titus56 blogja

Üzenet

Beküldte titus56 - 2017, október 15 - 11:32
Üzenet-alternatív Villon ballada az eredeti Levél nyomán
(Villon ciklus)
 
"melyet François Villon mester, mikor nem volt már egy büdös vasa, így írt Jehan de Bourbon herceghez": 
 
Hercegem, vagy minek nevezzelek most,
biz úgy esett, hogy egyik estfelé,
belém kötöttek - nem éppen egy prépost -
szaladtam volna éppen százfelé,
de haragjában rám vonta a kardot,
hát mond mit tegyen, ki mint én bolond,
igyekszik elkerülni még a hantot,

Fent és lent

Beküldte titus56 - 2017, október 14 - 21:33
Fent és lent
(Villon ciklus)
 
Hercegem, én tudom, az utca nagy gazember,
a bűn megleli benne otthonát,
és ki behúzott nyakkal, feleselni nem mer,
eltaszítja a túlvilágra át.
 
De az sem különb ki nagyúri házba zárva
vettet magának kényes fekhelyet,
szolgák és naplopók között, úrhatnám árva,
csak önmagával gyakorol kegyet.
 
Próbálnál egyszer is az én helyembe lépni,
látnád, naponta állam felkopik,

Első "guglis" fordítási próbálkozásom.

Beküldte titus56 - 2017, október 10 - 22:26
„Je suis François, dont il me poise
Né de Paris emprès Pontoise
Et de la corde d’une toise
Saura mon col que mon cul poise”
 
Villon bitófájára
 
François-nak szült világra Párizs,
Pontoise-ban megbántam magam,
lóg a lábam, érzi már gigám is,
hogy alfelemnek minő súlya van.

Csendben leült mellém

Beküldte titus56 - 2017, október 8 - 20:00
Csendben leült mellém
 
Leült mellém csendesen a padra,
ahogy szokott, véznán, emberül.
Két szemét a messzire tapadva
hordta, mint cinke ha ágra ül.
 
Riadt-keresve, éberen leste,
homlokom hogy veti a ráncot,
amíg rácsodálkozott az este,
ellopva közöttünk a távot.
 
Attila, én nem voltam előtted,
-mondtam, miközben rám se nézett-
hagyd nekem, hogy nyomodba szegődjek,
de ő az állomásra révedt,
 

Montcorbier?

Beküldte titus56 - 2017, október 6 - 18:22
Montcorbier?
 
A múltat ismerni nem dívik manapság,
és felejtődik ki volt Montcorbier,
ökölre ment, ha fényt prédikált a papság
a sár színe vetekszik bűneivel.
Dohos pince-mély ásított vad szívére
míg vállát verték barátként koldusok,
soha nem vetette meg, ha forrt a vére,
kócos örömlányok csókjáért futott.
 
-Herceg, te láttad minő francia voltam-
a pokol nem szült még ily alattvalót,
-neked nagyságom ugyan mit érne holtan,

Ne mondj ki-szonett

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 24 - 21:03
Ne mondj ki-szonett
 
Ajkadon vagyok végleg megfeszítve,
ha kimondasz, mint hang örökre elveszek,
légy hangtalan, hogy csended átsegítse
a hideg múláson, mit versem rejteget.
 
Ne mondj ki még, szótlan tarts meg magamnak,
csak hadd legyek még nem ízlelt íz a szádon,
a szavak kimondva hétrét szakadnak,
s hideg lehelet szálló ködének látszom.
 
Engedj időtlen ajkadon megnyugodni,
hisz a csend törékeny mint a lepkeszárny,

Győzni jött

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 21 - 18:33
Győzni jött
 
Győzni jött e förtelmes világra,
sovány alakja tüdővészt ígért,
egy romba dőlt század útporába
hullt maréknyi alamizsna várta,
s a bérház szegénysége térdig ért.
 
Árván hitte, új igét taníthat,
metsző huzat járt át a kulcslyukon,
teknő fölött gőzfelhőket ringat,
s ki vággyal a mindenségnek írhat
nem állhat katedrán, mert félúton
 
nem jár a díj, az élet szófukar,
gyémánt szónak koldus sors a bére,

Gondolat-szonett

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 18 - 07:44
Gondolat-szonett
 
Tollam hegyén a gondolat,
míg meg nem írom ott lapul,
őriz valami fontosat,
mit majd a tinta ejt rabul,
 
lecseppen, és az ég alatt,
buzgón kitárja szárnyait,
a végtelen dől el, hanyatt,
s a cseppbe rejtve itt vagy, itt.
 
Halkan rád hull a fény, a csönd,
a föld csak apró sárgolyó,
amit a szó majd romba dönt,
 
a papíron nem látható,
hiába nyílt fölém a fönt,

Feszület

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 11 - 09:34
Feszület
 
Kereszt tövében megfakult az élet,
a mennynek többé nem kell várnia,
latrok között vagyok a végítélet,
Rómát harsogja minden orgia.
 
Anyám, ne nézz te vérző oldalamra,
a lét lett júdása életemnek,
harminc ezüst az embert eltakarja,
sírnak majd kik most rajtam nevetnek.
 
