Sztancsik Éva blogja

Hasonulás

 
(Egy fejfa margójára)
 
Kiáltásom szélbe fonom.
Nem érlek el telefonon.
Maradt pár kép, min láthatlak.
Rámhagytad a lány-fájdalmat.
 
Tudom, nem volt fényes sorsod.
Vártam... egyszer majd elmondod.
Alig került alkalom rá.
Mérgem csitult szánalommá.
 
Öreg lettem... beszélhetnénk.
Máshogy, mint rég, szűk-évenként.
Közel hozni, mi távolabb.
Együtt látni, mi fontosabb.
 

Dupla szaladga

(Cicatrappok)
 
Régi cicám új lett nekem.
Ismerősként nem idegen.
Mesélhetek, ha érdekel -
minden jószót megérdemel.
 
Vidékről jött ő is hozzám,
szülői ház okán-folytán...
serénykedek ott én sokat,
közben lelek barátokat.
 
Cinegéket, macsekokat,
gyíkokat és pillangókat...
végtelen a tájnak tára,
vacsorám is madárlátta.
 
Micus cicus onnan való -
hűsége volt oly megható...s

MondaMivaló

 
Magamra veszem a szavak igazát.
Betűköntösben vágyom parádézni.
Ám gúnyám mégis kopottasan néz ki.
(Nincs Világosság, talán csak Odaát.)
 
.....
 
Kísérletezem hát, foltozom subám.
Fordítom néha, bocsánattal tűzöm.
Szúródik a tűm vétségen és bűnön.
Felbomló varrásból nézek ki bután.
 
.....
 
A semmin csodálkozom, a valamit
feszegetem, kik vagytok és ki leszek
én, ha arra taníthatnak emberek:

Csacskaságok

 
Már szót értek a fákkal, szót a virágokkal,
csacsogok a paddal, ha Nyár rá helyet foglal; 
szólok a madárhoz és szólok a szellőkhöz,
felhővel locsogok, mert kergetőzve öntöz.
 
Asztalhoz suttogok, hogy girbe-gurba lába;
reccsen, míg felesel: a rücsköktől nő bája! 
Megesik ám...csevegek szendergő árnyakkal;
még elhiszik nekem, a Fény halódik nappal.
 
Titkokat motyogok arcom-csapta huzatban;
felhevült fejemnek dallama zsong fulladtan -

Korreláció

 
dús virágú álomrózsát
dédelgetett Éj Leánya -
hármat pördült éjfél tájba'
mintha attól való válna
 
telt az idő észrevétlen
percmutató nem volt tétlen
 
Reggel Legény hajnalt habzsolt -
szegény virág hoppon maradt
minden fényes, éget a nap
ábránd-szirmok szétfoszlanak
 
elmúlt a nyár
rideg tél vár
emlékmadár
válladra száll
 
(2023. december)
 

R/idegen

 
Félrenézés, félmosolyok...
(Ironikus "füst" gomolyog.)
Szájhúzgálás, szemforgatás -
olyan, mint egy arcon-csapás.
 
Lekezelő tekintetek
kereszttüzén átbliccelek -
dehogy veszek jegyet erre...
csapnék egyből a kezemre!
 
Barátságtalan a világ,
gúny tipor el és hamisság -
fordulhatok akármerre...
ember embert hagy átverve.
 
(2023. október)

Bolha-portya

 
Bolha mama pattogva
osztja lányát: "jaj, Olga,
ne ugrálj a sarokba...
Bence tapos laposra.
 
Odaült egy kis-székre,
figyelni, hogy mivégre
jött hozzájuk Irénke,
áldott napot dicsérve.
 
Az a lényeg: észnél légy...
másfelé menj élményért -
kerüld el a nézését,
hogy megéld a hétvégét."
 
