Sztancsik Éva L. blogja

Szellőn-szálló

 
Hozzám ért egy békés szellő, 
hízelkedett, cirógatott -
szétfújta pár hajszálamat, 
lehengerelt, nyugtot adott.
 
Modorának kedvessége
vidítólag hűlt arcomon -
láttam magam véle szállni
derűs-narancs, hűs alkonyon.
 
Vendégként az ég felé vitt,
megmutatta háztájékát -
elámulva tátottam szám,
csodáltam a sok játékát. 
 
Csilingelő jég-pengetőt,
melytől levél fenn rezeghet -

Béklyók

 
...
s ahogy ültünk ott, 
- a Hallgatás Szekerén -
éreztem...szakad, kiszakad 
belőlem egy nagy, nagyon
nagy darab és mintha ott 
hagytam volna, ott,... a 
kerekek alatt, szívtelenül, 
kimérten pillantva utána,
igen, biztosan ott maradt.
Azóta belepte a hó, az avar,
a nyarak, az őszök, a boldog,
a kényszeredett nevetések -
törték, taposták sietős vágyak,
mígnem a vihar egyszer leásta 

Időszabó keze nyomán

 
Tüskebokrot lépő, hajlott tavaszom...
ígérted, hogy sietsz, foglak szavadon -
vártalak, mint mindig rút telek után,
régóta te varrod legszebbik ruhám.
 
.....
 
(Időszabó keze nyomán szétszakad
a férc, nézd, reszketeg és telet-nyarat 
összeöltve gyűszű nélkül dolgozik,
mint hajdanán anyám, s ujja elkopik.)
 
Fogy a szövet, foszlik, rojtosodik már...
nem jut arra gomb, sem maradós cipzár -

Hajnalszárny

 
Hajnalszárny érintett
karmolva az éjjelt... -
mámorban elpilledt
szerelmük pírt érlelt.
 
Eközben csendpárnán
mellém feküdt álmom -
nap-magzatot várván,
hogy az ránk találjon.
 
S megszületett reggel,
selymes-sárga hajjal... 
hatalmas tervekkel,
ábrándos sóhajjal.
 
.....
 
Hajnalszárny pihéket
fújok le ágyamról -
nem tudom, mi végett

Ébredet

 
Talán a holdban, talán a napban,
talán a szélben (mind magasabban)
- valahol lenni, lenni kell végleg -
felhőkbe bújva rakhatunk fészket.
 
Talán a fákban, zöld levelekben,
talán a kertben, földbe vetetten -
kicsíráz magunk erősebb sorsot,
olyat, mi ettől jobban kiforrott.
 
.....
 
Talán majd vízen, talán majd hóban
(talán... ha elfogy utam alólam)
átröppen lelkem semmi határán,

Egy csendes utcában

 

Erre nincsenek ünneplők
és ál-ünneplők, nincsenek
hangzatos szavak, pátoszok,
szabadság-igés istenek.

Nincs lökdösődés, nyomasztó
törtetés; tömeg, mely árad,
túlárad, zsémbel gáttalan...
és nagykutya sem hajt nyájat.  

Itt csak idilli, egyszerű,
nyílt-színi esti koncertet
szervez fenyőfám tetején
néhány madárpár, s lop csendet.


(Lenyűgözve hallgatjuk
a szomszéd macskával.) 

- 2018 március 15. -

Dorkának

 
Vágyam elvisz tehozzád,
már fogom a kezedet -
baba-szeres(s) bőrödtől
összes sebem beheged.
 
Ásítasz egy angyalkát,
színaranyban fürdőzőt -
mosolyogsz rá szárnyakat...
föléd repít, mint őrződ.
 
.....
 
Anya, apa vigyáz rád,
de eggyel több sosem árt -
(s éj pengeti gitárját...
tündér csipkézi álmát)
 
(2018. február)
 

Fagycipőben

 
Elég volt már, elég,
e kései télből -
március közepét 
nem látni a dértől.
 
Masszív hóbundában
közelít a tavasz -
február futtában
még néhányat havaz.
 
Szomorú e rideg,
vacogós délelőtt -
a kikelet biceg...
fagycipő reá nőtt.
 
(2018. március elején)
 

Gyötrelme édes

 
Egy kellemes nyáreste a szabadban,
hűs fű, s harsány nevetésed felvidít -
karodból úgy buggyan ki az ölelés,
hogy fészkére térő lelkemen simít.
 
Gyújtósként hat rám réveteg nézésed, 
szemed szikra, mellyel szítod a tüzet -
szívem máris rőt lángok mardossák,
vérem izzik és bőrt szánt a hevület.
 
Kóstolgatunk...ajkunkat kínálgatva,
kecses bájjal szed ízekre a gyönyör -
főfogás a vágyunk, s közös köretek, 

Tévhit

 
a fürtjeidben 
bujdosó
vadóc kóc 
- szél szerelmese -
angyalhajat 
irigyelt meg 
és szemez vele
vágya tárgya
aranysárga
szikrázó fejék 
átköltözne
mihamarabb
- csábít messzeség -
fejhez ragadt
vasmarkolat
nem engedi el
segítséget 
szerelmétől
kér szépszerivel
ám a szélfi 
önző
konok
nem adja tovább -
így azt hiszi

Hová lett a Sárgaköves Út?