Atyám, a fényed még ne vedd el tőlem,
láthassam, értem mennyi még a bűn,
engedd, hitedben magam fölé nőttem,

Párizs lábainál

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 7 - 17:56
Párizs lábainál
 
Akárhogy, de Párizst látni kellett,
ahogy az Eiffel kontúrja mellett,
lágy sötétség hömpölyög az sarkon,
s a Monparnasse lámpáiról
az utcára párolog egy sanzon.
 
A vén Szajnán csordogál a bánat,
Jim Morrison, míg "bérelt szobádat"
csak árva, fénytelen hold kereste,
Père-Lachaise fölött 
halkult szárnyon suttongott az este,
 
majd Piaf, Enescu, Cyrano árnya,
mielőtt leplével körbezárna,

Analízis

Beküldte titus56 - 2017, szeptember 2 - 13:08
Analízis
 
Csak rongy papír az analízis,
mit röpke sorsod el se végzett,
de reánk hagyott pár manírt is,
az orvosi lélek-segédlet,
és Freud elcseszett tanából,
belénk zokog bújt gyerekséged,
hagyva, hogy ifjú csecsszopásból
a halál emlőin bevégzed.
 
Nagyot pecsételt rád az elme,
a látlelet foltját beissza
félhomályos szobák türelme,
hol még kínzóágyad se tiszta,
nincs recept, mi lelkedig érne,

Kő-ember

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 31 - 09:46
Kő-ember
 
Szoborban élednek emberré a kövek,
vésővel lehántott, fölös törmelék
nyomán felbukik a szikla-emlékezet,
és alakká nő a kőnyi törpeség,
 
de hogy' válik rideg kővé az ember,
véső nem formázza a forró álmokat,
ha örök szobornak lenni igyekszel,
lelkedre zúdul a sziklányi kárhozat.

Nyárvégi vigalom

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 21 - 20:28
Vers-telen
( fanyar citromszelet)
 
Homlokom mögött egy rímfogat hajt át,
elmém hajlítja nyugtalanul hétrét,
versek tanával konokul harcba száll,
nem riasztja sem orkán, sem szembe-szél,
 
vicsorgó énnel hajt bele a ködbe,
mint ki sohasem ült iskola padba,
meg se hallgatja a szigorú vádat,
ügyvéd ily bitorlót soha nem védett,
 
hószínű papírom látja a kárát,
keresztbe rakja a rímtelen kévét,

Rozsdafolt

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 21 - 20:21
Rozsdafolt
 
Már zizgelődik néhány rozsdafolt az úton,
halkan hullani látszik a nyár jutalma,
serényen lenyúl még a szállongó levélért,
a fák, vidám szelektől hajlongó karja.
 
Készre feszített már a vászon, csendben pihen,
talán az ősznek kevés idő még kellhet,
hogy puha óarannyal ragyogtassa körbe
a nyár vad szívéről lepergő szerelmet.
 
Még ott buzog, még varázsol ágtól gyökérig,
még szeretve bújik szűk levélerekbe,

Mű-vész

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 18 - 09:18
Mű-vész
 
Mű álmokból szőtt a vásznad,
mű szín rendre mű pacát hagy,
mű a kék, és műaranyra
mázol át a lét műkarja,
 
mű a dal, csak mű az ének,
műúton mű árny kíséret,
vér is lassan mű a sebben,
műszív dobog sebesebben
 
mű bordák mögött, a csendben
mű sóhaj szánt mű egekben,
mű a függöny, mű a karnis,
mű az elmaradt katarzis, 
 
mű az élet, mű a színpad,
műkönnyben ázik a kínpad,

Békülve

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 6 - 20:16
Békülve
 
Ami elém jön, mindent elhagyok,
porrá lesz mögöttem az égi jel,
ki mondja meg, akkor miért vagyok?
bennem miért lesz messze a közel?
 
Araszolva, elpereg az óra,
int a tegnap, visszafelé forog,
a nincstelennel összefogózva
szökik ki ujjaim közt a homok.
 
Másnak talán épp csak térdig érne,
engem befed, egész az államig,
és a homlokomra égett érme
már nem is világít, vagy csak alig.
 

Nem ér el

Beküldte titus56 - 2017, augusztus 3 - 09:58
Nem ér el
 
Színekre bont az alkonyat,
a fénynek múló hangot ad,
beissza most a képet.
Árnyékként álomig sodor,
szívemre ájult kőszobor
csillag tüzén feléled.
 
Sötétség csábít játszani,
hol elhal minden fény, ami
szemedből ég szememben.
A csendet, csenddel átfonom,
virágot ültetsz álmomon,
kihűl az éj kezemben,
 
a hajnal árván itt hagyott,
a nap tüzétől átfagyott
lelkem vacogva térdel,

Magamnak haragszom

Beküldte titus56 - 2017, július 30 - 07:05
Magamnak haragszom
 
Élni kényszerít mi nem az én világom,
talpam alá éles tüskéit szórja,
létemnek értelmén magammal vitázom,
száműzött álmom ki váltja valóra,
 
ha nem ismerhető az ismeretlen,
és a régvolt nem cserélhető fel másra,
hideg ágyak bámulnak hűlt-vetetlen,
lenézőn, az elmét talmi húzza nyársra.
 
Hideg fény világít jobb-sorsú szemekben,
az élet két halál között időzik,
sötétség tolakszik egyre merészebben,

Oldalak