
most csillagok gyógyítják meg sebem.
 
Sietve futnék át a réteken, 
elrebbenő árnyékként létezem.
Lehet nem hallja senki szívdalom,
s harmatként fénylek majd egy hajnalon.

Jégbe dermedt vágy szorong

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2021, január 20 - 13:08
Fellegek tolonganak az ég alatt,
fönt az éji fénybrokát tán szétszakadt.
Hull a hó, gyengéden ejti tollait,
hogy ne törje össze lelkünk tornyait.
 
Kínzó fagyban szívek moccanása zeng,
Holdanyánk ma álmos arccal elmereng.
Jégbe dermedt vágy szorong, a szél tarol,
nézd, a télnek vad kutyája kint csahol. 
 

Hajnali csend motoz

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, december 29 - 14:38
Látod, az esteli fényben lágyan fürdik a táj is,
tán, ha e látványgömb most nem ilyen csodaszép,
oly szomorú lennék sokszor, s bús lenne a szívem. 
Hidd el a felleg jön, hullhat a hó odakünn, 
lám idebent kecsesen, lobogón fénytáncol a kandalló. 
Lásd hova száll ma a vágy. Láz, mely az égbe felér.
Őzike álmát őrzi a Hold, tovalebben az éjszaka,
lassan kúszik a Nap, s hajnali csend motoz itt.
 

 

Télvíz idején

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, december 25 - 18:07
Télvíz idején
Isten bárányainál
ugyan ki lehet jámborabb?
 
Talán a sarki róka kölykei,
kik álomra hajtják kis fejük,
miközben hóvihar dúl
a fenyvesek között.
 
Karácsony éjjelén
az ártatlan kisdednél
ugyan ki lehet boldogabb?
 
Talán az angyalok,
akik ma még, új reményt
hintenek le rád.

Álom kószál

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, december 18 - 11:36
Most köröttem fényt szitál az éj,
pókhálóban ring a holdkaréj.
Szűzfehéren szálldogál a hó,
ránk teríti leplét hóanyó.
 
Csöppnyi sóhaj, s néma vágy kereng,
szép remény a szívben bent feszeng.
Nézd, vigyázva állnak kint a fák,
méla csendben alszanak tanyák.
 
Fáradt őrszemek a csillagok,
nyírfaágon kismadár vacog.
Hűs barlangban medve szendereg,
álom kószál, mennyig fellebeg.  
 

Büszke madár

Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, december 4 - 16:01
Dérlepte erdőszéli zöld gyepen,
szegény, soványka gólya őgyeleg.
Tollas mellénykéjébe túr a fagy,
sietve megdermedt békák után motoz.
 
Szeme elidőz a honi tájon,
itthon vagyunk, a tél már itt topog,
kertek,  és rétek úgy remegnek itt,
akár e hosszú lábú, büszke madár.
 
Most ködlepelben állok meggyötörten,
lelkembe túl kegyetlen szél sodor
megannyi kínt, sötétlő gondboholyt,
ma mellig ér a fájdalom, s nem értem.
 

Oldalak