Hajnali mozdonyok füstkeze nem integet már,
Ollókezű sugarak tördelik a párolgó homályt,
Kábulatból rohan fel a vakond-szemű határ,
Tapad a rög, cseppenként issza a lapályt.

Kezemben ásónyomok, mély barázda vezet,
Arcodból havat törlök, holdatlan magányt,
Magokkal díszítem a már görbült teret,
Vad-édes gyümölcsök ígéretét talált,
Tavaszt nyíló földemben kezed.