 
Elvesztem az életben.
Nincs nekem már három
kívánságom sem...
az aranyhal tova-úszott,
a fehér ló kehes lett,
hercegem a vasorrú 
bábához vackolódott be...
a törpék kitúrtak ágyukból 
és az összes szóló szőlő,
meg piros alma lerohadt.
 
Elvesztem az életben.
A szivárvány-hídon
bátorságot söpröget egy
madárijesztő, bár folyton
szétfújja a feltámadt szél,
ami mindig feltámad...

Világágyban

 
Könnyező Éjszaka 
(keszkenője telve)
túlcsordult nedvével
napját felnevelte.
 
(szétáztatott órák,
pityergő kis percek,
nagyranőtt bánatok
- titeket ismerlek)
 
Ha a sírás tisztít,
tisztább már a hónál -
tisztább a harmatnál,
amit virág próbál.
 
Zokog menthetetlen,
a vigaszt nem állja -
ágyában nincs elég
iszákos kispárna.
 
(2018. január-február)

Közeredő

 
Gondolatkezeim átölelnek téged...
lényed éget, amint testedben áramlok 
és múltadon szántó vérrögre ráhajlok
árva-bújón (félőn), hogy lehessek részed,
 
parány egészed, hát fogadj be már, kérlek...
(együtt ne kövessünk semmilyen parancsot,
velem találd meg az "örökkön" kalandod)
... egyetlen, festetlen arcomra cseréllek.
 
(2018. január)

Ripők

 
Az érdemtelenek nagy szigetén
tapsorkán morajlik más sikerén -
(tenyerem vöröslik, fáj is néha...
hagyni kéne ezt már, lennék léha)
 
.....
 
Akit nem hizlaltak elég ésszel,
annak agysejtjein dúl a kényszer
futni hosszú távon "aranycipők"
nélkül, annak neve...az, az: ripők.
 
Pökhendi, kérkedő, faragatlan
fazon, s épp erre tart sas-alakban
és vállamra röpül, csőrét mélyen
a húsomba vájja, hogy (jaj) féljem,

Papírvitorláson

 
mint lyukas dézsából
surranó vízcseppek,
úgy törnek szabadba 
összegyűlt szavaim -
 
kiszikkadt anyaföld
szomjazó mezején
papír-vitorlásból
dobálom javaim
 
.....
 
döng a szél, vihar jön,
árbócrudam reszket -
hol lehetsz, merre jársz...
múlt szeled bizserget
 
(2017. december)

A Kisgyermek

 
Egy Kisgyermek olyan erős,
hogy megtartja a világot -
egy Kisgyermek önmagából
a csodákat önti rátok.
 
Bogárszeme mély tavában
szivárványt űz a látomás -
élet-angyal incselkedik,
játékos a csatározás.
 
Benne rejlő felnőtt magja
sebezhető, de nem gyenge -
lelke tárva, nincs bezárva,
szabadságra nyíl' értelme.
 
Bőre rózsa, ajka cserfes,
szíve egyben, még töretlen -

Decemberi ábrándok

 
Panaszkodnak a fák az endrődi kertben,
(megremeg néha egy ottfeledett levél)
vörösről, meg zöldről ábrándoznak ágak -
fakó, szürke bőrük hamar-tavaszt remél.
 
Hiába mesélem, hogy az még messze van,
az év éppen most fog fordulót váltani -
toporog, háborog, míg új cipőt keres...
erős talpút, lakkost, hogy abban járja ki.
 
Néhány hónap csupán, mire betöri azt,
s akkor aranyfelhőt, lármás színeket lép -
nevető gödröket a fázós arcokra...

Holdsarló ideje

 
Lesarlózta a Hold az Ég csillagait,
kihalt, üres lett a mennytelepi határ -
immár (ha mesélnél) lejutnak szavaid,
rekedtes, tört hangod éjkékből kitalál.
 
Emberségről regélj, bátor puritánról,
ne arról, ki önhitt, gőgös és fölényes -
perzselj meg erőddel abból a világból,
kiégetni lelkünk, mert túl pörsenéses
 
és jóllakatni végre, 
hisz...
szeretetre éhes.
 
(2017. december)

Lelenchúrt pengetve

 
Lássatok majd akkor is, ha már 
nem leszek tépett tollú madár -
akkor is, ha fényes zakómon
sikongva csúszik a napsugár...
 
és majd akkor is, ha vérszegény
dalom kopott kottája helyén 
Holnap egy új füzetre lelek,
izzadva a hangjegyek hevén.
 
Szeressetek akkor is, ha már
elmúlt belőlem a cifra nyár -
akkor is, ha garázda vihar
köröttem bottal tombolva jár...
 
és majd akkor is, ha ájultan,

Oldalak