(2023. augusztus)
 

nincs publikum

 
gondolatfám 
korhadt-kérges ágbogán
antiktollas
bűnbóbitás
szó-madaram csicsergi át
száz csodám
 
nem hallod meg 
dehogy hallod - lépsz tovább
túl sejtelmes
túlontúl halk
minden külső ingeredtől
tétovább
 
csodámtalan
marad tehát szellemed
hangom enyém
csak magamnak
énekelek trillahegyes
kerteket
 
(2023. július)
 

Lelkünk kegye

 
MaPillanatok...
TegnapHolnapok...
Őszinte mosolyt
vajon hol kapok?
 
Bizalmat, hitet...
Nem jégre kitett
hamis-szó pumpált
rongyrázó, rideg
katonás szivet.
 
Adjatok jószót...
Ezek mind csórók -
Nincs szép kabátjuk,
meztelen kórók,
torz hangon szólók.
 
MaPillanatok
TegnapHolnapok -
 
Emberség, gyere,
légy lelkünk kegye.
 

Foszlott ima

meghalt 
szavak
temetője
betűgyommal
telenőve -
nem jön
el a 
feltámadás -
nincs 
fényesség
huncut 
varázs -
 
szó-váz 
csörren
néma 
éjben
látom magam
...
együtt porlunk
...
velük éltem
...
csontjaimban
magunk 
érzem -
 
régi 
beszéd
halott
hiba -

Telihold, Cica és a Többiek

 
Pöszi cicám kabát nélkül,
szőrcsuhában tekereg -
kevesebbet, mint még nyáron,
de léptei sebesek.
 
Észrevettem, teliholdkor
nyugtalanabb őkelme -
ilyenkor van jobban szükség
kertünkben az őrszemre.
 
Meg aztán a szomszéd macska
szintén ekkor kimenős -
kizárt az én Pöszmétémnél,
hogy úgy tűnjön: ijedős.
 
Amikor már elmerengett
minden bokron, fűcsomón -
eszébe jut vacsorája...

Fagyponton

 
Kedvetlen sétálok naptalan utakon...
a szürke járdákon mattszürke unalom -
gondolat sem éled az ember agyában...
az enyémben most biz' keveset találtam.
 
Szomorú esőcsepp szendereg vállamon...
didergő álmait letörten vállalom -
késő-ősz, tél-elő nyakamba kucorog...
tarkómon szaporán híznak a dudorok.
 
Szél bújik ruhámba (nem tanult illemet)
- meztelen faember százkarja integet -
Menjek már, haladjak...siettet a liget.

Törött Vurstli

 
(Mutatvány-ó-sok)
 
Üvölt a Hold, torka szakad...
Álmaidból nyakon ragad -
Azt kiáltja: ember! ember!
Ne aludjál, gyorsan kelj fel!
 
Sikít a Nap, reked sugár...
Ez a Világ élni utál -
Halni szeret, megborulni...
ócska, csonka, törött Vurstli.
 
A Körhinta lánca szakadt,
láthatod, no, ne is tagadd -
Bár beleülsz, mintha lenne
védőszentek lelke benne.
 
Vattacukor-bódé üres...

B/este

 
Nyújtózkodik kinn az Este,
takaróját a Nap szegte -
Megcsipkézte sugárfénnyel,
azon kacsint át az Éjjel.
 
Jókedvében varázsol is...
ma igazán nagyon komisz -
húzkodja az Ég szoknyáját,
még a Hold is tátja száját.
 
Korcsolyáznak a Csillagok,
kanyarban a szél visszafog -
egyik-másik csúszik lejjebb,
ki lezuhan...az a legszebb.
 
2022.02.24.

GyereKecske

 
Erre-erre, kerge kecske.
Beterellek csendes helyre.
Kellhet neked retek, zsenge...
gyere, teljen kedved benne.
 
Eszegessed, legyen tejed...
Ne tekergesd kerek fejed.
Nem felel meg? Epret vegyek?
Reggel, este kergesselek?
 
Ejnye-bejnye, terved nyegle.
Eszem eszed fejtegesse?
Eh...
Cseperedj fel! Serte-perte!
Kellemetlen szertelenke.
 
(2021. december)
 

Oldalak