Vészharang

Álmot láttam, üresen állt a Föld.

Hiába szólt intelem, meggyötört

hiteteknek kapzsiság a magja,

szegény népem, nyugat áldozatja

süket lettél, sötétben a napok

felőrölnek, hisz rég megíratott:

pusztaság lesz, és mind kivágatunk,

ha eladjuk népünk, hazánk, szavunk!

Kövér szívünk, kamránk jajokkal tele,

elfeledted: a léleknek nincs zsebe.

Nagy vihar jön, a tiszták megmaradnak,

sarj a törzsből, magja a szent magyarnak.